Grecsó Zoltán és Bambi

Milyen élmény egy érzékeny, de akaratos, kutyafalkából kimentett kutyussal Kölyökkutya-tanfolyamon résztvenni? Vajon segít a tiszta kommunikációban, ha a gazda táncos, táncpedagógus? Bambi kutya gazdája, Grecsó Zoltán mesélt nekünk arról, hogyan állnak nyerésre egy történetben, amely könnyen vesztes is lehetett volna.

Kezdjük Bambi “eredettörténeténél”, miért és hogyan lett ő a te kutyád?

Bambi története Kiflivel kezdődik, az első kutyámmal, aki soha nem mozdult a lábam mellől: mindketten szorongósan kötődőek voltunk, mondhatom egymásra találtunk. Sajnos 9 évesen elhunyt rákban és ez nagyon megviselt. 2 éves kutyagyász után jött Bambi szembe a Bundás Barát Állatvédő Egyesület közössségi média oldalán, és már az első találkozáskor érezhető volt, hogy ő másképp kapcsolódik, mint Kifli tette. Egyértelmű volt, hogy nem is szereti annyira az embereket, és miután magunkhoz vettem, bevallom az elején nagyon küzdelmes volt a kapcsolatunk – emlékszem még az is megfordult a fejemben, hogy visszaviszem, de persze ilyet nem tettem. Azt viszont felismertem, hogy mennyire eszköztelennek érzem magam: egyszerre sirattam Kiflit és a hozzáfűződő kapcsolatomat és éltem át, milyen egy ennyire más kutyával közös életet kezdeni.

Miként vezetett az utatok a Tükör Módszer Kutyasulira, a Kölyökkutya-tanfolyamra?

Az egyértelmű volt, hogy a barátkozás folyamatát mindenképpen meg kell erősíteni kutyaiskolával. Nagy kutyás baráti társaságunk van, nyaraláskor több lábon élvezzük az életet és ebben a körben Kiflit anno kicsit diszkriminálták is, mert nem “diplomás” kutya. Így aztán Bambinál már nem volt kérdés, hogy kutyaiskolában a helyünk, ráadásul mindenki Tükör Módszeres volt és kifejezetten a Kölyökkutya-tanfolyamot ajánlották.  A barátaink hosszan ecsetelték, hogy a kutya milyen dinamikusan fejlődik a tanfolyam során és ez a képzés nem csak zseniális, sőt elengedhetetlen. Egyértelmű volt az üzenet: nem vagy felelős kutyatartó, ha nem viszed tanítani a kutyádat!

Miután  a barátok ilyen magasra tették a lécet, milyen élmény volt a Kölyökkutya-tanfolyam? 

Én is pedagógus vagyok, de akaratlanul elkezdtem figyelni a többieket: izgalmas volt megélni, mennyire kapcsol be a versengés bennem az első órán a csoporttársakat elnézve. Bevallom, a tanfolyam önismereti kurzus is volt. Csak remélni tudtam, hogy a végére hasonló harmóniában fogunk tudni együtt élni, mint anno Kiflivel, de az odavezető utat nem láttam még magunk előtt.

Volt a tanfolyam során “AHA” pillanat, olyan gondolat, amely nagyon mélyen megérintett?

Megint az önismerethez kanyarodnék vissza: kiderült, hogy (ahogy Korom Gábor fogalmazott) könnyen egy harsány operettszínész módjára beszélek a kutyával és ezért a tanfolyam során nagyon kerestem a hangomat. Végig sokat dolgoztunk a fókusz kérdésén és Bambi impulzivitásával: meg kellett tanulnom, miként kapom el és tartom meg a figyelmét. Bambi egyszerre akaratos és érzékeny: nagyon vékony úton egyensúlyoztunk, hogy működjön, együttműködjön velünk. Fárasztó utazás, összetett és elmélyült munka volt a tanfolyam, az ügyességi feladatsorból például a törcsire kiküldés feladat utolsó fejezetei már kifejezett hajrában zajlottak. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy nekünk ne teljes mértékben sikerüljön a tanfolyam.

Milyenek a hétköznapok a tanfolyamon túl?

A mindennapjaink a Margit-szigeten zajlanak, most már nagyon ügyesen irányítható Bambi, de nem merem levenni pórázról csak bizonyos helyzetekben: szeret elmászkálni és felfedezni, hiszen erdőben élt és egy kutyafalka tagja volt. Nekem sokkal jobban résen kell lenni vele kapcsolatban, gazdaként Kiflihez képest hihetetlenül sokat kell tudatosan figyelnem. A mai napig érezhető, hogy még mindig élnek a traumái, talán soha nem lesz a kedvence a város, de a kezdetekhez képest már sokkal felszabadultabb. Borzasztóan sok energiája van, aminek a napi elvezetése komoly feladat.

A hivatásod ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés, táncosként mennyire volt más a testkommunikációd használata?

Ez egy fogós kérdés és bizony volt benne kihívás számomra. Hihetetlen volt, hogy míg a színpadon mennyire könnyen megy a részletek kidolgozása, a kutyával kapcsolatban fékeznem kellett magamat. Tudatosan dolgoztam azon, hogy ne egy “paprikajancsi” legyek, eleinte sokkal többet és hangosabban mondtam a testemmel, mint amennyit Bambinak kellett volna. Korom Gábor plusz konzultációkkal támogatott minket, hogy ne lobbanjak és Bambit ne stresszeljem, ne terheljem a kapcsolatunkat.

Az első kutyáddal még nem jártatok Kutyasuliba, most a Bambival szerzett tapasztalatok alapján miért ajánlanád másoknak hatlábú tanulást?

Vannak dolgok, amelyek úgy lesznek népszerűek, hogy annak sok nyomatéka nincs a világban. A kutyatartás szépségét már egyre többen ismerik: azt viszont, hogy milyen minőségben éljük meg a kapcsolatunkat és milyen mélységben ismerem meg a kutyámat, mennyire tudok olvasni benne, az már teljesen más kérdés. Biztos úgy is lehet, akár élvezetesen, kutyát tartani, hogy mindig húz a pórázon és mindenkit megugat, mi pedig állandóan elnézést kérünk mindenkitől. Szerintem viszont nem mindegy, hogy az a remélhetőleg akár 15 év, amit közösen töltünk, miként pereg. Most már én is amellett vagyok, mindenki menjen Kutyasuliba!

Fotó: Grecsó Zoltán tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban! A Neked Ugatok! podcast sorozatot pedig a Youtube-on követheted.