Epilepszia kutyáknál – 3. rész

Az epilepszia embereknél is komoly kihívás elé állítja a családokat, nincs ez másként négylábú kedvenceinknél sem. Ráadásul a diagnózisig vezető út is sokszor rögös, nem egyszer csak évek múltán áll össze a kép és jöhet el a hatékony kezelés ideje. A Népszigeti Kutyasuli oktatói gazdai minőségben meséltek tapasztalataikról, remélve, hogy így tudnak segíteni a sorstársaknak és megmutatni: így is lehet teljes (kutya)életet élni!

Három részes sorozatunk záróinterjúja következik, melyben Kelecsényi Bernadett és Roxi történetével ismerkedhettek meg:

Hogy derült ki, hogy Roxi epilepsziás?

Kölyökkorától kezdve volt egy olyan érzésem, hogy az én kutyám más, mint a többi kutya, olyan kis fura, de nem aggódtam. Az alapfokú tanfolyam után jártunk, amikor egy esti séta alkalmával hazaérve  nyúltam a nyakörvéhez, hogy levegyem, és Roxi megmorgott. Én teljesen  megdöbbentem, hogy a tanfolyammal frissen a hátunk mögött, nem előre hanem  “visszafelé fejlődtünk”: nem is értettem ezt a helyzetet. Korábban ilyen nem volt, nappal minden rendben volt, este viszont mintha kicserélték volna.

Tanácstalan voltam ezért, felhívtam a Népszigeti Kutyasuli akkori vezetőjét. A telefonbeszélgetés végén pedig megkaptam Zsoldos Mariann számát, mert  nem kézbentartási problémának, hanem inkább terápiás esetnek tűnt. Az elmondásaim és a látottak alapján viszont Mariann úgy vélte, hogy még csak nem is a viselkedésterápia jelentheti a megoldást. 

Milyen jelei voltak az epilepsziának?

Egymást követték a megmagyarázhatatlan problémák, ebből kiemelkedik a december 30-i este: Roxi elmúlt 1 éves már, amikor arra értem haza, hogy a nappali romokban hever. Szegény telehányta a nappali parkettáját, de a szőnyeget és a saját fekhelyét nem  – ezt nagyon furcsáltam, mert egy elég nagy szőnyegről van szó, és hányás közben senki sem azon gondolkodik, hogy  hova nem szabad hányni….

Amikor rátaláltam, a kanapé és a fal mögötti szűk helyen volt bekuckózva, nagyon megrémisztett a tekintete, olyan volt, mintha nem lenne önmaga. Felhívtam az állatorvost, és bár nekem nem tűnt gyomorrontásnak, ő az orvos alapon mégiscsak jobban ért hozzá, így Roxi kapott gyógyszereket, diétázott, majd másnap a legnagyobb szilveszteri hacacáré közepette mentünk vissza kontrollra. Furcsamód a durrogtatás nem zavarta a kutyát, de akkor hálásak is voltunk ezért.

Néhány hét nyugalom után egyszer lihegve jött ki, egészen leírhatatlan arckifejezéssel a nappaliból, melege nem lehetett, hiszen még tél volt. Egy másik alkalommal sétáltunk az utcán és hirtelen megugrott, majd lapos kúszásban riadtan nézett maga köré, mintha azt keresné, hogy mi pottyant le mellé.

Tehetetlennek éreztem magam és kétségbe voltam esve.  A töréspont akkor jött el, és tudtam, hogy lépni kell: amikor szemtanúja voltam, ahogy a kutya járkált körbe körbe a lakásban, nyüszített és a falon követett a szemével valamit, amit mi nem láthattunk és közben kaparta a falat. Nagyon ijesztő, egyáltalán nem evilági volt ez a 3 óra. Mire eljutottunk az állatorvoshoz, már múltak a tünetek, de a rendelőben hidegzuhanyként ért, amikor nekiment az asztalnak, szekrény sarkának, mintha beszűkült volna a látása. Korábban ilyet nem tapasztaltunk.

Akkor jutottam el a végső felismerésig, amikor egy merevgörcsös rohamnak  szemtanúja voltam: ilyenkor a kutya teljes izomzata lemerevedik, vergődik, a pupillái kitágulnak, nincs eszméleténél és a záróizmai felett is elveszíti az uralmát. Erre már nem lehetett más magyarázat.

Mi történt ezután? Mit jelent nektek a mindennapokban az epilepszia?

Nehéz volt megtalálni, hova-kihez fordulhatnék, először videóra vettem a rohamokat és állatorvosi javaslatra néhányszor megmértem a vércukrát is a rohamok alatt, de előrébb nem jutottunk. Két és fél év után lett meg a pontos diagnózis, egy nagyon alapos kivizsgálást követően. Roxinál a frontális, a temporális és a mediál temporális lebeny érintett: öröklött epilepsziáról van szó, tehát soha nem lesz rohammentes, de gyógyszeres kezeléssel  rövidebbek és enyhébbek lettek a  rohamok.

Most már a korábbi 10 perc helyett 20-30 másodperc egy-egy merevgörcs roham hossza. Most már háromféle  antiepileptikumot szed magas dózisban,  növelni nem tudjuk az adagot, így a mindennapokban inkább a megelőzésen van a hangsúly.

Mit tanácsolsz  gazdáknak, akik gyanakodnak, hogy esetleg epilepsziás a kutyájuk?

Ahogy a kutya kommunikációnál is mondani szoktuk: egy jel nem jel! 

Ha a gazdi szokatlan dolgokat észlel,  érdemes feljegyezni és videót készíteni róluk. Így meggyorsítják a folyamatot és konkrétabb segítséget nyújthatnaknak szakemberek, orvosok, hiszen a kétségbeesett gazdik információjára nehezebben lehet támaszkodni. Hosszú út vezethet a diagnózisig, nem kell mindig farkast kiáltani, de legyünk résen, és ne féljünk megkeresni a megfelelő szakembert.

Kutyaepliepszia sorozatunkban három oktatónk mesél személyes tapasztalatairól. A tünetek szerteágazóak és utólag mindig okosabb a gazdi, amikor szakember segítségével összeáll a kép. Ahogy Kelecsényi Bernadett hangsúlyozta: egy jel nem jel, de ha szokatlan dolgokat észlelünk, érdemes feljegyezni, a mintákat és a gyakoriságot vezetni. Mit mutat Sprite, Roni és Roxi előtörténete?

• Akár kézbentartási gondnak is tűnhet az epilepszia: a kutya ösztönei hamar bekapcsolnak és ösztön hőmérséklete gyorsan megemelkedik.
• Érzékeny, könnyen megriad különböző ingerektől, zajoktól: kedvencünk egyik pillanatban békésen fekszik, majd hirtelen már fel is ugrik.
• Hallucináció esetén a kutya szemével követ vagy keres a térben olyan dolgokat, amelyeket a gazdi nem észlel, esetleg elréved és arckifejezése, tekintete megváltozik. 
• Olyan mintha a kutya “lefagyna”: gazdája hiába hívja, szólítja, nem reagál, csak mered maga elé. Rövid idő elteltével ez elmúlik és mintha misem történt volna, fut-szalad a gazdájához.
• A kutya furcsán viselkedik, például bevesz a kavicsokat a szájába és rágja őket vagy sokat liheg, nyálzik, amikor erre fizikai indoka nincsen.

Amikor már egyértelmű az epilepsziás roham: a kutya izomzata felett elveszíti a kontrollt, ami részleges bénulással, rángással, bevizeléssel, akár eszméletvesztéssel járhat.

A sorozat további részei itt olvashatók.

Fotók, képek: Kelecsényi Detti tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!