Egy gasztronómus kutyájának vajon mi a kedvenc étele?

Forrai Kovács Krisztina, a Funzine magazin tulajdonosa és párja, Forrai Miklós, aki olaszos szenvedéllyel képviseli a magyar konyhát, Bruno kutyával vett részt a TM Kölyök Tanfolyamon. Az aktív Bruno kutyához aktív gazdik illenek és így stílszerűen menet közben szakított időt a beszélgetésre Kriszta.

Tükör Módszer Kölyök Program: Kezdjük az elején, Bruno kutyánál. Mesélj kérlek egy kicsit róla, hogy hogyan került hozzátok és miért ezt a fajtát választottátok?

Forrai Kovács Krisztina: Miklósról tudni lehet, hogy imád mindent, ami olasz és ebben én is társa vagyok. A nászutunk alatt döntöttünk úgy, hogy megajándékozzuk egymást egy kutyussal. Miklós annyira belelkesült, hogy még ott helyben elkezdett tenyésztőket böngészni. Végül Brunot egy magyar tenyésztő hozta haza egy olasz alomból. Ő egy lagotto romagnolo, igazi olasz kutya, aki toszkán rajongásunk négylábú megtestesülése. Minden szempontból illeszkedett az álom kutya képünkbe ez a kutyafajta és Bruno is tökéletes tagja családunknak.

Miért választottátok a részvételt a TM Kölyök Tanfolyamon , mit vártatok tőle?

Ismerősöktől hallottuk, hogy a szocializáció miatt nagyon fontos, hogy vigyük a kutyát iskolába és mindenképp érdemes velel foglalkozni. Mi őszintén szólva nem is gondoltuk, hogy ennyit fogunk tanulni. Úgy voltunk vele, mint a legtöbb gazdi, hogy majd a kutya megtanul mindenféle hasznos dolgot. A Kölyök Tanfolyam pont olyan gyorsan érkezett az életünkbe, mint Bruno kutya: június 26-án kaptuk meg és július közepén már ott is voltunk a suliban Őrmezőn.

Visszatekintve mi volt a legnagyobb kihívás a tanfolyam során?

Hát a kutyának semmi, mert Bruno abszolút teljesített minden szempontból. Nekünk logisztikailag elég nehéz volt a tanfolyam, mert a balatoni projektünk miatt a tíz alkalomból maximum a felén tudtunk ott lenni, erre nem is vagyunk büszkék. Nem akartuk ellógni, de egyszerűen így alakult. Mégis nagyon fontos tanulási folyamat lett ez számunka, amelynek során megtanultunk kutyául is és magunkról is nagyon sokat. Nekem Bruno az első kutyám, s bár Mikinek már volt korábban, kapásból három dolgot tudok mondani, aminél rácsodálkoztunk arra, hogy mennyi mindent elrontott az előző kutyáknál és Brunonál is majdnem belesétáltunk ugyanezekbe a hibákba. Csak, hogy egy klasszikus példát említsek, a pihentetés fontosságát mi nem tudtuk. Gondosan felsorakoztattunk különböző kutyaszittereket a kis Brunonak, hogy vigyázzanak rá. Csomó minden volt, aminél utólag persze teljesen logikus az, amit Korom Gábor elmondott, például a kutyapelus feleslegességéről, de a legtöbb gazdinak meg se fordul a fejében.

Bruno már nem kölyök, a tanfolyam elvégzése óta mit szerettek vele csinálni?

Gábor a tanfolyam végi beszélgetésen többször elmondta, hogy nagyjából mindegy, hogy mire visszük Brunot, minden programot élvezne és profitálna belőle. Ez főleg annak fényében volt hihetetlen, hogy mennyire keveset sikerült vele foglalkoznunk. Bruno tényleg kihozta a maximumot magából, biztos, hogy élvezné még a tanulást. Tudjuk, hogy kellett volna tovább vinni, hiszen nagyon aktív és szellemileg friss kutya, egyszerűen a mi időnk szabott eddig ennek korlátokat. Arra viszont figyelünk, hogy rendszeresen élvezhesse más kutyák társaságát, úgyhogy hetente többször megjelenik az őrmezői napköziben, hogy legalább a fizikai lefárasztás mellett társadalmi életet is élhessen. 

A gazdik bizony sokszor mulatnak a kutyájukon. Brunonak van olyan vicces szokása, ami megmosolyogtat titeket? 

Azt szoktuk mondani, hogy mi Brunoval nevetünk és nem rajta. Nagyon jellemző, hogy hajlamos kicsit terápiázni a többi kutyával, foglalkozik azokkal, akik kicsit a társaság szélére szorulnak a napköziben. Amellett, hogy igazi mediterrán életvidámsággal mindennek örül, elvan a világában, nem akar feltétlenül és folyamatosan bulizni. Érdekes egyvelege a szociálisnak és a magának valónak. Emellett okosan játszik az anyai szeretetemmel. Kettőnk közül én vagyok az engedékenyebb, míg Miki a következetesebb gazdi és Bruno ezzel tökéletesen tisztában van. Nem akarom felfedni az összes titkunkat, de bizony vannak olyan otthoni szabályok, amelyeket egy kicsit másképp tartunk be, ha Brunoval kettesben vagyunk (nevet).

Ha Bruno nyilatkozhatna és akár magyarul, akár olaszul válaszolna nektek, mit kérdeznél tőle?

Nem is tudom mit kérdeznék, talán, hogy ő mit gondol rólunk, milyennek lát minket. Ha bármilyen érzelmet lát rajtunk, rögtön kapcsol. Érdekes módon az emberi horoszkóp rá is jellemző, kos akarattal rendelkezik. Ha mi megöleljük egymást Mikivel, jön ő is a szeretet adagért, de amúgy köszöni szépen majd ő eldönti, hogy mikor lehet őt tutujgatni, pontosan tudja mit gondol a világról. Ha valami nem stimmel azt is megérzi. Hihetetlen, mintha ő kérdezne, hogy mi van, mi a feszültség oka?

Egy ilyen családi háttér mellett muszáj megkérdeznem, hogy mi Bruno kedvenc étele, mi számára az ínyencfalat?

Igazi olasz hedonistaként mindent felzabál! Sajnos ez az amiről nem tudjuk leszoktatni, mindent megszagol és megkóstol. Ezen kicsit meg is buktunk a vizsga során…mediterrán szenvedéllyel éli az életet, kicsit hebrencs, energiabomba. Ez látszik a habzsolásban is, nem lehet lelassítani. Alapvetően csak tápot kap, de Bruno igazi gyümölcs és zöldségimádó. Szoktam is mondani, hogy ha egyik kezemben egy jóféle sonka lenne, a másikban pedig egy érett barack, akkor biztos az utóbbit választaná!

Még egy picit visszakanyarodva a Kölyök Tanfolyamon való részvételhez, mi volt a legemlékezetesebb mondat vagy tapasztalat?

Az egész Kölyök Tanfolyam olyan szinten megkönnyítette a kapcsolatunkat a kutyával, hogy azt nem is lehet elmondani. Ha nincs az, amit tanultunk, nem is tudom, mi lenne!

Ezeket már olvastad?

A rovat további cikkei ismert gazdák kutyáiról itt találhatók: Ismert Tükrös Gazdák