Hogyan lehet felismerni a szeparációs szorongást és milyen módon lehet kezelni?

A kutya-gazda folyamatos együttlétnek vannak negatív hatásai, például a szeparációs szorongás kialakulása vagy erősödése. A kutya nyüszít, ugat, rosszabb esetben rombol és nem tud elpihenni, ha nincs mellette a gazdája. Előfordulhat az is, hogy a gazdát otthon árnyékként követi, nem tiszteli a már korábban felállított szabályokat és kiköveteli magának a gazda figyelmét. 

A kiegyensúlyozott kutya-gazda kapcsolatot egészséges szociális kötődés jellemzi: igényli a gazda közelségét, elfogadja a tőle kapott utasításokat, de nem riasztja meg, nem stresszel, ha a gazda átmenetileg nincsen jelen. Mint a legtöbb esetben, az a legjobb, ha eleve a megelőzésre kerül a hangsúly. A már kialakult vagy felerősödött szeparációs szorongás feloldásához adunk tanácsokat cikkünkben.

7 tipp szeparációs szorongás megelőzésére – mint a legtöbb esetben a legjobb, ha eleve a megelőzésre kerül a hangsúly és nem a már kialakult vagy felerősödött szeparációs szorongást próbáljuk meg kezelni, javasolja Korom Gábor.

Ne foglalkozzunk folyamatosan a kutyával! Ez a legfontosabb alappillér. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy állandóan szeretgessük a kutyát! Helyette a napirendben legyenek hangsúlyosan olyan dedikált időszakok, amikor közös akcióban vagyunk, megkapja a figyelmünket. A közös séta, az otthoni trükktanulás, dögönyözés és játék mind-mind ilyennek számít.

Legyenek jól elhatárolt időszakok, amikor a kutya bár velünk egy légtérben lehet, de nem kap tőlünk semmilyen figyelmet, mi pedig éljük a saját életünket, pont úgy, mint amikor elmegyünk dolgozni.

Legyen egy helye a nappalin, hálón kívül is! Noha a Tükör Módszer egyik alapvetése, hogy a kutya a család része, ha megoldható alakítsunk ki a család fő életterein kívül is egy helyet a kutya számára például az előszobában, közlekedőben.

Ez nem száműzést jelent, hanem fizikai határok felállítását, amit a kutyánk könnyen tud értelmezni és a fent említett bizonytalanságot egy ilyen határozott lépés már nagyban csökkentheti. Ezt akár összeköthetjük egy benti kennelhez, bokszhoz szoktatással is.

Ha figyelmet kér a közös akció időszakán kívül, akkor tartsunk távolságot vele. Ne gondolja senki, hogy az oktatói csapatnak kőből van a szíve: kedves gazdik, nekünk is megsajdul a szívünk egy lábunkat cukin böködő nózi, egy kedves tekintet vagy játékot odahurcoló kiskutya láttán! Sajnos ilyenkor felelős gazdaként nem engedhetünk a kísértésnek, akkor is, ha beleszakad a szívünk: a kutya érdeke, hogy ne kezdeményezhesse ezeket az akciókat.

Néhány perc elteltével, ha már „csüggedten lemondott rólunk a kutyus”, akkor kaphat egy simit, egy kis játékot, de nagyon fontos, hogy ez a mi kezdeményezésünkre történjen.

A nap bizonyos szakaszaiban ne engedjük be a nappaliba/közös élettérbe. Hiába vagyunk mi ott, mert például dolgozunk, egészen addig nem jöhet be, amíg nem kapott rá engedélyt és bizony a legbájosabban totyogó kutyát is ki kell ilyenkor küldeni. Eleinte érdemes egy ritmust kialakítani, mondjuk 10-13h-ig nem jöhet be, utána 18h-ig igen, majd 18-19h-ig megint nem, kicsit úgy, mint amikor elmegyünk reggel dolgozni és csak délután érünk haza.

Ezt a ritmust a későbbiekben érdemes elvetni és váltogatni, hogy ne egy sztereotip gyakorlat legyen belőle (ez igaz egyébként a „normál napi rutinra” is, ha megtehetjük váltogassuk az egyedüllét időszakait).

Amikor elmegyünk otthonról valamiért (akár csak a postaládához, vagy egy gyors bevásárlásra stb.) ne vigyük magunkkal a négylábú családtagot! Még egy lakhely elhagyási korlátozás idején is muszáj volt rendszeresen (de nem mindig ugyanabban az időben!) lehetőséget találni arra, hogy a kutya legalább néhány percet, jobb esetben fél órát egyedül legyen. Ha több gazdival él egy háztartásban, akkor ez bizony „össznépi” elvonulást jelent, például az autóból hívja fel az egész család a nagyit…

Ha már megvan a fent említett külön hely, akár a helyedre parancsot is megtaníthatjuk neki és egy alapos lefárasztás, közös játék után küldjük ki a szobából a kinti helyére! Ez még hangsúlyosabban lezárja a közös akciót és egyértelművé teszi, hogy ki kezdeményezheti, illetve fejezheti be a tevékenységet.

Játék közben egyszer csak döntsünk úgy, hogy vége és fejezzük be! Ez nem gonoszság, hanem annak az egészen egyértelmű kifejezése kutyanyelven, hogy magabiztos és stabil vezetői vagyunk, akikre számíthat.
Ne adjuk be a derekunkat a könyörgő kutyatekintetnek, ami kutyánk életében felbecsülhetetlen értéket jelent.

Ne feledjétek: A gazda az, aki felel a döntésekért és azok súlyát is ő hordozza!

Milyen jelei vannak a már kialakult szeparációs szorongásnak?

A szeparációs szorongás korunk legtöbb bosszúságot okozó viselkedési problémája. Kölyökkorban könnyen megelőzhető a kialakulás, de felnőttkorban nagyon nehezen kezelhető.

Ideális esetben a kutyusnak még nincs, és a CoVid járvány kapcsán sem alakult ki szeparációs szorongása. Lehet, hogy nem is minden gazdi tudja, hogy mit értünk a kifejezés alatt.

Kutyáink egyszerre kötődnek hozzánk, a gazdáikhoz és az otthonukhoz, ahol velünk élnek. A kiegyensúlyozott kutya-gazda kapcsolatot egészséges szociális kötődés jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a kutya igényli a gazda közelségét, hiszen ő biztonságot nyújt számára és elfogadja a tőle kapott utasításokat, de nem riasztja meg, nem stresszel, ha a gazda átmenetileg nincsen jelen. Sajnos még azoknál a felnőtt kutyáknál is felléphet ez a probléma, akik soha nem mutatták szeparációs stressz jeleit és bár a járványügyi helyzet extrém példája voltaz összezártságnak, egy gyermekágyi időszak, hosszabb betegség vagy együtt töltött nyári vakáció után is jelentkezhetnek tünetek.

Milyen jelei vannak a bajnak?

A túl szoros szociális kötődés kutyánkban egy belső bizonytalanságként jelentkezik. Minden ingerre hamar reagál, felerősödik a szenzitivitása, ezzel együtt testében növekszik a stressz szint.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A kutya nyüszít, ugat, rosszabb esetben rombol és nem tud elpihenni, ha nincs mellette a gazdája, sőt akár a pulzusa is megugrik, szaporán veszi a levegőt és testkommunikációja „pattanásig feszült”.

Ezzel egyidőben előfordulhat, hogy a gazdát otthon árnyékként követi, nem tiszteli a már korábban felállított szabályokat és kiköveteli magának a gazda figyelmét. Ez eleinte akár szeretetreméltó viselkedésnek is tűnhet, amit a gazda akaratlanul is megerősít a kutyára irányuló figyelmével, főleg, ha pozitívan reagál és babusgatással, simogatással „honorálja” ezeket az otthoni viselkedéseket.

Milyen okai vannak a szeparációs stressznek?

• A kutya konfliktuskezelési gyengesége.
• A szocializáció során a territoriális kötődés kialakításának hiánya. A territoriális kötődés azt jelenti, hogy az otthon a gazda, a csapat kiterjesztett felülete: egy bázis, ahol biztonságban vagyunk, ahová a gazda, a csapat tagjai mindig visszatérnek. Szocializációs hiány miatt, jellemzően azért alakulhat ki, mert az első napokban nem maradt egyedül a kutya.
• Kellemetlen élmény a lakásban (petárdázás, más hang okozta trauma, stb.)
• Egy másik kutya pánik viselkedése, a szomszédból átszűrődő hangok.
• A gazda bizonytalan távozása. A gazda testkommunikációja, mimikája (a kommunikációnk 90%) akarata, szándéka ellenére veszélyt jelez a kutya számára.
• Unalom – ez nem nevezhető tipikusan szeparációs stressznek, de a megnyilvánulásai megegyeznek azzal.
• A fentiek kombinációi.

Milyen megoldások kínálkoznak a szeparációs stressz kezelésére? – A konfliktus érzékenység alapú szeparációs stressz kezelése

Közel 80%-ban megoldás lehet – így látszólag hatékonyan kezelheti a gondot – egy kutyapár behozása a családba. Ettől függetlenül nem javaslom, mert számos egyéb probléma érkezhet vele: 2 kutya, kb. négyszer annyi feladat. Ráadásul, ha az új kutyának van érzékenysége a szeparációra (kb. 20% esély), akkor a probléma hatványozódhat.

További megoldások:

• Napközi: a legkézenfekvőbb megoldás, mert a kutya folyamatosan kívánatos konfliktushelyzetekbe kerül, de hangsúlyozottan autentikus szakember felügyelete mellett. Továbbá nagyon jól lefárad és az idegrendszer el tud pihenni.
• Extrán jó helyzetkezelés akkor otthon hagyni egyedül a kutyát, amikor fáradt, tehát 3-4 órás kirándulás, a kutyasuli, még inkább a napközi után! Akkor is ha egyébként nem lenne dolgunk!
• A kutyát egy ismerőshöz átvinni és nála hagyni néha napközben – ez a konfliktuskezelésre és a felügyeletre egyaránt megoldás lehet.
• Vidéken, a nagyszülőknél otthagyni néhány napra – konfliktuskezelési tréning.
• Zenét feltekerni és egy viseltes pólót otthagyni neki, amikor elmegyünk otthonról. A viseltes ebben az esetben a szagra értendő.
• Egy megbízható idegen kutyával otthon hagyni.
• Valakivel – először ismerőssel, utána a kutya számára idegennel – otthon hagyni a kutyát.
• Lefárasztás – minimum 3-4 órás kirándulás, séta, vagy olyan életmód program, mely mentálisan is igénybe veszi (mantrailing, ÖKT, stb). A kutya jellemzően sokkal nehezebben fárad el, mint azt gondolnánk, remélnénk. Ráadásul a fizikai terhelésből hamar regenerálódik.

A különböző megoldásokat ki lehet próbálni, de a legcélravezetőbb, ha viselkedésterápiás szakember segítségét kérjük, mert az ő segítsége gyorsíthatja a probléma kezelését. A szeparációs gondok rendbetétele mindenképpen hosszabb folyamat.