“Néha sokkal egyszerűbb megoldani néhány kérdést, mint azt hisszük” – Frida vizsla története

Frida kutya nagyon jó helyre került –  legalábbis ha ő tudna erről mesélni, szerintem ezt mondaná. Gusztos Péter, a SUHANJ! Alapítvány vezetője és párja, Bezzegh Kata, aki civilben munkajogász, nemrég brillíroztak Fridával az E1-es vizsgájukon. Erről az élményről, a kutyázásról és természetesen Fridáról és Jónásról, a  két német vizsláról beszélgettünk.

Kezdjük az elején, hogyan került Frida az életetekbe?

Kata: A történet Jónással indul, aki szintén a Futrinka fajtamentéssel jött az életükbe: ő most 6 éves és 2 éves korában került hozzánk. Előtte egy alomtársával együtt egy icipici malacólban töltötte a napjait, csont és bőr volt, amikor befogadtuk. Korábban Péternek az életében egy magyar vizsla volt, bizonyos Károly, aki után nem akart újra vizslát, de a szabály átíródott,  amikor Jónás színre lépett. Aztán pont amikor azon tűnődtünk, hogy jó lenne egy második kutya Jónás mellé, Frida is szembejött a fajtamentés oldalán – hát így jár az, aki figyelemmel kíséri ezeket a kezdeményezéseket.

Ti a hazai karitatív sport üde színfoltját képviselitek, Frida hogyan viszonyul az aktív élethez?

Péter: Frida most van túl az ivartalanításon és másfél éves elmúlt, úgyhogy lassan már csatlakozhat hozzánk. Nagyon fontos, hogy befejeződjön a növekedése, nehogy hosszú távú következményei legyenek a túlzott terhelésnek.  Már most nagyon élvezi a Hármashatárhegyre tett kirándulásokat, a nagy szaladgálást a szabadban, de az egész család várja, hogy komolyabban futni is jöhessen velünk. Fokozatosan fogjuk beavatni, eleinte elég lesz egy-egy kör a Margit-szigeten, aztán onnan mehetünk majd tovább terepre. Illetve ősztől csatlakozik hozzánk a Kéktúra hétvégéken is.

Hogyan jutottatok le a Népszigeti Kutyasulira?

Kata: Bár Péter életében Frida a negyedik kutya, ő az első, akit viszonylag kicsiként jött, hiszen 5 hónaposan érkezett a családba. Azonnal felismertük, hogy ez egy kivételes lehetőség, gyakorlatilag 0-ról lehet építkezni. Fridánál egyértelmű volt, hogy vele már iskolába fogunk járni, már csak azért is, mert láttuk, hogy szüksége van rá. Jónás nem járt kutyasuliba, de volt része némi tréningben. Nála nehézség, hogy kimaradt az élete első két évében a szocializáció. Szeretnénk mindkét kutyával folytatni a tanulást, Frida nagyon élvezte a tanfolyamot, igazán lelkes tanulóként mindig várta a sulit. Ráadásul a vele tanultakat már Jónással is elkezdtük alkalmazni, ami igazi sikerélményt jelent.

Mi volt számotokra a legnagyobb tapasztalás, “aha élmény” a tanfolyam során?

Péter: Több is volt, de az első és legfontosabb talán az, hogy néha sokkal egyszerűbb megoldani néhány kérdést, mint azt hisszük. Bevallom: magam valójában gazdiképzőként tekintek a sulira, mert szerintem az a lényeg, hogy a gazdák tanuljanak és ők értsék meg a kutyájukat. Az első aha élmény ehhez kapcsolódóan a pórázfegyelem volt. Jónás nem tudott pórázon sétálni, ugrált körbe-körbe és még amikor csontsoványan, 24 kilósan hozzánk került, akkor is húzott iszonyatosan. Nagyon megnehezítette a mindennapokat ez, minden séta küzdelem volt. Bár nagyon sok mindent kipróbáltunk, végül ez a pici tudatosság  hiányzott és ennek az ismeretnek a birtokában nagyon gyorsan megoldottuk ezt  a kérdést: a fejlődés látványos. Frida egy lelkes munkakutya, de a csoporttársai között voltak nehezebb esetek és az igazán önmagáért beszél, hogy mindenkinél működött ez a folyamat. Viszont a másik fontos tapasztalás az, hogy mindez semmit nem ér, ha a hétköznapokban nem alkalmazzuk nagyon következetesen. (nevetnek)

Mi Frida legviccesebb tulajdonsága, szívetmelengető jellemvonása?

Kata: ő mindenkivel kedves, egy bájos rosszaság! Olyan cuki, minden egyes reggel, amikor hallja, hogy felkelünk, ül az ajtó előtt és várja, hogy bebocsátást nyerjen a hálószobába. Láthatólag nagyon örül, hogy “ezek még itt vannak”.  Amikor Péter a kádban ül, akkor pedig benyargal a fürdőbe és öles nyelvcsapásokkal nyalogatja a kopaszra nyírt fejét mérhetelen lelkesedéssel – szerintünk naphosszat örömmel tenné (nevetnek.)

Péter: A másik jellemző kép, ahogy Hanna lányom plüsstartójában tűnik el nyakig és válogat, noha tudja, hogy ezt neki nem szabad. Ráadásul egész nap folyamatosan dumál, szólt is az ideiglenes befogadója, hogy nagy dumás, ahogy ő fogalmazott “dalikázik”. És tényleg, szinte folyamatos magyaráz, olyan hangokkal, mint egy kis Chubakka. 

Hogyan tovább Fridával és Jónással, mit szeretnétek még kipróbálni a kutyás életben?

Péter: Nagyon nehéz kérdés ez, már amikor beszéltünk róla a sulin is, felmerült, hogy a futás önmagában is nagyon időigényes, a kutyázás szintén. A legkönnyebb nekünk így összehozni, hogy együtt fussunk. Hihetetlen élmény figyelni egy gyönyörű vizslát a természetben, egyszerűen élvezet nézni őket az erdőben, amikor túrázunk. Már tudják,  melyik hátizsák jelenti azt, hogy 1-3 napos kéktúra kalandra indulunk és azonnal lázban égnek. Kata szívesen kipróbálná az agility-t is és bizony a napközi is jó ötlet lehet, mert most, Frida, aki a karantén alatt került hozzánk és abban nőtt fel, hogy itthonról dolgozunk, amióta újra kevesebbet vagyunk otthon, a szeparációs szorongás jeleit mutatja. Az biztos, hogy ha rajtunk múlik folytatjuk a tanulást is és persze a közös futást!

Fotó: Gusztos Péter és Bezzegh Kata tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!