Szeretem ha van mozgásterem és ki tudom aknázni a kreativitásomat – interjú Zsoldos Mariannával

Zsoldos Marianna élete húsz éve a kutyákról szól: a Népszigeti Kutyasuli megkerülhetetlen alappillére. Viselkedésterápiás oktatóként és a hétvégi terepklub foglalkozások vezetőjeként egyaránt találkozhatunk vele – mi ezekről és a saját kutyás élményeiről beszélgettünk.

Kezdjük az elején Mariann: miként kerültél te a Kutyasulira?

Már korábban más kutyasuliban is szereztem tapasztalatot, de Újpesten laktam és sokszor jártam a Népszigeti Kutyasuli felé sétálni. Egy ismerősöm ajánlására kerültem le a sulira- az ő buzdítására kezdtem el ismerkedni a csapattal, a jó hangulatú klubbal. Akkor már érezni lehetett, hogy ez a suli kicsit más mint a többi: nagyon tetszettek a reformok, az a megközelítés, ahogy a kutyaoktatásra gondoltak. Vito kutyámmal az alap- majd középfokú tanfolyamot végeztem el és aztán, ahogy az már lenni szokott ott ragadtam. A többi történelem! (nevet)

Miként fordultál a viselkedésterápia felé?

Ez Korom Gábor érdeme, ő látta meg bennem a potenciált. Felismerte, hogy tudom kezelni a kihívásokat is. Egy-egy tanfolyam indulásakor, az elengedésnél, azokkal a kutyákkal, akiket nem lehetett csoportba illeszteni külön foglakoztunk és én nem rettentem meg ezektől a helyzetektől sem. Gábor a mély vízbe dobott, de a kiderült, hogy van érzékem a kutyákhoz, a kommunikációs helyzetek értelmezéséhez.

Hogyan jött a terepfoglalkozás gondolata?

Egyrészt időről-időre nem volt a pályán helyünk a klub foglalkozáshoz és már unalmas is volt, hogy mindig ugyanazon a helyszínen gyakoroltunk. A klubnak eleinte kicsit más volt a célja, mára már különváltak a felkészítő tanfolyamok és több tematikus foglalkozást kínálunk a nálunk végzett gazdiknak. Jelenlegi formájában a terepfoglalkozásra bárki becsatlakozhat, a középfokú tanfolyam elvégzését követően. A szépsége, hogy mindig máshova megyünk és mindig más a csapat is: a lényeg, hogy  jól érezzük együtt magukat.

Mi motivál oktatóként ennyi év tapasztalattal hátad mögött?

KIfejezetten motivál és nem hagyja a belső lángot kialudni, ha nem lehet rutinból dolgozni: szeretem ha van mozgásterem és ki tudom aknázni a kreativitásomat. Én élvezem az ad hoc dolgokat: magolni soha nem tudtam, de gyakorlati adott helyzetek és problémák megoldása lázba hoz. A viselkedésterápia mindig más szituációkat teremt, ideális számomra.

Van olyan, ami kihívást jelent számodra az oktatói munkában?

Nekem mindig kihívás ha több emberrel, mások előtt kell kommunikálnom. Magamról beszélni sem szeretek, ráadásul alkatilag  őszintén megmondom a véleményemet, amit nem tehetek meg minden helyzetben. Bevallom, jobban szeretem hallgatni a többieket: inkább köszönettel nem foglalkok állást, ha nem tudok hozzátenni érdemben a témához.

Van még valami a kutyás bakancslistádon? Mivel pihenitek ki a munkát Gyufa és Kópé kutyákkal? 

Én kicsit olyan vagyok, mint a kutyák: se a múltban, sem a jövőben nem élek. A jelen pillanatot igyekszem megélni, ezért nincs bakancslistám, sem nagy vágyaim. Nekem élmény a munkám, abszolút a kutyázás köré épül fel az életem. Viszont minden nap tartunk egy fix sziesztát a kutyákkal, amikor ők nyugodtan pihennek, hiszen nagyon keményen dolgoznak minden terápián és már nem fiatalok ők sem. Egy-egy foglalkozás után nekik is szükségük van a feszültséglevezetésre, kis futkározásra, de aztán kényelmesen elnyúlnak a párnájukon és én örömmel figyelem, ahogy kieresztik a gőzt. 

Fotók: Zsoldos Mariann tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!