Vackor és családja

2019. őszén találkoztunk először Vackorral, a Népszigeti Kutyasulin induló Kölyökkutya-tanfolyamon. Vackor mára már valószínűleg rá sem ismerne egykori önmagára: egy félelmeit agresszióba fojtó, teljes mentori figyelmet kívánó kis feszültség-gombóc volt, aki bizony próbára tette az oktatói csapatot is. Családja végig kitartott mellette és a tanfolyami órák mellett rendületlenül, hétről-hétre jártak Zsoldos Marianna viselkedésterápiás foglalkozásaira, valamint Zobin Viktória extra mentori konzultációkra és Korom Gábor különóráira is. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy az ilyen történetek miatt töltjük a fél életünket a Kutyasulin, és ezt szeretnénk most veletek is megosztani.

Vackor „Kisgazdája”, Várfoki Zsuzsanna felnőtteket meghazudtoló kitartással dolgozott már a legelső tanfolyamon is, így nem volt kérdés, hogy – édesapja, Pál, kíséretében – őt fogom kifaggatni a történetükről. Kezdjük az elején kedves Vackor család, hogyan került hozzátok Vackor, miért őt választottátok?

Zsuzsi: Az első kutyánkat nagypapámtól örököltük és vele kezdődik a mi kutyás történetünk is. Picur, a puli lány hamar igazi családtaggá vált, így nagyon megviselt minket, amikor 2018. októberében meghalt. Az igazat megvallva, nem is gondoltuk, hogy bárki valaha az ő kutya nyomdokaiba tudna lépni. Rákövetkező nyáron viszont épp Zamárdiban bicikliztem, amikor elém futott egy kis fekete gombóc: már akkor tudtam, hogy ő az én kutyám. Onnantól kezdve minden nap elmentem meglátogatni ezt a tündéri kis kölyköt, akit „Füstös Jóskának” neveztem el, az orra körül lévő szürkés folt miatt. Közben megismertük a gazdáját is, aki egyik nap (egészen pontosan augusztus 3-án) azt mondta nekem: „Most jól fogd meg a nyakörvét és el se engedd többé!”

Itt édesapja, Pál, átveszi a szót: Igen, Vackornak elviekben volt gazdája, ő azonban nem a mi fogalmaink szerinti tudatos és felelős kutyatartó volt. A maga módján gondoskodott a kutyáiról, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon még a mai napig mennyire széles skálán mozognak a kutyatartók. Füstös Jóskából vedlett Vackorrá ez a félig puli, félig pumi kölyökkutya, aki akkor még tiszta bolha volt és bizony még sem oltva, sem féregteleítve nem volt soha. Két felnőtt kutyával, köztük az anyjával, élt egy domboldali telken. Mivel a másik két kutya meg volt kötve, viszont más állatok és kutyák rendszeresen betévedtek a kertbe, a kölyök Vackor vette magára a porta védelmét. Mi innen eredeztetjük a viselkedésbeli gondjai nagy részét, és mivel az állatorvosi teendők miatt nem tudtuk azonnal kutyaközösségbe vinni, egyre jobban tartott a többi kutyától, amit agresszív viselkedéssel próbálta ellensúlyozni.

Honnan hallottatok a Kölyökkutya-tanfolyamról, miért döntöttetek a korai tanulási lehetőség mellett?

Zsuzsi: A keresztanyukám járt Korom Gáborhoz az ónémetjuhász kutyájával és így már ismertük a Tükör Módszert. Tudtuk, hogy az oktatók nagyon lelkiismeretesek és végigkísérik a gazdákat, akár a tanfolyamon túl is, ha szükséges. Mindenképpen Gábortól szerettünk volna mi is tanulni, így nem volt kétséges, hogy a Népszigetre megyünk –  főleg mert szeptember elejére, amikor elkezdtünk vele sétálni, már az egész család tudta, hogy Vackornak komoly problémái vannak a puttonyában és segítségre lesz szükségünk.

Pál: Zsuzsi talán már nem is emlékszik rá, de először elmentünk Gábor előadására az Árpád Gimnáziumba, még a tanfolyam kezdete előtt. Ott ébredtünk rá, hogy ilyen egy ember, aki ért kutyául és erre nekünk nagyon nagy szükségünk volt. Picurral ellentétben, Vackornak egyértelműen kutyaiskolára volt szüksége és nem is akármilyenre. A feleségem, Barbara, mondta is, hogy egy olyan helyet kell találnunk, ahonnan nem dobnak ki minket Vackorral egyetemben az első óra után (nevet).

A Kölyökkutya-tanfolyam elvégzése után Korom Gábor meghívására résztvettetek a Pro tanfolyamon is. Gazdaként mi volt a legnagyobb kihívás a tanulás során?

Pál: A helyzet az, hogy én nem tudok kutyát nevelni. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet kihozni a kutyából azt, amit kívánsz. A kutyáknak alapvetően hasonlóan jár az agyuk – a kihívás az, hogy én gazdaként hogyan viszonyulok hozzájuk.  Bizony az én viselkedésem csapódik le a kutyán, amikor nem tudom, hogy mit tegyek. A Tükör Módszer neve ezért is találó, mert a kutya tényleg tükröt tart nekünk. Picurral ellentétben, Vackor folyamatosan 1200% százalékos figyelmet kíván: ha egyszer lankad a figyelmünk, annak akár később lehet meg a böjtje.  Nem csoda, hogy tíz hétig körülbelül minden estére meg volt a programunk a Kutyasulin. 

Zsuzsi: Nem volt könnyű Vackor jelenlétében órát tartani, állandóan ugatott és belekötött a többiekbe, folyamatosan úgy érezte, hogy neki rendezkednie kell. Nagyon sok időt töltöttünk Vackor tanításával: jártunk a Kölyökkutya-tanfolyamra, külön konzultációs órákon gyakoroltunk mentorunkkal, Zobin Viktóriával (akinek nagyon hálásak vagyunk a sok-sok türelemért és segítségért), jártunk terápiás órákra Mariannhoz és kedden esténként Hajógyári sétára Gáborral, ahonnan szintén mindig kaptunk valamilyen hasznos, megszívlelendő jó tanácsot.

 A tanfolyamokon túl, milyen életmód sportokat élveztek Vackorral?

Zsuzsi: Az utóbbi időben sajnos nem tudok a tanulás mellett annyi időt szánni Vackorra, mint amennyit szeretnék. A kirándulást, a közös mozgást viszont nagyon élvezzük. A másik kedvencünk a kereső játék, amit nagyon ügyesen művel. A kutyatársaság egyértelműen hiányzik neki, szeretnénk Ü5-re is felkészülni vele, illetve az agilityt és a terelést is kinéztük. Reméljük, hogy hamarosan lehetőségünk nyílik ezekre is.

Nagyon sokan feladták volna azt a küzdelmet, hogy Vackor a családotok tagja lehessen és harmonikusan tudjatok együttélni. Mit tanácsoltok a hasonló helyzetben lévő gazdáknak?

Zsuzsi: Mindenképpen kérjenek segítséget. Nagyon sokat számít, ha egy gazda olyan lelkes és nagy tudású emberektől tud tanulni, akiknél a feladás szóba sem jöhet. A fejlődés adta pozitív élmények pedig hihetetlen sokat számítanak. Vackor viselkedése, a többi kutyához való viszonya rengeteget javult, bár nyilván nagyon sokat nehezít a dolgon, hogy Vackornak egy családban kell érvényesülnie és négy gazdája is van egyszerre. Az viszont önmagáért beszélt, hogy Vackorral, aki először a póráz gondolatától is frászt kapott, egy hónap alatt tudtunk eljutni oda, hogy egy acsarkodó kutya mellett is el lehetett vele sétálni. Ez számomra hatalmas megerősítés volt.

A fotók és a videó a család tulajdona.