Vavra Bence és Zsömi

Vavra Bence neve ismerősen cseng a magyar zeneipar berkeiből, de mi most kivételesen nem annyira rá voltunk kíváncsiak, hanem inkább Zsömire, a kutyájára – így jár az a gazda, aki a Tükör Módszert választja! Ennek szellemében beszéltünk felelős kutyatartásról, megfelelő (kutya)életmódról, és természetesen a történet főhőséről, Zsömiről.

A gazdákkal beszélgetve sokszor kívánom, bárcsak a kutyákkal is készíthetnénk interjút. Ha te tudnál emberi nyelven beszélni Zsömivel, mit kérdeznél tőle?

Általában értem a mozdulatait, a reakcióit, de előfordul, hogy nem tudom, hogy mit szeretne, hiába áll előttem és néz rám az okos szemeivel. Ilyenkor jó lenne rákérdezni, hogy mire gondol. És azért érdekelt volna az is, hogy mi járt az agyában, amikor jó étvággyal szétrágott egy kartonpapírt (nevet).

Hogyan érkezett Zsömi melléd?

Nagyon pici koromban volt egy kutyánk, de utána anyukámmal és hugommal Debrecenbe költöztünk, és sajnos ott nem volt lehetőségünk kutyát tartani. Felnőttként már nagyon régóta szerettem volna kutyát, aztán tavaly decemberben jött el az ideje annak, hogy tényleg teljes mellszélességgel beleálljak egy ilyen döntésbe. Mindenképpen szerettem volna elegendő mennyiségű időt és energiát szánni a kutyámra, még akkor is, ha most is vannak logisztikailag nehezebb napok. Több menhely és alapítvány örökbefogadó rendezvényén részt vettem – volt, ahol pártfogó vendégként is jelen voltam: itt mindig találkoztam kutyákkal, de egyikőjük sem volt az én kutyám. Végül egy honlapon láttam meg Zsömi fotóját, ami nagyon megfogott. Amikor élőben találkoztunk, ő azonnal jött és bújt hozzám. Eredetileg néhány hét után szerettem volna elhozni, mivel ez pont karácsony előtt volt, ami elég sűrű időszak az én szakmámban, de felgyorsultak az események és nagyon hamar itthon volt már velem.

Miért döntöttél úgy, hogy a Népszigeti Kutyasuliban fogtok tanulni?

Az a benyomásom, hogy szerencsére egyre tudatosabbak a gazdák.

Mi kis kitérővel érkeztünk, és a Népszigeti Kutyasulin azonnal nagyon jól éreztük magunkat és megtaláltuk a közegünket. Már hamar lehetett látni, hogy Zsömi elég magas hőfokon égő kiskutya: a Kutyasuli engem tanít meg arra, hogy hogyan legyek a gazdája. A kutyaoktatás sok tekintetben hasonlít a nyelvi különórákra: hetente egy-két közös tanulás a kiindulási alap, de ha nincs mellette a mindennapi gyakorlás, az hamar meglátszik. Most már tudom az elméletet, de a gyakorlatban is kell csinálni ahhoz, hogy működjön a kutya.

Volt olyan élményetek Zsömivel a Kutyasulin, amit nagy felismerkésként éltél meg?

Számos olyan dolog volt, amit teljesen evidens abban a pillantban, hogy az oktató kimondja, meg is döbbent, hogy hogyhogy nem én gondoltam rá. A Kutyasuli minket gazdikat tanít: a kutya olyan lesz, amilyennek mi neveljük. Rögtön az első Korom Gábor által tartott elméleti előadás nagyon érdekes volt, és pontot tett a saját gondolataim végére. Ahogy említettem a tudásnak birtokában vagyok, de a kérdés az, hogy miként lehet következetesen alkalmazni a megszerzett ismereteket. Zsömi eleinte igazi pillangóként repkedett a póráz végén, most már nagyon sokat számít az, hogy ha rászólok, akkor legalább átmenetileg fegyelmezi magát, de persze ehhez az kell, hogy én jókor és úgy szóljak neki, hogy ő értse.

Mesélj kérlek Zsömiről, milyen kutya ő?

Nagyon érdekes kutya: végletek között mozog. Előfordul hogy ránézek és látom a szemében, hogy tudja, hogy tudom, hogy rosszban sántikál, de csak azért is megcsinálja. 1000%-on égő szeretetgombóc, nagyon szeret bújni és nagyon örülni, teljes testét átjárja a boldogság, amikor hazaérek néhány óra napközbeni távollét után.

Most, hogy az alapfokú tanfolyamot sikeresen elvégeztétek, milyen terveitek vannak Zsömivel?

Gyakorlás! Nyár végén ivartalanítjuk, de utána lehet, hogy középfokú tanfolyamra is szeretnék menni, bár most még nem állunk készen rá. Sok mindent rutin szinten szeretnék beépíteni az életünkbe először, aztán meglátjuk, hogy mi lesz az ideális nekünk.

Mit tanácsolnál hasonlóan pörgős életet élő gazdáknak, vagy azoknak, akik egy kevésbé hagyományos napirend mellett vágynak kutyára?

Ez egy hosszú távú döntés: a kutya nem fél évre szól, hanem jó esetben tizenplusz évre. Szerintem sok kutya ezért kerül menhelyre, mert hirtelen felindulásból vesznek magukhoz kutyát anélkül, hogy igazán készen állnának erre az élethelyzetre. Engem emberek vesznek körül, akik szeretik a kutyákat, és bármikor tudnak segíteni: mindig tudom, hogy ha nem velem van Zsömi, akkor ki az, aki megfelelő figyelemben és gondoskodásban részesíti – ez elengedhetetlen! 

Fotó: Vavra Bence tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!