Kompót terápiás története – 10 hónapon át még csak minket látott, a másik két kutyán kívül

Bemutatjuk Kompót kutya történetét: gazdájával, Pádár Zsuzsannával, az Óbert Mária által kísért terápiás útról és az alapfokú tanfolyami élményeikről beszélgettünk.

Kedves Zsuzsanna, ha jól tudom Kompót “covid kutyus” és a nehézségeinek egy részét is ez okozta, mivel nehezen szocializálódott. Hogy kezdődött a történetetek?

Galyatetőn éltünk a férjemmel, ahol a szomszédunk az erdő és a mókusok. Ez egy kis 30 fős település, mindentől távol, ahol a bevásárlásért is autóba ülünk. Az ingatlan szép nagy kertjében két kutyával éltünk együtt, de megszületett a vágy, hogy legyen egy kutyus, aki nem csak a kertben, hanem a lakásban is jól érzi magát. Így találtunk rá Kompótra, utólag visszatekintve sajnos inkább szaporításnak mondanám származását. 8 hetes korában vettük magunkhoz, mert bár még maradhatott volna az eredeti helyén, én úgy éreztem, hogy ott elég kevés esélye lenne a túlélésre. Hiába szerettük volna szocializálni Kompótot: először még túl fiatal volt, aztán gallér volt rajta, majd jött a COVID és egyszer csak eljutottunk oda, hogy 10 hónapon át még csak minket látott, a másik két kutyán kívül. 

Miként jutottatok el Óbert Máriához viselkedésterápiára?

Úgy hozta a sors, hogy hamarosan külföldre költözünk és éreztük, hogy mindenáron szükségünk lesz a kutyaiskolára. Már az is nagy váltás volt, hogy beköltöztünk Budapest szívébe, de a külföldi fejezet előtt szükségünk volt szakember segítségére. Nem teljesen “mínusz húszról” indultunk, mert egy másik iskolában elvégeztünk egy tanfolyamot párhuzamosan a viselkedésterápiával és most már becsatlakoztunk a Tükör Módszer alapfokú tanfolyamára is. Nem biztos, hogy be fogjuk tudni fejezni, de nem is a vizsga számunkra a cél, hanem az, hogy Kompót jól legyen.

Mi volt a legemlékezetesebb tapasztalás a terápiás folyamat során?

Az egyik, amikor Marcsi kislánya bejött és teljes békésen etette Kompótot: nagyon jó volt látni, hogy Kompót egyáltalán nem reagált agresszíven. Ez most már pályán kívül is működik, egy másik gyermekkel szintén pozitív élményekre tettünk szert, ami hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy néhány hónapja egy ilyen szituációban Kompótból az ördög bújt volna elő félelmében. A másik élmény, amit bevallom korábban elképzelhetetlennek tartottam, az az, hogy Kompót bejön hívásra: hihetetlen érzés, amikor a kutyafuttatóban szólok neki és ő jön (nevet).

Most már alapfokú tanfolyamra jártok, mit szerettek csinálni Kompóttal? Van olyan életmódsport, amit szívesen kipróbálnátok?

Kipróbáltuk a mantrailinget és ezt szeretnénk folytatni Stockholmban is. Szerencsénkre elérhető kint is ez a sport, úgyhogy ennek nem lesz akadálya!

Visszakanyarodva még a rögös kezdetekre: mit ajánlasz a hasonló helyzetben lévő gazdiknak, hiszen a COVID járvány sok kutya-gazda történetet zilált össze?

Egyrészt tudják, hogy azért, mert elolvasol valamit az interneten és az adott dolog nem működik, az nem jelenti, hogy nem jó, csak sokszor kell egy külső szemlélő, mert lehet, hogy te nem csinálsz valamit jól. Ha többgazdás a kutya, akkor meg pláne szükség van erre, mert sokszor egymáson sem veszitek észre a hibákat. Most, hogy mindenki kiszabadult és tele vannak a kutyatanfolyamok fontos, hogy ne adja fel a gazda: keresse a lehetőséget a tanulásra. Nem baj, ha az első iskola nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, szerintem próbálkozzon tovább. Annál minden jobb, mintha nem törődne a kutyával és a gondokkal. Hiszem, hogy ha a kutyád boldog, akkor te is boldog vagy.

Fotók: Pádár Zsuzsanna tulajdona