Széll Tamás és Szulló Szabina gazdiként

Szulló Szabina és párja, Széll Tamás hazánk ismert profi séfjei. Pörgős életüket nem is olyan rég egy border collie kutyussal, Leával gazdagították. Róla és a friss, TM Kölyök Tanfolyam során szerzett élményekről beszélgettünk.

Kölyök Program: Hogyan került egy border collie az életetekbe, miért ezt a fajtát választottátok?

Szabina: Nekem ő az első kutyám, és ez már régóta dédelgetett álom volt. A hivatásunk speciális életmóddal jár, és nagyon sokáig úgy éreztük, hogy önzőség lenne kutyát tartani, mert nem tudnánk megadni neki azt, amit szeretnénk. Végül eljött az a pillanat, amikor már felelősséggel tudtuk vállalni mindazt, ami egy négylábúval jár. A border collie pedig számomra nem is volt kérdés, kifejezetten olyan magas energiaszinttel rendelkező kutyát szerettem volna, aki segít nekünk kimozdulni a komfortzónánkól. Arra vágytam, hogy együtt kirándulhassunk és jól megmozgasson minden téren. Lea most már 15 hónapos és nagy büszkeséggel mondom: kihúzott vállal tudunk mellette menni, mert abszolút hozza a kutyasuliban tanultakat. Minden helyzetben vállalható a viselkedése!

Mit vártatok a Kölyök Tanfolyamtól, amikor belekezdtetek?

Szabina: Azt szerettem volna, ha egy olyan alap tudás birtokába jutok, amit tovább tudok építeni a közös életünk során. Számomra a legfontosabb az volt, hogy Lea minden helyzetben behívható legyen, hogy a közös sétáink során szabadon tudjon mozogni.  Ez az tanfolyamnak köszönhetően ma már így működik. Nagyon büszkén mondhatjuk, hogy már 7-8 hónapos korára jól szocializált kutya lett, akivel öröm az együttélés.

Ezt nagyon jó hallani! A sok pozitívum mellett visszatekintve, mi volt a legnagyobb kihívás a Kölyök tanfolyam alatt?

Tamás:  Lea három hónaposan került hozzánk, és már rögtön vittük is oviba, az Őrmezői Kutyasuliba. Az első foglalkozás végén az oktató szólt, hogy  “a border és a gazdája jöjjön ki”. Hát ez is jól kezdődik, gondoltuk! ☺  Elmondták, hogy terápiát javasolnak Kresák Ágival, mert Lea – félénkségéből fakadóan – kitámadt, kicsattog más kutyákra. Szerencsénkre két alkalom elegendő volt ahhoz, hogy időben elcsípjük a hajlamot!

Szabina: Nekünk a helybenmaradás nagyon nehezen ment, még a Kölyköt követő Kölyök Pro tanfolyamon is, ezt azóta is “gyúrjuk”, folyamatosan fejlődünk. Mára ez nem okoz gondot már, de azt Korom Gábor is megjegyezte, hogy Lea rasszista, mert az embereket imádja, a kutyákat kevésbé. Bevédené a gazdikat is, de ezt nyilván nem hagyjuk neki.

Mi a legemlékezetesebb  gondolat vagy tapasztalat számotokra a tanfolyamról?

Szabina: Nekem a Kölyök Pro tanfolyam során kristályosodott ki igazán az, hogy mennyit számít a következetesség. Annyira fontos, hogy megértsük, hogy miért szükséges ez vagy az, és miért kell azt következetesen végigvinni – feladatokban és az életben egyaránt. Ezt a “mellém!” alapállás tanulásakor tapasztaltam meg: eleinte boldogan osztottam a jutifalit, amikor Lea valahogy mellém állt. Aztán persze dolgozhattam azon, hogy korrigáljam, és igazán szépen csinálja. Neked Tomi?

Tamás: Nagyon sok érdekes előadás és gondolat volt, de nekem egyértelműen az maradt meg leginkább, hogy a kutya neve “zöld”. Annyira tisztán észreveszem most már séta közben, az utcán, hogy a nem iskolázott kutyák csak “pirosan” hallják a nevüket!

Most, hogy már véget értek a tanfolyamok, milyen terveitek vannak Leával, milyen életmód programokat szeretnétek kipróbálni?

Szabina: Lea most is rendszeresen jár hetente kétszer kutyanapközibe. Az az igazság, hogy ha a gazdasági részét nem nézzük, nekünk ebből a szempontból kifejezetten szerencsés volt, hogy jött a karantén. A Pro tanfolyamot is már a vészhelyzet alatt, online fejeztük be. Így lett igazán időnk arra, hogy sokat foglalkozzunk vele. Az időt nem lehet megspórolni, szükség van rá, hogy megértsem a kutyát, hogy leessen a tantusz, ugyanakkor ne is toljuk túl.

Tamás:  Most egy kicsit uborkaszezon van, de járunk ÖKT-ra (Ösztönkotroll Tréning – a szerk.) Varga Balázshoz és a melegben sokat megyünk úszni Leával. Alapvetően Szabina a “kulcsgazda”, én már nem tudtam a Pro-ra járni, de terelni voltunk kettesben Leával. Ez szintén kihívás volt, mert a statikus feladatok nehezére esnek, meg kell tanulnia, hogy ne zavarja a bárányokat. Kicsit megrekedtünk, így most az agility-t és az obedience sportágakat szeretnénk majd kipróbálni. Lea nagyon gyors, nagyon jól motiválható, igazán zsákmányos, labda függő kutya!

Mi volt eddig a legviccesebb dolog,amit a Lea csinált?

Tamás: Igazi kislány, tudatos és jó a személyisége. Imád jó értelemben véve “kurválkodni”, -kimutatni, milyen nagyon kötődik a gazdikhoz. Kinti-benti kutya, ezért éjszaka halljuk, milyen vicces hangok jönnek ki belőle alvás közben. Tartjuk a tesókkal a kapcsolatot (egyik alomtársa kollégához került, egy másiknak pedig Szabina testvére a gazdája), ezért tudjuk, hogy ez rá jellemző csak.

Ha Lea beszélni tudna, mi az az egy kérdés,amit biztos feltennétek neki?

Tamás: Nagyon jól kommunikál, mindenféle akaratosság nélkül, finoman jelzi, hogy mit szeretne. Igazándiból annyira tudjuk, hogy mire gondol (és ez oda-vissza működik), hogy egy ilyen beszélgetésre nincs is szükség.

Végül, de nem utolsó sorban egy igazán családi háttérre vonatkozó kérdéssel szeretnék zárni. Eláruljátok, hogy mi Lea kutya kedvenc étele?

Tamás: Erről is lehetne egy külön interjút adni. Az én döntésem, hogy nyersezik. Lea mindent megeszik amúgy, nem válogatós, de én is mindent megteszek azért, hogy fogára való legyen az ennivalója.  Az állatorvos figyelmeztetett, hogy a nyersezés mellett könnyen hiánybetegségek lépnek fel. Mi nagyon vigyázunk, az eredmény pedig önmagáért beszél, a tányért mindig tisztára nyalja Lea!

Szabina: Annyira tudatosak vagyunk, hogy laminált táblázatban itt lóg napra lebontva, mi az ebédje-vacsorája. Nagyon felépítetten, odafigyelve kezeljük az étkezését is. Azért az vicces volt, amikor nyers májat vittem jutifalinak és ott álltam véres kézzel. Nem győztem törölgetni magam a konyharuhába!

Ezeket már olvastad?

A rovat további cikkei ismert gazdák kutyáiról itt találhatók: Ismert Tükrös Gazdák