Interjú Schneider Kingával, a NOÉ Állatotthon Alapítvány munkatársával
A NOÉ Állatotthon Alapítvány egyike annak a négy szervezetnek, akiket a frissen megjelent zsEBetikett bevételéből támogat a Tükör Módszer Magyarország. Schneider Kingával, a NOÉ munkatársával munkájuk különlegességéről és a COVID okozta változásokról egyaránt beszéltünk.
Az alapítványotok különlegessége, hogy nagyon sokféle állat található a NOÉ mentvényei között. Van bármilyen különbség a kutyák és egyéb, például haszon vagy egzotikus állatok mentése között?
Hatalmas különbség van. Alapvetően a kutyák és a cicák esetén az a cél, hogy minél hamarabb gazdihoz kerüljenek, miután átestek a kötelező körökön, például chipezés, ivartalanítás vagy orvosi ellátás. Persze ez sem lehetséges mindig, de ez a célunk és emiatt a nálunk lakó kutyák és macskák összetétele folyamatosan változik. A gazdasági állatok és más fajok esetén az állomány nagyjából állandó, hiszen ők szinte minden esetben végleges lakóink maradnak. Természetesen a befogadott állatok számával és összetételével folyamatosan feszegetjük a határokat. A hatóságok és az emberek összességében egyértelműen nyitottabbak a társállatok mentésére. A haszonállatokról kevesen tudják eleve, hogy hogyan kellene őket tartani és magasabb az ingerküszöb is, ami az ő problémáikat illeti.
Milyen helyzetben beszélhetünk például bántalmazott, rosszul tartott lovakról?
A vadon élő fajok esetében az elsődleges cél a felnevelés, gyógyítás utáni szabadonengedés. Sajnos sokuknál ez nem lehetséges, vagy a maradandó sérüléseik miatt, vagy mert túlzottan kötődnek az emberekhez. Tudjuk, a hivatalos vadgazdálkodás elsősorban a fajvédelemről szól, de nekünk nagyon fontosak a bajbajutott egyedek is. Mi nem nézzük, hogy a segítségre szoruló állat milyen eszmei értéket képvisel, hogy esetlegesen kártékonynak van minősítve. Nekünk az élet és az élet mentése a fontos, ezt tartjuk mindig szem előtt. Így pontosan olyan ellátást kap egy galamb, róka vagy borz, mint egy magas eszmei értéket képviselő védett állat, vagy egy házikedvenc.
Az egzotikus állatoknál pedig gyakorlatilag mindig illegális állattartásról beszélünk, amire reagálnunk kell. Sajnos az emberek sokszor már nem elégszenek meg egy aranyos házimacskával, egészen hihetetlen, hogy milyen állatokat akarnak otthon tartani. Ezek hosszú távon mérhetetlen károkat tudnak okozni állatnak és embernek egyaránt. Így, bár darabszámra főként kutyák és macskák találhatóak a mentvényeink között, energia és ráfordított összeg tekintetében sokkal több törődést igényelnek az egzotikus és haszonállatok, akik általában már életük hátralevő részére nálunk maradnak.
Az elmúlt időszak újfajta kihívásokat hozott a hazai állatmentéssel foglalkozó szervezetek számára, hiszen egyrészt sok helyen megcsappantak az adományok, másrészt a COVID miatt otthon, home officeban ragadt emberek között megnőtt az örökbefogadási kedv is. Ezzel kapcsolatban mit tapasztaltatok?
Mi főleg az első hullám elején érzékeltünk egy hatalmas igény és érdeklődés növekedést a társállatokat illetően. Ez azért volt nagy kihívás, mert gyakorlatilag zárt kapuk mögött kellett megoldanunk a működést és az örökbe adást folytatni, hiszen az állatok ugyanúgy bajba jutottak, ők nem hallottak a járványról. A látogatási tilalom viszont nagyon megnehezíti a kötődés kialakulását, nehezebb megfigyelni a gazdijelölt és a kutya kapcsolatának alakulását. 2022-ben lesz fennállásunk 30.évfordulója, tehát már számottevő tapasztalattal rendelkezünk és elmondhatjuk, hogy szigorúan megszűrjük az örökbefogadásra jelentkezőket. Ez azért mégis egy új helyzet számunkra és szokatlan megoldásokat is bevetünk.
Cicákkal például zoomon lehet ismerkedni, mert ők gyakorlatilag mind ideiglenes befogadóknál laknak. Sok-sok telefonbeszélgetés, többkörös e-mailezés előzi meg most a gazdisodást. Lekopogom úgy tűnik nincs lényegesen nagyobb visszaáramlás, és sikerült kiszűrni a hirtelen fellángolásokat.
A zsEBetikett egyik fő üzenete, hogy milyen fontos az emberi felelősség és tudatosság kérdése házikedvencek esetén is. Társadalmi szinten, az elmúlt években szerinted történt akár pozitív, akár negatív irányban elmozdulás ezen a téren?
Erre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Van egy réteg, akiket nagyon érdekel a téma és egyre tudatosabban állnak hozzá az állataikhoz. Sajnos viszont még mindig van sok, borzasztó körülmények között élő állat, ahol nem is lehet tudni, hogy miért tartják őket egyáltalán. A középső, szürke zóna pedig nehezen mozdul ki a komfortzónájából: ők elviekben szívesen tennének az állatokért, de azért a gyakorlati lépésekhez túl kényelmesek. A közösségi média egyértelmű előnye viszont, hogy gyorsabban terjednek a hírek és reagálnak az emberek, ha bajba jutott állatról van szó – már legalább a mentéssel foglalkozó szervezeteket értesítik. Van tehát egy pozitív elmozdulás, de az emberek frusztrációját nagyon megszenvedik az állatok, ahogy a bármilyen (anyagi, lakhatási stb.) nehézségeket is ők érzik meg először.
Bár mi a Tükör Módszer Magyarországnál hisszük, hogy egyszer már nem lesz szükség menhelyekre és mindenki átgondoltan, tudatosan dönt majd kutya kérdésben is, sajnos sokszor hallunk teltházas menhelyekről, embert és állatot próbáló körülményekről. Ti több helyszínen is dolgoztok, hogyan oldjátok meg a hétköznapokat, az állatok ellátását?
Előrelátással, nagyon óvatosan bánunk minden jelentkezővel, mert sajnos nem mindig tudunk megbízni az emberekben. Így próbáljuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni a visszaáramlást, ami nekünk a logisztikai nehézségen túl érzelmi megterhelést is jelent: a legszívfájdítóbb azt a kutyát visszafogadni, aki már megtapasztalta, hogy milyen családban élni. Aki állatokkal él, dolgozik, az mindig előrelátással kell, hogy legyen. Szerencsénkre mi magunk főzünk az állatoknak, az élelmiszerekből pedig folyamatos raktárkészletünk van, így a tavaszi vásárlási láz negatív hatásait sem éltük meg annyira drámaian, hiába jöttek vissza adományok nélkül a velünk együttműködő áruházakba kiküldött autók. Az a fajta hirtelen leállás, ami számos vidéki alapítványt bajba sodort, minket nem érintett, sőt mi is tudtuk őket segíteni.
Most már azért mi is érezzük sajnos, hogy az emberek szorultabb helyzetben vannak, megcsappantak az adományok, és nehéz úgy támogatókat toborozni, hogy személyesen nem fogadhatjuk őket. Elsősorban telefonos, kisebb pénzbeli segítségre számíthatunk mostanában, de kialakítottunk egy személyes érintkezést nem igénylő átvevő pontot is a menhelynél, ahol a tárgyi adományokat biztonságosan tudjuk fogadni. Tehát akit eddig ez tartott volna vissza, ne habozzon, várjuk a pokrócokat, tápokat továbbra is!
Ha egy jó tündértől kérhetnél egy dolgot a menhely számára, mi lenne az? Jelenleg nektek mire van a legnagyobb szükségetek?
Mindenki ivartalanítsa állatát! Legyen ez a társállatok tartásának alappilére, hiszen ha nem lesz ennyi állat, akkor eljöhet a minőségi állattartás ideje.
Fotók: Noé Állatotthon Alapítvány
Ezeket már olvastad?
További cikkek ismert gazdák kutyáiról itt találhatók: Ismert Tükrös Gazdák