Szabadonkövetés

A klikker-kiképzők véleménye is sok esetben megoszlik, hogy  a szabadonkövetést melyik módszerrel érdemes tanítani, formálással, avagy célkövetéssel.
A szabadonkövetés tipikusan az a feladat, amelyet a legtöbb iskola megvezetéssel, csalogatással tanít,- mondhatni szerencsére, hiszen nem is olyan rég még a fojtó, vagy szöges nyakörvhöz kapcsolt pórázt rángatták finom, precíz mozdulatokkal, rosszabb esetben minden fajta hozzáértés nélkül, durván. Szerencsére mára az összes kutyás sportban kemény pontokat vonnak le, amennyiben a kutya kedvtelenül, esetleg félelemmel dolgozik, és a modellezős módszernek (pl. pórázrángatás) ez bizony komoly mellékhatása. Mára a legtöbb kutyaiskolán már csak pontosításra veszik elő a fojtó, vagy a szöges nyakörvet, holott erre sem lenne szükség.

Kiskutya klikker képzése

Klikker fő előnye, hogy bármilyen korú alannyal dolgozhatunk, de ahogy az embereknél, a kutyák is leginkább kölyökkorban fogékonyak. Ebben a korban még érdemes formálással kezdeni. Erre nincs recept, 1001 módja van. Persze első körben érdemes megtanítani a kiskutyának, hogy a szemünkbe nézzen (ehhez segítséget nyújthat a Szembenézés című cikkünk), és utána mindent bele. Először is értessük meg a kutyával, hogy csak és kizárólag akkor klikkelünk, ha valahol a bal oldalunkon áll. Ne féljük használni a környezetünket, megváltoztatni, manipulálni és kihasználni. Ez még sok esetben jól fog jönni. Például, ha a kutya mindig elénk áll, akkor álljunk fallal szemben, fejünket fordítsuk balra. Így ha a kutya a szemünkbe akar nézni, kénytelen lesz a bal oldalunkra jönni. Itt még ne várjuk meg, hogy egyenesen álljon, nem baj, ha hozzánk képest ferde. Kiskutyáknál legegyszerűbb, ha megyünk, hívjuk és ha mellettünk megy és ránk néz, akkor klikkelünk. El sem hinnénk, hogy egy kis kölyök milyen gyorsan képes felismerni az összefüggéseket. Eleinte ne várjunk csodát, 1-1 megtett lépés után klikkelhetünk, aztán mindig egy-egy lépéssel toljuk ki. Ha már a kutya stabilan jön mellettünk, de ferdén, akkor álljunk fal mellé, hogy a kutya kénytelen legyen a fal és köztünk menni. Természetesen figyeljünk, hogy csak olyankor klikkeljünk, ha a kutya ránk néz. Figyeljünk rá, hogy jelet csak akkor érdemes hozzá kötni, ha a kutya már huzamosabb ideig képes ránk emelt tekintettel menni.

Célkövetés idősebb kutyáknak

Célkövetést már nagyobb kutyáknak ajánlom. Akárcsak a formálásos módszernél, itt is van egy szükséges köztes gyakorlat, méghozzá a pálca követésének megtanítása. Ebben az esetben nem ajánlom, hogy a kutya a kinyújtott ujjunkat kövesse, inkább pálcázzunk, hiszen ezt a segítséget gyorsabb és egyszerűbb kivenni a játékból. Az ujjnál előfordulhat, hogy a kutya időről-időre megcélozza az ujjunkat, ami egy vizsgán, vagy versenyen kínos lehet. Itt is segítségül hívhatjuk a falat. Beállunk a fal mellé (úgy, hogy a kutya közénk férjen) és a pálcával megvezetjük, egészen amíg mellénk nem ér. Amint a kutya odaér, klikkelünk. Pár ismétlés után akár lassan el is indulhatunk. Természetesen azt, hogy mennyi közbenső lépést iktatunk be, azt a kutyánk határozza meg, de próbáljuk meg a pálcát olyan gyorsan kivenni, amennyire csak lehet. Legjobb, ha kicsit magasabbra emeljük és ha a kutya nem ugrik, akkor K/J.
 Röviden két módszert írtam le, de hagyatkozzunk a fantáziánkra. A klikkerezés legszebb része nem az elért végeredmény, hanem a hogyan kitalálása és azok a lépések, amíg még azt gondoljuk: hűű, ezt én nem tudom megoldani. 🙂