Ünnepi köszöntő Korom Gábortól
Kedves Mindenki!
Az év végéhez érve visszahúzódunk a napi rohanásból és igyekszünk minél több időt családunk, szeretteink körében tölteni.
Szükségünk is van erre: egy kicsit leereszteni és újra töltődni, mielőtt 2023 újra elragad minket. A harmadik évezred komoly terhelésekkel érkezett. Politikai és gazdasági válságok, a szomszédságunkban háborús krízisek követték egymást az elmúlt évtizedekben. Az internet kinyitotta nekünk a világot. Minden sokkal gyorsabb és sokkal összetettebb lett. Elképesztő inger kavalkád vesz minket körül. Olyan információs dömping szakadt ránk, amelyben ma az egyik legnehezebb feladat – a sok-sok zajban, ahol mindenki a saját igazát harsogja, – megtalálni az értékeset, igazat, igazságot.
Személyes meggyőződésem, hogy a háború bennünk és körülöttünk zajlik: a jónak látszani és a Jóra törekedni háborúja. Nagy a kísértés, hogy mindig, mindenki jónak lásson. Már a másokról alkotott kritika is azt sugallja sokszor, hogy én jobb vagyok, mint ő. Mintha a világ várná tőlem, hogy azonnal foglaljak állást, és az legyen korrekt és kikezdhetetlen. Ugyanezt az iramot diktálja a közvélemény az általa nemesnek titulált ügyek melletti kiállásra. Aki nem posztol, lájkol, nem mondja ki, az nem teljesíti az elvárást… Mindenki lássa, hogy én jó vagyok! Mindig jónak látszani! – ezt látom a 21. század egyik legnagyobb kísértésének.
A nehezebb út a Jóra törekedni. Nem a visszaigazolásért, a közönségnek játszva. Saját érdekem, hiúságom fölé helyezkedni, önzésemet, félelmeimet, az elvárásokat leküzdve, kitéve magam akár a támadásoknak is. Meggyőződésem, hogy civilizációnkat ez a gyötrelmes és minden egyénben dúló küzdelem mentheti és menti is meg.
Platón három örök értéket állít elénk, ezek a Jó, a Szép és az Igaz. A szubjektív valóságok mögött egyetlen valódi igazság van; hogy a kor, a kultúra, vagy a divat időszakos szépsége felett áll egy magasabb, az örök szépség; és a jó egyetemes, mely az ember szívében él.
Elcsúszni látszó értékvilágunk alakulása mögött, meglátásom szerint egy eltompuló érzékelés áll. Az ember egyre inkább távolodik a természettől, így a valóság észlelésétől. A modern ember ezért – általában szándéka ellenére – komoly károkat okoz. Bolygónk élővilágát tömeges kihalás sújtja az ember tevékenysége, természettől eltávolodása, érzékelésének torzulása miatt.
A kor azonban számtalan fejlődést is hoz életünkbe, melyek pozitív hatásai sem tagadhatóak, a technika vívmányaitól, a higiénián, a gyógyászat fejlődésén át, a társadalmi érzékenységünkig. Ilyen vívmány a kutya helyére kerülése is. 3-5 ezer év elkülönülés, portára, udvarba száműzetés után, ma ismét a nappaliban, az emberi szűk szociális terében, a családban van a kutya. 100 évvel ezelőtt bizony ez nem így volt.
A kutya a természet lényeként került mellénk, és rajtunk múlik, hogy tanulunk-e tőle, vagy egy mesterséges lénnyé, hangulatunk, önző szeretetünk majmocskájává változtatjuk. A kutya rengeteget tanít nekünk. Ritmustalan, légkondícionált életünkből rendszerben, naponta 3-4-szer kivisz a parkba, mezőre, erdőbe. Tanít a következetességre, a tiszta kommunikációra, a testtudatosságra. Felolvasztja a körülöttünk lévő szociális teret. És tanít minket az elmúlásra, mellyel korunk – a tudomány és a fogyasztói kultúra korszaka – nem tud mit kezdeni. Hiszen van egy családtagunk aki bizonyosan nem éli meg a 20 esztendőt, és ezt már akkor is tudjuk, amikor magunk mellé vesszük. De mindenek előtt tanít minket a felelősségvállalásra, önmagunkba tekintésre, önismeretre.
A Tükör Módszer oktatói olyan utat választottak, ahol a gazdáknak nem könnyű felmentést árulunk, nem kitérünk a feladat elől, hanem elé állunk. Az ország Tükör iskolái az ezredforduló óta egy új kutyás kultúra alapjait teremtették meg. Jellemző és szívet melegítő visszajelzés a gazdáktól, hogy mennyire jó érzés azokkal a kutyásokkal összetalálkozni a sétákon, akik szintén Tükörsulin végeztek.
A Tükör Módszer Oktatói közössége egy küldetés által vezetve tevékenykedik nap mint nap a kutyaiskolákon: segíteni a gazdákat ezen az úton, ebben az olykor fájdalmas szembesülésben, ott állni mögöttük, mikor csüggednek. Aki járt nálunk kutyájával az hiszem, – de legalábbis remélem -, tudja miről beszélek!
Meggyőződésem, hogy minden megértett kutyával, minden harmonikus kapcsolattal egy lépéssel közelebb kerülünk célunkhoz. Hiszem, hogy aki megérti kutyáját, az az emberek megértéséhez is közelebb kerül. Hiszem, hogy az emberiség feladata megtanulni figyelni, törekedni megérteni egymást, törekedni arra, hogy jobbá legyünk.
Köszönöm Minden Gazdának a belénk vetett bizalmát! Köszönöm a türelmet, melyet a kutya megértése folyamatának szentelt! Köszönöm a figyelmet, amelyet mint oktatók kaptunk!
Köszönöm Minden Oktató állhatatos munkáját Magyarország összes Tükör Módszeres kutyasiskoláján! Kívánom és remélem, hogy közös akaratunk, törekvésünk tovább növeli és erősíti közösségünket!
Kívánok Békés Áldott Ünnepet és sok erőt a 2023-as esztendőhöz!
Korom Gábor a Tükör Módszer alapítója