Valentin napra szeretettel

Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk: a Tükör Módszer csapatában mindenki szereti a kutyákat. Nem kicsit, hanem nagyon, sőt már-már bolondulásig, hiszen miért másért állnánk szabad időnkben a pályán őrjítő melegben, zúgó szélben és szakadó esőben egyaránt?

Aki olvasta oktatói bemutatkozóink bármelyikét, tudhatja, hogy mennyire imádjuk a kis kutyákat, a közepes kutyákat, a nagy kutyákat, a kölyköket és a szeniorokat, a keverékeket és a fajtiszta kiállítási kutyákat, a nehezebb kihívásokat és a szupercuki élő plüss kutyusokat egyaránt. Kicsit olyan ez, mint Gombóc Artúr és a csokoládé kapcsolata.

Viszont azt is elmondjuk minden kutyaovin, amikor elkezdjük a behívhatóságot és a kutya-gazda köteléket erősíteni, hogy amikor odaér hozzád a kutyád, pont annyira és úgy örülj neki, ami neki jó.

Igen ám, de mennyi az annyi és honnan tudom, hogy jól szeretem a kutyámat? 

Kezdjük az alapoknál: a boldog, jókedvű eb maga is úgy néz ki oldalról kicsit, mint egy mosolygó jelecske. Farkinca felfele, csóválgatva, a fülek általában szintén felfele állnak, bár ettől is lehet eltérés, mert van kutyus, aki kicsit lelapítja örömében hallószerveit. (A kutyák akkor is tudják változtatni fülük pozícióját, ha lelógó példányokkal rendelkeznek). A kutya teste és állkapcsa laza, nyelvecskéje akár kicsit ki is lóghat boldogságában. Ha valaki látta már igazán boldognak kedvencét, azonnal felismeri, hogyan is fest az: minden pórusukból és szőrszálukból csak úgy árad az öröm, ami általában ragadós és a jelenlévő embereket is boldogsághormonokkal tölti fel.

És az ember a legtöbbször ilyenkor legszívesebben agyon puszilgatná, ölelgetné a cukiság bombát – mi viszont azt kérjük, hogy inkább ne mindenki tegye! A kutyáknak gyakran terhelést jelent a rájuk hajoló, őket maguk alá temető ember: ahogy az emberek közül sem szereti mindenki a nagy ölelgetéseket és puszilkodást. Bár az évek során a legtöbbjük megtanulja elfogadni ezt, hiszen viszontszeretik embereiket, jó érzést nem fog kiváltani belőlük – gyakran le is fogják magukról rázni az ölelést, amint kiszabadulnak belőle. Ha egy pillanatra megállunk, nem is olyan meglepő ez, hiszen a kutyák világában ez a fajta frontális, direkt közeledés a dominancia, nem egyszer az agresszió és támadás jele. Fifike a maga 5+ kilójával miért is élvezné a rá lavinaként zúduló, nála tízszer-tizenötször súlyosabb lény ilyetén közeledését? 

De hát akkor mit tehetünk, ha mégis meg szeretnénk mutatni kutyánknak, mennyire szeretjük?

Azon túl, hogy legyünk felelős gazdák, tanuljunk meg kutyául, biztosítsuk számára az egészséges és kiegyensúlyozott életmódot (és lássuk be, ez már önmagában sem kis vállalás!). Inkább oldalról lépjünk mellé vagy hívjuk magunkhoz, guggoljunk le és simogatásokkal, a kedvenc testtájak vakargatásával szeretgessük őket. Még a nagyobb testű kutyák is érzékenyek lehetnek a fejüket érő “nyünyörgetésre” : apró, lassú és az állkapocs alsó részéről induló simogatásokkal tudjuk a kölyköket fokozatosan, úgynevezett simogatási tréninggel felkészíteni arra, hogy mi igen is fogunk a fejükhöz nyúlni (és hát nem is mindig csak szeretetből, hiszen a nyakörvet is fel kell adni valahogy, a fogát is meg kell(ene) mosni és az állatorvos is van, hogy ide-oda nyúlkál az eb fején). S bár nem kell minden négylábúnál óvatoskodni, vegyük figyelembe az igényeiket, hiszen mi emberek sem vagyunk egyformák.

Így hát stílszerűen mi azt kérjük Valentin-napra, hogy hátrébb az agarakkal: tapasztaljuk meg, hogy milyen mértékű közeledést igényel és élvez kedvencünk. Persze ha az ölünkben terem és puszikkal halmoz el minket önmagától, akkor az elől nem kell elugrani, feltéve, hogy mi is élvezzük a heves szeretetnyilvánítást. Annál nagyobb ajándékot úgysem adhatunk, hogy figyelünk kutyánkra!

Fotó: Freepik.com

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban! A Neked Ugatok! podcast sorozatot pedig a Youtube-on követheted.