Vénnek való vidék?

Az elmúlt hónapokban több beszélgetésben boncolgattuk a Kutyasuli gazdijaival, ki számít idős gazdinak és egyáltalán van-e felső korhatára a kutyavállalásnak? Természetesen általános, örök érvényű igazság ebben a témában sincs, de álljék itt néhány megfontolandó gondolat azoknak, akik idősebb korban szeretnének kutyát venni magukhoz.

A Kutyasuli iskolavezetői és oktatói, köztük Korom Gábor szakmai vezetőnkkel együtt is széles skálán mozognak életkorukat tekintve: találunk köztük “meglett” családapákat és családanyákat, épp úgy, mint “bakfis” fiatalokat. Ami minket összeköt, a kutyák és oktatásuk iránti szenvedélyünk.

Sokszor találkozunk azzal a (tév)hiedelemmel, hogy kutyát csak fiatalok vegyenek magukhoz – a kutya ideális életkoráról nem is beszélve, mely önmagában megér egy eszmefuttatást. Mégis nagyon szép, kiegyensúlyozott kutya-gazdi történetekkel találkozhatunk, ahol a valamelyik (vagy mindkét) szereplő már a szenior kategóriába tartozik. A sikertörténetek ellenére fontos megjegyezni, hogy eleve nem mindenkinek való kutya – életkortól függetlenül. Nekik ajánljuk, amennyiben életmódjuk nem teszi lehetővé a főállású kutyatartást, segítsék a menhelyek munkáját rendszeres önkénteskedéssel, kutyasétáltatással.

Ha valaki tüzetes önvizsgálat után mégis úgy véli, az ő élete készen áll egy négylábú családtagra annak minden felelősségével, praktikus és érzelmi kötelezettségével, s már a nyugdíjkorhatár környékén jár, az alábbiakat érdemes mérlegelni:

• Nem mindegy, hogy életünk első kutyája érkezik-e hozzánk ebben az életszakaszban. Ha már volt korábban (kölyök)kutyánk, ne feledjük: más életkorban, más fizikai adottságokkal rendelkezhettünk akkor, mint most. Lehet, hogy egy akita kölyök megzabolázása 15 éve nem okozott gondot, de most komoly fizikai kihívást jelentene akárcsak az állatorvosi vizsgálat során felemelni a blökit.
• Akár fajtiszta, akár mentett kutyáról van szó: hatványozottan megszívlelendő  tanács, hogy körültekintően válasszunk temperamentum, méret és fizikai igények tekintetében. Aki aktívan kívánja élvezni nyugdíjas éveit, természetesen bátran válasszon nagyobb mozgásigénnyel rendelkező ebet, de egy jó kanapétárs sem elvetendő választás.
• Nem kell feltétlenül egy szertelen kölyökkutya egy nyugalmasabb időszakhoz: tudatosan mérjük fel, hogy van-e energiánk az első hónapok kihívásaihoz és reálisan a hosszabb ideig tartó elköteleződéshez.
• Apropó elköteleződés: természetesen soha nem tudhatja egyetlen gazdi sem, hogy meddig tart a közös történetük és mindenki csak remélni tudja, hogy a végtelenbe nyúl. Mindenképpen fontos viszont családtagjainkkal, közeli barátainkkal tisztázni, hogy egy baleset, hosszabb ideig tartó kórházi tartózkodás, esetleges haláleset miatt ki fog gondoskodni kutyánkról. Ugye senkinek sem kell felidézni a szívfacsaró menhelyi történeteket, melyek idősebb kutyákról szólnak, kiket gazdáik halála után adtak be az állatmentőkhöz?

Végül, de nem utolsó sorban: egymástól függetlenül minden beszélgetés során egyetértettek az idősebb gazdik abban, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt frissen tart egy kutyatárs. Társadalmunk elmagányosodása és testünk “állagromlása” ellen is kiválóan küzdhetünk négylábú kedvenccel. A Kutyasuli tanfolyamain pedig kiváló társaság, garantált élmények és újdonságok várnak minden gazdit!

Fotó: Freepik.com

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!