Szurdi Tamás és Nikka


Szurdi Tamás eredetileg nem szeretett volna kutyát, ő csupán Nikka ideiglenes gazdájának jelentkezett: azóta viszont már elvégezték a középfokú tanfolyamot és Tamás örök gazdává szegődött, kinek a képernyővédőjén is Nikka látható. 

Kedves Tamás, kezdjük az elején: hogyan kezdődött a családi kutyás történetetek, miként került Nikka kutya az életetekbe?

Egy bulin voltam éppen, ahol megmutatták a MFÖEK oldalát és az ideiglenes befogadókat toborzó felhívásukat. Ha valaki nem ismerné őket: nagyon profi kezdeményezés ez, gyakorlatilag divatba hozták a kutyamentést és igen lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Nekem megakadt a szemem egy kutyán, aki egy nyúlketrecben kuporgott és bejelentettem a húgomnak, hogy én bizony másnap indulok is érte Miskolcra a gyepire. Ő jött velem, együtt elvégeztük a papírmunkát, én néhány alapfelszereléssel a hónom alatt hazahoztam Nikkát – kinek neve egy japán whiskey fajta, amit a színével érdemelt ki. 

A lányaim váltig állítják, hogy ők már az első perctől tudták, hogy ez nem egy ideiglenes történet lesz, de én nem így indultam neki. Én csak azt vállaltam, hogy “helyzetbe hozom” a kutyát, állom az állatorvosi költségeit és miután készítettem néhány fotót, egyszer csak jelentkeztek is érte. Szerencsémre a hívó fél rendkívül határozott volt, kijelentette, hogy rögtön el is vinné. Én pedig eltűnődtem: tényleg szeretném-e, hogy ez a kutya máshova kerüljön. Rájöttem, hogy a válaszom nem és nemhogy nem nehezebb, hanem jobb lett az élet vele.

A Népszigeti Kutyasulin tanultatok Nikkával, milyen elvárásokkal érkeztetek a tanfolyamra?

Amikor eldőlt, hogy Nikka velünk marad, akkor biztos volt, hogy iskolába kell járnunk ahhoz, hogy ezt tisztességgel tehessük. Eredetileg én úgy képzeltem, hogy valaki elviszi, megtanítja az alapokat a kutyának, aztán visszaadja (nevet). A kutyás barátaim győzködtek, hogy nemhogy nem nyűg, hanem kifejezetten élvezet egy kutyával a tanulás, hát így kerültünk a Népszigeti Kutyasulira, ahol először Bild Annamária alapfokú csoportjában, majd Fekete Zsuzsi középfokú tanfolyamán tanultunk.

Mi volt a legemlékezetesebb a tanulás során?

A középfokú vizsgánk vicces történet volt, főleg az ügyességi része. Egy kívülállónak ezek elképzelhetetlen feladatok. Szerencsémre kertes házban lakunk, ahol mindent gyakoroltunk – én még bólyát is beszereztem a készülés lázában, de valahogy elfelejtkeztem az utolsó, megállításos feladatról. Ha valaki nem tudná, itt a kutya 20 méter távolságban ülve marad, a gazda elsétál tőle, majd behívja és egy kijelölt szakaszon megállítja. Nos, ez nekünk látványosan nem sikerült: én kiadtam a vezényszót, Nikka boldogan futott tovább és végül úgy állítottam meg, hogy én magam is lefeküdtem az utolsó léc előtt. Ezzel a bravúros megoldással 0 pontot kaptunk a feladatra, de mivel a többi vizsgarész maximális pontszámot érdemelt, meglett a vizsga.

Nikka egy nagy család tagja lett, ha jól tudom 3 leánygyermek kisgazda is szerepel az életében. Talán az ő kérésükre érkezett a négylábú kedvenc?

Én bevallom soha nem is vennék unszolásra kutyát. Nekem előbb a 3 gyerek adta tapasztalás kellett, hogy éretten menjek bele a kutyás életbe: ez az a felelősség, amit egy gyermekre nem lehet rárakni szerintem.  Amúgy NIkka élete a legtudományosabban megalapozott az egész családban, mivel nyers étrenden van. Alaposan körbejártam témát és noha bonyolultabb kicsit, mint a sima táp adagolása az eredmény önmagáért beszél. Nikka gyönyörűen fest és a téli plusz kilókat is le tudja vetni, amikor a eljön a nyári szezon ideje.

Sajnos nem volt még szerencsém Nikkával találkozni, de a kutyák általában számos szívetmelengető és vicces történettel örvendeztetik meg a családjukat. Mi az, ami először bevillan Nikkával kapcsolatban?

Nálunk nagy vendégjárás van, amit Nikka néha rossz néven vesz, nem szereti beengedni az embereket és bizony megugatja azokat, akik az ő bizalmi körén kívül esnek. Ez a legzavaróbb Nikkával kapcsolatban és eddig egyetlen praktika sem vált be. Eleve azért mentünk középfokra, hogy ÖKT foglalkozásokra járhassunk és dolgozhassunk ezen a kérdésen (is). Nagy szerencsénkre Majoros Tomihoz járunk, aki sokat segít nekünk ezzel a bizonytalansággal – már, amikor bejutunk az edzésekre (nevet). Nikka nem az az igazán bújós kutya, a feleségemmel szokták megszeretgetni egymást, de nekem is minden etetés után kimutatja a boldogságát. Ami viszont figyelemre méltó, hogy noha minden nap megvárja amíg én felébredek, valahogy megérzi azt, amikor eljön a heti egy napközi ideje. Nem tudom honnan jön rá, hogy aznap irány a buli, de ilyenkor fél 7-kor már ott toporog az ajtó előtt és várja, hogy mehessen szórakozni!

Fotó: Szurdi Tamás tulajdona