Kutyagyász: meddig tart?

Kutyagyász sorozatunk második szakértői részében Kohajda Márta klinikai szakpszichológus gondolatait olvashatjátok, arról, hogy milyen szempontok befolyásolják a gyászmunkát, ha kutyánkat elveszítjük. Márta maga is két westie kutya gazdája lehetett: egyikőjüket tragikus hirtelenséggel, másikukat egy hosszú, kerek kutyaélet végén búcsúztatta. Személyes, gazdai tapasztalatai átitaják a szakember nézőpontját.

Az alapgondolat, melyet Márta idéz:

-Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
Saint -Exupéry

Az “átlagos” kutya-gazda kapcsolatot nem alábecsülve külön kell kezelnünk segítőkutyák világát. Mivel a speciálisan kiképzett segítő kutya az ember számára létfontosságú működést tesz lehetővé vagy biztonságossá, kutya és gazda között a mély kötődésen túl a kutyának esetenként emberi életet mentő vagy életminőséget biztosító feladata is van. Ezeknek a kutyáknak épp az emberén túlmutató érzékszervi képességei segítik a gazdáikat akár a munkájukban akár a mindennapi önállóságukban.

Egy ilyen kutya elvesztése egzisztenciális következményekkel jár a gazda számára. Nem véletlen, hogy ezek a kutyák lehetőség szerint „ nyugdíjba vonulnak” és az utóduk kiválasztása és kiképzése is még haláluk előtt megtörténik , mivel a hirtelen elvesztésük a gazda mindennapi életében , tevékenységében megrendítő elakadást jelentene a gyász érzelmi folyamatán túl.

Ha az élmény-közösségen alapuló, megismételhetetlen kapcsolódásaink hirtelen megszakadásával kell konfrontálódnunk (s ez emberekhez vagy társállatainkhoz fűződő kapcsolatainkra is igaz), annak mindenképpen intenzív fájdalom, szomorúság, veszteség – és hiány érzés a kísérője. A váratlan, hirtelen megjelenő, számunkra súlyos veszteség az addigi érzelmi, pszichológiai egyensúlyunk elvesztését jelentheti , krízis állapot jöhet létre. Feltételes módban írom, mert

a kapcsolódás fent részletezett mélységétől és természetétől,
a kapcsolat megszakadásának körülményeitől, valamint
a veszteséget átélő személy aktuális lelki teherbírásától

függ, hogy a veszteség nyomán a gyászfolyamat „a maga útján” halad és lezajlik, vagy krízisállapot áll elő. Érzelmileg veszélyes szituáció alakul ki például akkor, ha valamilyen módon részesei vagy résztvevői vagyunk annak az eseménynek, ami a kitüntetett kapcsolat

hirtelen megszakadásával jár, de nincs ráhatásunk vagy nem látjuk át hogyan változtatható meg az esemény kimenetele. Ebben az esetben a gyász nehéz érzéseihez társuló bűntudat és önvádlás eredményeként krízis-állapot jöhet létre. Ennek tünetei ( dr. Szilágyi Simon, a Péterffy Sándor kórház orvosa nyomán):

Beszűkült tudatállapot
Pszichomotoros nyugtalanság
Agitáció /izgalom, végtagok remegése , túlzott izzadás vagy szívdobogás
Szorongás
Alvászavar
Hangulatzavar

Egy ilyen krízis jellemzően 6-8 hétig is eltarthat.

Ha teljes életutat járunk be együtt egy társ-állattal, akkor is fájdalmat, szomorúságot, veszteség és hiányérzetet élünk meg, amikor véget ér a kapcsolatunk. Ebben az esetben tanúi vagyunk ahogy a kutyánk élet-energiái csökkennek, aktivitása csak a szükséges mozgásra korlátozódik, esetleg betegségei szenvedést okoznak számára. Gondoskodunk gyógyításáról, ápoljuk, kísérői vagyunk élete utolsó szakaszán, amely már a búcsúzáshoz vezet. Ha élet – és lakáskörülményeink lehetővé teszik, lelkileg elbírható számunkra és orvosilag is lehetséges, hogy megszokott környezetében töltse a kutya életének utolsó időszakát is, akkor ez számunkra megkönnyíti közös utunk végének elfogadását, számára pedig az élete befejezését.

Ha nem lehetséges, hogy a megszokott életkörülményei között fejeződjön be a kutyánk élete, mert például állat kórházba kerül, ahol elaltatják, a búcsúzás rítusára, mint egyedi és megismételhetetlen kapcsolatunk záró-akkordjára akkor is szükségünk van. A kapcsolat hirtelen, váratlan megszakadása éppen a búcsúzás rítusát nem teszi lehetővé, hanem már a veszteség kérlelhetetlen tényével szembesülünk.