Kedvek Richárd és a harapós kölyökkutya
Kedvek Richárd, színész (a Jóban Rosszban sorozat Bezerédi doktora, vagy ahogy a Kutyasuliban ismerik: Ricsi) mesélt nekünk Francesco kutyájáról, és arról, miért okoznak a kutyák rémálmokat minden színésznek. harapós kölyökkutya
Kölyök Program: Kezdjük az elején, mesélj kérlek Francescoról. Milyen kutya ő? harapós kölyökkutya
Kedvek Richárd: Francescot a budaörsi menhelyről hoztuk el, még nagyon fiatalon került oda. Eredetileg, ahogy az lenni szokott, egy másik kutyusért indultunk, őt nevezték Francesconak a menhely dolgozói. Az “eredeti” Francesco többedmagával üldögélt a ketrecben, le se tojtak minket. Ellenben ez a kis hülye egyedül volt, és majdnem lebontotta a ketrecet, amikor beléptünk. Noha mi másik kutyusért mentünk, mondtam, hogy vegyük ki, hátha megnyugszik. Ezzel a mozdulattal felmászott a nyakamba és ott is maradt!
Mit vártatok a Kölyök Tanfolyamtól? harapós kölyökkutya
Nagyon gyorsan megmelegedett Francesco feneke nálunk. Imádtuk, de nem tudtunk mit kezdeni vele, mert mindenre ugrott és harapott, ami mozgott. Játékból tette ő, de hiába próbáltuk leszoktatni, semmi nem működött a régi jól bevált módszerek közül. Utólag már persze okosak vagyunk: mivel mindenki elpuszult a családjából, soha nem tanulta meg, hogy mekkorát szabad harapni.
Hogyhogy rögtön egy kevésbé hagyományos tanfolyamot választottatok?
Ott és akkor ezért a harapdálós probléma miatt kezdtünk el kutyasulit keresni. Bár nekem gyerekkorom óta mindig voltak kutyáim, ő volt az első, akivel iskolába is mentünk. Mivel Francesco még pici volt, nagyon szerencsés együttállás volt, hogy akkor indult a Kölyök Tanfolyam, nem akartunk várni a tanítással. Emlékszem, hogy nekem előadásom volt, ezért a feleségem vitte az első alkalomra, és mérhetetlen lelkesedéssel jött haza!. Hatalmas kutyás program lett belőle, oviba is jártunk, aztán Pro tanfolyamra és Korom Gábor munkacsoportjába. Sűrű, de nagyon élvezetes idők voltak ezek.
Most, hogy Francesco már nem kölyök, mit szerettek a legjobban együtt csinálni?
Most sajnos nincs tanulás, mert olyan helyen lakunk, ahol nehezen megoldható a kutyasulizás. Családi kutyás programokra járunk, evezni és kirándulni is jön velünk. Mindig büszkék vagyunk, amikor mindenki pánikba esik és a póráz után kapkod, mi pedig igazi pro gazdik módjára a vadról is visszahívjuk.
Amellett, hogy a kézbentarthatóság mintapéldánya, biztos vannak Francesconak is mulatságos pillanatai. Mi volt az eddigi legviccesebb dolga?
Ha esik az eső, elfelejti a származását, hiába vízikutya keverék. Frászt kap attól, ha eső kerül a szőrére, van egy szőnyeg, azon dörzsöli magát alaposan. A vízzel általában hadilábon áll, nehezen tanult meg úszni is. Az első vízi túrán budai úri kutya lett belőle. Közölte, hogy ugyan bele lehet tenni a csónakba a hámmal (még jó, hogy vettünk az ÖKT miatt!), de köszöni szépen, ő ugyan be nem mászik magától. Direkt lementünk két nappal hamarabb, hogy szoktassuk egy kicsit, de az elején maradt a pakolászás, hiába röhögött rajtunk az egész társaság, hogy “pro kutya, persze!”. Aztán javult a helyzet, bár a feleségem még mindig úgy szurkol neki úszás közben, ahogy Hosszú Katinkának szokás. Franci pedig a mai napig eleinte eszetlenül kapálózik a mellső lábával, ha már nincsen a talaj a lába alatt.
Ha beszélni tudna Francesco, mi az az egy kérdés, amit biztos feltennétek neki?
Mindenki őrült, aki kutyázik, mi is nonstop beszélünk Francescohoz, de bevallom, nem tudom mi lenne, ha egyszer válaszolna is.
Picit még visszatérve a nosztalgiához, mi volt a legnagyobb kihívás a Kölyök tanfolyamon?
A lábnál követéssel szenvedtünk a legtöbbet, nagyon furcsa kutya. Sokat foglalkoztunk vele, hogy tartsuk a tempót. Ennél a feladatnál meg is unta a sok gyakorlást, így már nem is akarta csinálni. A jutifali nem számított, meg kellett találni a motivációt, hogy újra teljesítsen. A memóriája ellenben lenyűgöző. Előfordult, hogy vendégségben kicsit produkáltuk és olyan trükköt mutatott be a gyerekeknek, amit 2 évvel korábban tanult, és azóta nem is gyakorolt. Mindenki ámul-bámult!
Ennyi év távlatából, mi a legemlékezetesebb mondat/gondolat a tanfolyamról?
“A kutya mindent tud, csak mi nem tudjuk.” – Ez nagyon megmaradt. A közös nyelv kialakítása hihetetlenül fontos. Mindig mondom minden gazdinak, hogy menjenek Tükör Módszeres suliba, mert sehol máshol nem kapják meg ezt a tudást.
Színdarab kutyákkal nem igazán létezik. Esetleg van olyan kutyás film vagy könyv, amit nagyon szeretsz és ajánlanád a többi gazdinak?
A kutyás filmek többsége nagyon szomorú, nem is szoktuk nézni őket. A Marley meg én talán a kivétel, arról a filmről Gábor is szokott beszélni, bár ő inkább, mint a kutyatartás elrettentő példájaként…A színházban viszont aranyszabály, hogy a gyerek és a kutya színésznek nem barátja. Nekem volt is ilyen élményem, amikor egy Csehov darabban megtapasztaltam, hogy mennyire elviszi a figyelmet egy kis szálkásszőrű tacsi. Ha a kutya színre lép, nyújthatom én életem alakítását Anthony Hopkinsszal az oldalamon, a néző akkor is a kutyát fogja figyelni. Ilyenek vagyunk mi, emberek!
Ezeket már olvastad?
A rovat további cikkei ismert gazdák kutyáiról itt találhatók: Ismert Tükrös Gazdák