5 életmentő szabály amit minden budapesti kölyökkutyásnak tudnia kell

2022-es becslések szerint 600-700.000 kutya él Budapesten. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden negyedik budapesti lakos hat lábon él! Egy ekkora városban, bizony számos kihívás leselkedik egy (kis) kutyára és gazdájára, ezért csokorba gyűjtöttünk nektek  5 szabályt, amelyek betartásával akár kutyaéletet is menthettek!

1. Tudtátok, hogy a Hajógyári-szigeten póráz nélkül is lehet sétáltatni kutyát?

Ennek a szabadságnak köszönhetően szuper kutyás közösség alakult itt ki, de balesetek még a a mai napig előfordulnak: legtöbbször abból fakadnak a konfliktusok, ha egy gazda nem tudja behívni  boldogan rohangáló kutyáját. Ti ne tartozzatok a bajkeverők közé: a póráz lecsatolásának feltétele, hogy a kedvenced és közted annyira erős legyen a kapocs, hogy hívásodnak soha ne álljon ellen, még akkor sem, ha nagy a kísértés a további játékra. 

A szelektív süketség jelenségét minden kutyás ismeri: néha nehezebb érdekesebbnek lenni a jó bulinál, de ne féljünk bevetni minden figyelemfelkeltő technikát! Ha kell tapsolva, hangosan hívjuk kutyánkat, akár tőle kicst elfele futva. Fontos, hogy sokszor tét nélkül hívjuk az ebet: ne csak akkor, amikor már azonnal újra pórázra vesszük és hazafelé vesszük az irányt, hanem olyankor is, amikor egy jutifali és kis dicséret után még mehet vissza szaglászni, sétálni. Kedvencünk így tanulja meg, hogy a gazda közelsége egy jó dolog. A stabil behíváshoz viszont ennél több kell. A Neked ugatok! podcast hetedik részét teljes egészében ennek a témának szenteltük, hiszen amellett, hogy frusztráló, ha kutyánk nem jön hívásunkra, akár életveszélyes helyzetben is találhatjuk kedvencünket. Menjetek biztosra, jöjjön mindig vissza az a kutya!

2. Budapest szuper kirándulási lehetőségeket rejt minden kutyás család számára, de ahhoz, hogy felérjünk a Hármas-határhegyre vagy a Normafára, általában autóba kell szállnunk.

Az érkezés és az autó ajtajának nyitása soha ne legyen egyenlő a kiszállás engedélyezésével, főleg ne egy zsúfolt parkolóban. Az autózáshoz nem csak az utazás közben kell szavatolnunk a négylábú kedvenc biztonságát, – egy megfelelő utazó boxszal vagy rögzítő hámmal-, hanem azt is meg kell tanítanunk neki, hogy várja meg, akár nyitott ajtónál is, amíg elhagyhatja a járművet. A növésben lévő ízületek védelmében ráadásul ne engedjük kiugrani egy éves koráig a nagytestű kutyákat sem! Persze az a kutya, aki idejekorán megtanul nyugodtan utazni és autóban pihenni, ilyet amúgy sem tesz majd: a pihenő kiskutyák titkait hamarosan egy videós oktatóanyagban tesszük közzé, kövess minket közösségi média felületeinken, hogy erről minél hamarabb értesülj.

3. Bár a budapesti kutyasétákhoz számos gyönyörű helyet választhatunk a szabadban, a hétköznapok során azért leginkább a környező utcákat rója a legtöbb hatlábú páros.

A kezdetektől fogva tanítsuk meg kutyánkat arra, hogy a járda széléről csak engedéllyel léphet le: nem tépheti ki a pórázt a kezünkből és rongyolhat át a túloldalra, akkor sem, ha meglát egy kedves kutyabarátot vagy szeretett családtagot! Ez egy hosszú folyamat, amihez sok türelem, gyakorlás és következetesség kell, de egy kutyaéletre szóló biztonsági szabály, amely a városi életben elengedhetetlen. Ehhez persze nekünk is résen kell lenni és akkor is megállni a járda szélén, ha éppen zöldet mutat a lámpa.: kérjünk például egy ültetést, ha már tud felszólításra ülni a kis kutya, de legalább egy pillanatnyi megállást mielőtt lelépünk a járdáról. Ahhoz, hogy egy kutya tudja, ez a szabály minden járdára vonatkozik az életben és nem csak arra az ötre, amit menetrendszerűen érintetek a séta során, tényleg mindig kérni kell a szabály betartását. Az ügyes kutyának viszont mindig jár az elismerés, mielőtt fegyelmezetten, laza pórázon tovább sétálna velünk az út túloldalára.

4. A főváros legtöbb tömegközlekedési eszközére felszállhat kutya, de előtte mindig tájékozódjunk az érvényes viteldíjról és ne feledjük, hogy az utazás egyik feltétele a szájkosár viselése.

Néhány előkészületre szükségünk lesz mielőtt trolira pattanunk: először ismerkedjen meg lehetőleg egy végállomáson, csúcsidőn kívül a választott járművel a kiskutya. Egy hatalmas pöfögő busz, csikorgó villamos a furcsa padlóval, szagokkal és zárt térrel mind-mind kihívást jelent.

Ezzel párhuzamosan kezdődhet a szájkosárhoz szoktatás. A megfelelő modellt válasszuk kutyánk méretéhez és figyeljünk rá, hogy viselésekor mindig tudjon levegőt venni, lihegni! Akár a kutyabarát irodába igyekszünk metróval vagy a Várba buszozunk fel egy kis sétára: kezdjük el már kölyökkorban fokozatosan megtanítani a szájkosár viselését kedvencünknek, hogy megszokja és ne stresszelje őt. Ahogy az első séták előtt a pórázt is apránként ismertetjük meg a kutyánkkal, úgy a szájkosár felvételét is több lépcsős szoktatás előzze meg: erről szól videónk.

5. A fővárosi utcakép valóságos büféasztal kínálat egy kiskutya számára.

Akár egy belvárosi sétára vagy a közeli parkba igyekeztek egy kis játékra, életet menthet, ha már a kezdetektől megtanulja: a gazditól kapott jutifali mindig finomabb, mint bármi más, amit felporszívózhat a földről. Sajnos budapesti kutyás körökben rendszeresen felröppennek hírek szándékos kutyamérgezésekről, szegecsekkel megtűzdelt és elszórt kolbászokról – ne legyetek áldozatok! 

Ráadásul olyan ártalmatlannak látszó, természetes jelenségek is életveszélyes mérgezéssel járhatnak,  mint egy csiga vagy ősszel az avarban rejlő dió, mogyoró. A gazdának nyitott szemmel kell mindig járni és résen lenni, határozottan tiltani a felevést: jobb félni, mint megijedni! Persze, ha ellenáll a kísértésnek, akkor jár a dicséret az okos ránk figyelésér és az első időkben egy-egy jutifalit is kaphat a kutyus. Ha garantáltan “felevésbiztos” kutyára vágysz, akkor kezdd el mihamarabb tanítani – tudtad például, hogy a Kölyökkutya-tanfolyam egyik legfontosabb tananyaga, hogy a kölykök egy apró vezényszóra elkerüljék a földön heverő, őket csábító finomságokat?

Fotó: Freepik.com