“Szépen lassan beszippantott a rendszer” – interjú Királyfai Zsuval, a Népszigeti Kutyasuli és Kölyökkutya-program oktatójával


Királyfai Zsu(zsanna) kacskaringós úton lett a Népszigeti Kutyasuli és a Kölyökkutya-program oktatója, de mára oszlopos tagja a közösségének. Azon kevesek közé tartozik, akik főállásban kutyáznak, mert mint mondja, irodában már el se tudná képzelni életét.

Kedves Zsu, kezdjük az elején, hogyan kerültél a Kutyasulira?

Roni kutyát 3 hónapos korában az utcán bolyongva találtam 2010-ben. Befogadtam és elmentünk a Népszigeti Kutyasuli ovis foglalkozására, de  sajnos egy nagyon súlyos kennelköhögés fertőzés kettévágta a Tükrös karrierünket. Amikor újra közösségbe mehetett, épp nem volt autóm, így az otthonunkhoz közeli Rex alapítvány által működtetett suliba kezdünk járni. Régi vágyam volt az agility és erre a Rexnél nyílt lehetőség: Roni nagyon ügyes volt és ígéretes, de sajnos megszűnt az edzés lehetőség. Másik sulit kerestem, így kanyarodtam vissza a Népszigetre, ahol alap- és középfokú tanfolyamhoz volt kötve a klubélet. Hiába végeztem engedelmes tanfolyamot máshol, kijártuk a Tükör Módszeres iskolát, ami nagyban különbözött a korábban megismert magas elvárásokkal és fojtó nyakörvvel dolgozó rendszertől. 

Mi volt a legnagyobb kihívás?

Amikor jelentkeztünk a tanfolyamra jellemeznem kellett Ronit és már a magam rózsaszín szemüvegemen át is láttam, hogy Roniban egy 3 éves korában történt kutyatámadás maradandó nyomokat hagyott. Két kóbor kutya megtámadott minket és csak az ösztöneimnek, illetve az adrenalinnak köszönhetően nem lett nagyobb baj. Viszont innentől fogva Roni viselkedése megváltozott, egyre többször verekedés lett a vége, ha nagytestű ivaros kanokkal találkoztunk. Így, hogy kerüljem a konfliktust, az ivaros kanokat már 100 méterről kiszúrva sétáltam vele. A tanfolyami megnézés után nem is került rögtön csoportba, hanem viselkedésterápiára kezdtünk járni Zsoldos Mariannhoz. Végül a Népszigeti Kutyasulin segítettek és fokozatosan eljutottunk az Ü9-es szintig – ez nem agility, de nagyon büszke vagyok rá!

Hogyan ért meg benned a döntés, hogy az életedet a kutyaoktatásnak szenteled?

Szépen lassan beszippantott a rendszer! (Nevet). Ahogy a terápia után elvégeztük a tanfolyamokat, egyre több időt töltöttem nem csak gazdiként a pályán és fokozatosan megfigyelőből ovis csoportvezetővé, majd alapfokú csoportvezető oktatóvá lettem.

A napközi vezetését Walter Gabriella a legjobbkor ajánlotta fel, amikor épp a munkahely váltásán gondolkoztam és így vedlettem át teljes állású kutyássá. Ovis csoportvezetőként nagyon bántott, hogy nem ismertem a Kölyökkutya-tanfolyam tematikáját és Korom Gábor meghívott, hogy megtapasztaljam a foglalkozásokat. Rögtön mentorként kezdtem és azóta is nagyon élvezem ezt a munkát is, ami hamar kiegészült a Kölyökkutya-PRO-s oktatósággal. 

A Kölyökkutya-programot már Rózi kutyával jártad végig, akire az Illatos úton találtál, amikor a Népszigeti Kutyasuli önkéntes oktatói csapatában segítetted a kutyák rehabilitációját. Milyen élmény volt ez a másik tanfolyami rendszer?

Oktatóként végeztem el Rózival a Kölyökkutya-tanfolyamot, majd a PRO-t is. Ez segített abban, hogy rálássak az alapfokú és középfokú tanfolyamhoz képest a tematika közötti különbségekre. Saját bőrömön tapasztaltam mit ad, ha már kölyökként elkezdünk tudatosan foglalkozni egy kutyával. Bizony előfordul, hogy oviban is ajánljuk a gazdiknak, hogy ne várjanak az alapfokú tanfolyamig: ha látszik, hogy “nehéz pályás versenyzőről” van szó, ez segíthet megelőzni a gondokat. Ehhez persze a gazdinak is bele kell állni a kemény munkába!

Mi motivál, mit élvezel a kutyatanításban?

Nagyon szeretek kutyák közt lenni, hihetetlen jó érzés a gazdik visszajelzéseit is hallani. A kutyás közeg kiváló alternatívája lett számomra az irodai életnek: a kutyák közt valósággal átjárnak a boldogság hormonok. A gazdikat megismerni szintén felejthetetlen élmény, nagyon sokszínű és emberi közösségre leltem.

Szoktuk mondani, hogy a suszter cipője lukas, gyakran az oktatók saját kutyái háttérbe szorulnak. Ti mit élveztek Ronival és Rózival?

Ronival az agility és az ügyességi munka volt a szerelem. Rózival teljesen más az utunk: nála nagyon érdekes volt megismerni a motivációit, a kézbentartásának a csínját-bínját. A környékünkön csodájára járnak, viselkedése kiváló reklámja a Kutyasulinak. Megtanultam pihentetni ezt a magas energiaszintű kutyalányt, ami jól jön most, mert épp kényszerpihenőn van egy csúnya lábtörés miatt. Viszont ha felgyógyult, akkor irány a pálya, mert az ügyességi feladatokat ő is szereti és remélem, meg sem állunk egy újabb Ü9-es vizsgáig!

Fotó: Királyfai Zsu tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!