Cseresznyés Balázs & Chilli

Cseresznyés Balázs és Chilli, a sheltie már évek óta kitartással “koptatja az iskolapadot” a Népszigeti Kutyasulin. Fokozatosan, egymásról egyre többet tanulva készültek fel az ügyességi ágazat vizsgáira, mígnem egyszer csak a 9-es fokozatért indultak a pályára. Erről az élményről és még sok másról beszélgettünk. 

Miként került Chilli a családotokba?

Nem ő a családunk első kutyája, de ő az első, akivel kutyasuliba járunk. A  feleségemnek volt egy csau-csau kutyája, aki már idős volt a közös életünk kezdetén. A gyermekvállalást követően rájöttünk, hogy még mindig gazdi szemmel nézzük a világot: baráti körünkben is vállaljuk, hogy a kutyás lét egy függőségi állapot. Szerintem akinek volt már kutyája, lehet, hogy átmenetileg kutya nélkül él, de lélekben gazda marad: akármerre megy ez az embertípus, a kutyákra terelődik a figyelme. Mi is ilyenek vagyunk, kutyákon mindig megakad a szemünk, bármerre járunk.

Én klasszikus vidéki családi kutyatartási háttérből érkezek, így a kutya helye elsősorban a kertben volt. A gyerekkori emlékek és tudás megmaradt, jó alapokat teremtettek a mindennapok kutyás mozzanataihoz, akár a saját kutyáról, akár “vendég” kutyáról legyen szó. A négylábú családtaghoz a felelős időzítés első lépéseként, mi akkor vállaltunk újra kutyát, amikor már a gyermekünk elég nagy volt ahhoz, hogy értékelje és értse a kutya jelenlétét. Ezt lehet másképp is csinálni, de nekünk ez tűnt a megfelelő útnak.

Miért éppen a sheltie fajtára esett a választásotok?

Gyakran halljuk, hogy “…milyen aranyos kölyök skótjuhász…”, illetve, hogy “…biztos meg fog még nőni…”! 3 évesen már nem lesz nagyobb…. Jó pár évvel ezelőtt, véletlen találkozás alkalmával láttunk először sheltie-t, és nagyon megtetszett nekünk, úgy küllemében, mind viselkedésében. Ugyanakkor a lakásmérethez is választottuk az új családtagot.  Chilli velünk szeret egy helyiségben lenni és vérbeli juhászkutyaként őrzi az embereket maga körül. Igazi családi kutyára vágytunk és szerencsénkre mintegy megírták a történetünket: ahogy megszületett az elhatározás, kaptunk egy ajánlást egy kiváló tenyésztőhöz, akinél pont volt is elérhető kiskutya. A Kállay Kriszta nevével fémjelzett kecskeméti Most Majestic kennel csodaszép, és messze földön ismert sheltie-k és collie-k szülőhazája. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy ilyen jó természetű és okos kutyát kaptunk tőle. Chilli a csípőjén lévő fehér folt miatt nem mehetett tenyésztési-, kiállítási vonalon tovább; itt már tudtuk, nekünk Ő kell. Számunkra tökéletes volt, összepaszoltak a szálak minden szempontból! Ráadásul mindez a covid pandémiás időszakával is egybeesett, egyszercsak itthon ragadt mindenki, így nagyon sokat tudtunk figyelni rá, megalapozni a közös életünket. 

Hogyan választottátok a Kutyasulit?

Nem is volt választás igazándiból, mert számtalanszor láttunk riasztó példákat, amikor a kutya után a repül zsinór végén a “gazda”, akinek láthatólag semmilyen kontrollja nincs az eb felett, néha még a kistestűek felett sem. Ezek tragikomikus jelenetek és számunkra az volt az alapvetés, hogy úgy érdemes kutyával élni, ha van egy stabil alapunk: egy kutya, aki behívható, megbízható, szabályokat ismeri és tiszteli, akivel egészségesen tudunk együtt élni és nem leszünk utca bolondjai. Nem akartunk azon aggódni, hogy a bejárati ajtó vagy a gyerek plüss játékai túlélik-e, ha a kutya egyedül lesz a lakásban, vagy séták alkalmával milyen “finomságokat” eszik fel a járdáról. Mindemellett tudtuk azt is, hogy ehhez nekünk is tanulni kell kutyául, hogy értsük egymást, és belőlünk gazda váljon a kuty-ból pedig kutya. (ahogy Korom Gábortól hallottuk.) Ez persze egy folyamat, amíg a szertelen kiskutyából egy öngátlásra képes felnőtt lesz: de ez közös tanulás, amit vállaltunk.

Most már az Ü9-es vizsgára készülés vége felé beszélgetünk. Milyen volt az ide vezető tanulási út?

 A közös élet kezdetén már tudtuk, hogy az alapfokú– és középfokú tanfolyamot el szeretnénk végezni, hogy a mindennapok gördülékenyen menjenek, Chilli is megtanulja az engedelmesség alapjait. Az már egy másik történet, hogy miként fajult idáig a kutyázás és hogyan találtuk magunkat az Ü9-es vizsgafelkészítőn (nevet). Külön szerencsénk volt, hogy az első alapfokú tanfolyami csoportunkban kifejezetten baráti viszony alakult ki a gazdik között: jópáran a mai napig tartjuk a kapcsolatot, szoros barátságok születtek, “beklikkereztük” egymást. Két és fél éve az ügyességi ágazatban lépdelünk felfelé. Az ide vezető úton nagyon jó oktatókkal találkoztunk, akik rengeteg tapasztalatot és jó tanácsot osztottak meg velünk. Fekete Zsuzsit külön ki szeretném emelni, aki a középfokú tanfolyamon, illetve a magas szintű felkészítéseken is átkalauzolt bennünket.

Az Ü3 még majdnem automatikusan jött, a középfok után. Az Ü5 már inkább baráti rábeszélésre született. Érdekes módon még ott is volt egy olyan helyzet, ami többet tanított, mint kis túlzással bármi más addig. Nekem nagyon fontos volt a visszajelzés, hogy az izgulás mekkora hatást gyakorol a kutyára még ennyi közös tanulással töltött év után is. Chilli mindent ért és hétről-hétre magamról is tanulok az oldalán, valóban jó tükör. Köszi Chilli!

Hova tovább, milyen közös terveitek vannak?

Az Ü9 után nyári szünetet tartunk, de még nyitott kérdés, hogy ősszel merre folytatjuk, mert nagyon sok mindent ki szeretnénk próbálni. Egyrészt az ügyességi ágazat hiányzó elemeit is szeretnénk pótolni, ami önmagában érdekes feladat. Épp nemrég tettünk le egy 99 pontos Ü1-es vizsgát, ami némi családi logisztika miatt gyakorlatilag a pályára bezuhanva abszolváltunk, de ez is egy nagyon fontos élmény volt. Másrészt a mantrailinget is szeretnénk folytatni. Az alapozó tanfolyam során Chilli kellemesen meglepett minket, noha a sheltie nem  tipikus keresőkutyaként szerepel a kutyatárban, nagyon jól csinálta a keresést. Tervben van az agility is, ami viszont nagyonis hazai “terepe” a shetlandi juhásznak; gyors, jól manőverező, okos, figyelmes kutyaként. 

Fotó: Cseresznyés Balázs

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!