Anikó&Zsebi&Kormi története
Anikó két kutyájával is a Kőbányai és Rákoscsaba Kutyasuli visszatérő vendége: Kormos és Zsebi két olyan kutya, akik folyamatosan kihívásokkal szembesítik és arra késztetik, hogy gazdaként, emberként fejlődjön. Erről az útról és a Kutyasulis élményekről beszélgettünk.
Kedves Anikó, kezdjük az elején: hogyan kerültetek Zsebi és Kormos kutyákkal a Kutyasulira?
Egész életemben voltak kutyáim, de a jelenlegi két kutyám, Kormos és Zsebi az elsők, akik menhelyről érkeztek. Relatív idősen jöttek: Zsebivel másfél évesen, Kormossal két és fél évesen kezdődött a közös történetünk. Mindkettőjüknek elég hányatott volt az előtörténete, ami komoly tünetekkel járt már rögtön az első időkben. Zsebinek nagyon erős zsákmányösztöne van, ami azonnal megjelent, míg Kormosról eredetileg azt gondoltuk, hogy egy vérmes fenevad. Szerencsére ez a terápiás foglalkozásokon már más megvilágításba került és Óbert Marcsi segítségével nagyon sokat megtudtam a kutyáimról.
Milyen felismerésekkel gazdagodtál a Kutyasulin?
Nagyon sokat megtudtam önmagamról az órákon! Az életem másik aspektusa, hogy a lányom nem egészségesen született, de elgondolkodtam, hogy Zsebivel nagyon hasonló helyzetben találtam magam gazdaként – az viszont markáns különbség, hogy “kutyaszülőként” most már sokkal nagyobb türelemmel és figyelemmel vagyok jelen a folyamatban.
Ami konkrétan a kutyákat illeti, kiderült, hogy ez a fenevadnak tűnő Kormos kutya, igazándiból “csak” folyamatos készenlétben van, és ez nagyban meghatározza azt, ahogy a külvilághoz viszonyul. Vele kapcsolatban az volt a nagy felismerés számomra, hogy mennyire félreértelmezhetünk egy egyértelműnek tűnő viselkedést. Mára már az erdőben is tud póráz nélkül sétálni, akár úgy, hogy kiskutyák hada ugrál a fején, de ha pórázon találkozik egy másik kutyával, akkor az első reakciója alapján a másik eb valószínűleg halálra válva ellohol. Ha bátran közelít ismét, akkor másodszorra Kormos viselkedése már köszönő viszonyban sincs az első ellenségeskedéssel: bár drasztikusan indul vele az ismerkedés, a hétköznapokban gazdag szociális életet él, mára már napközis törzsvendég.
Zsebi ellenben egyáltalán nem barátkozós, nehezen csiszolódott össze velem is. Ő került hozzám először kettejük közül és egész közös első év azzal telt, hogy a séták során én a kerítésekbe kapaszkova rohantam a kutya után, aki mindent le akart vadászni.
Én egy nagyon pragmatikus alkat vagyok, távol áll tőlem a filozofikus gondolkodás. A tanfolyamok során ez eleinte kihívást jelentett, de rá kellett jönnöm, hogy Tükör Módszer alapelveiben igenis van igazság: a kutya engem tükröz, reagál az én belső állapotomra, az én hozzáállásomra. Ez lehet jó és rossz is.
Már most nagyon nagy utat jártatok be hárman a kutyákkal, milyen téren szeretnél még fejlődni velük?
Mindkét kutyával feladat van, gondban is vagyok, hogy hogyan tovább: eljutottam egy bizonyos pontra, de most kicsit megrekedtem. Zsebiben egyszerre két kutya lakozik: az iskolán teljesen másképp viselkedik mint velem akár otthon, akár séta közben, és ezt meg kell még fejtenem. Az ösztönlénye viszont annyira erős, hogy egy macska láttán teljesen kontroll nélkül elveszti a fejét: nekem kell megtanulni őt kézbentartani minden helyzetben. Mantrailingezni szeretnék vele Marcsi javaslatára. Kormi viselkedése is nagyon ingadozó, vele rendszeresen ÖKT-zunk terápiás jelleggel is, és hát neki még tanulnia kell kutyákkal kommunikálni. Van még feladat bőven!
Milyen tanácsod van azoknak a gazdáknak, akik egy mentett kutyával hasonló nehézségekbe ütköznek?
Mielőtt bármilyen iskolába elmennek, össze kell szokni a kutyával, de előbb-utóbb ki kell járni egy tanfolyamot, ahol az ember elsajátíthatja a “kutya kezeléséhez” szükséges ismereteket. Egy másik érző és intelligens élőlényről van szó, ugyanakkor a kutya nem ember, nem gyermek, és a különbségeket meg kell tanulnom gazdaként. Bevallom, én nem is szeretném, hogy egy kutya teljesen emberré váljon, nem szeretnék minden ösztönt kiölni belőle. Viszont a kritikus helyzetekben tudnom kell kezelni, de néha lehet szófogadatlan is. Egyensúlyozni kell, hogy ne legyen robotikus őrmesteri kutya, de plüssmackó sem. Egyetértek, hogy nem szabad gorombán, erőszakosan, durván bánni egy kutyával, de véleményem szerint a végtelenségig sem lehet lágyan kommunikálni. Ez egy nagyon érdekes folyamat, melynek lényege szerintem, hogy nekem, az embernek kell megtanulni kutyául.
Fotó: Anikó fotói
Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!