Ünnepi köszöntő Korom Gábortól

Kedves Mindenki!

Az év végéhez érve visszahúzódunk a napi rohanásból és igyekszünk minél több időt családunk, szeretteink körében tölteni.

Szükségünk is van erre: egy kicsit leereszteni és újra töltődni, mielőtt 2023 újra elragad minket. A harmadik évezred komoly terhelésekkel érkezett. Politikai és gazdasági válságok, a szomszédságunkban háborús krízisek követték egymást az elmúlt évtizedekben. Az internet kinyitotta nekünk a világot. Minden sokkal gyorsabb és sokkal összetettebb lett. Elképesztő inger kavalkád vesz minket körül. Olyan információs dömping szakadt ránk, amelyben ma az egyik legnehezebb feladat – a sok-sok zajban, ahol mindenki a saját igazát harsogja, – megtalálni az értékeset, igazat, igazságot.

Személyes meggyőződésem, hogy a háború bennünk és körülöttünk zajlik: a jónak látszani és a Jóra törekedni háborúja. Nagy a kísértés, hogy mindig, mindenki jónak lásson. Már a másokról alkotott kritika is azt sugallja sokszor, hogy én jobb vagyok, mint ő. Mintha a világ várná tőlem, hogy azonnal foglaljak állást, és az legyen korrekt és kikezdhetetlen. Ugyanezt az iramot diktálja a közvélemény az általa nemesnek titulált ügyek melletti kiállásra. Aki nem posztol, lájkol, nem mondja ki, az nem teljesíti az elvárást… Mindenki lássa, hogy én jó vagyok! Mindig jónak látszani! – ezt látom a 21. század egyik legnagyobb kísértésének.  

A nehezebb út a Jóra törekedni.  Nem a visszaigazolásért, a közönségnek játszva. Saját érdekem, hiúságom fölé helyezkedni, önzésemet, félelmeimet, az elvárásokat leküzdve,  kitéve magam  akár a támadásoknak is. Meggyőződésem, hogy civilizációnkat ez a gyötrelmes és minden egyénben dúló küzdelem mentheti és menti is meg.

Platón három örök értéket állít elénk, ezek a Jó, a Szép és az Igaz.  A szubjektív valóságok mögött egyetlen valódi igazság van; hogy a kor, a kultúra, vagy a divat időszakos szépsége felett áll egy magasabb, az örök szépség; és a jó egyetemes, mely az ember szívében él.

Elcsúszni látszó értékvilágunk alakulása mögött, meglátásom szerint egy eltompuló érzékelés áll. Az ember egyre inkább távolodik a természettől, így a valóság észlelésétől. A modern ember ezért – általában szándéka ellenére – komoly károkat okoz. Bolygónk élővilágát tömeges kihalás sújtja az ember tevékenysége, természettől eltávolodása, érzékelésének torzulása miatt.

A kor azonban számtalan fejlődést is hoz életünkbe, melyek pozitív hatásai sem tagadhatóak, a technika vívmányaitól, a higiénián, a gyógyászat fejlődésén át, a társadalmi érzékenységünkig. Ilyen vívmány a kutya helyére kerülése is. 3-5 ezer év elkülönülés, portára, udvarba száműzetés után, ma ismét a nappaliban, az emberi szűk szociális terében, a családban van a kutya. 100 évvel ezelőtt bizony ez nem így volt. 

Milka & Gabó sikertörténete

Dr. Branstetter Gabriella és Milka kutya történetét már részben bemutattuk nektek, amikor a segítő kutyák világát fedeztük fel. Ismerjük meg ezt a kutya-gazdi párost más szempontból is!

Kedves Gabó, kezdjük az elején: hogy kerültetek a Kutyasulira?

Milka segítőkutyának érkezett mellém és hazakerülése után pár nap múlva jött hozzánk egy habilitációs kutyakiképző. Vele kezdtük el a játékos munkát, hogy Milka sok mindent megismerjen, ne féljen, kötődjön, kiegyensúlyozott kölyök-, majd nagykutya lehessen. Ekkor még főleg én képződtem, hogy ne rontsam el korán az okos kiskutyámat. Aztán 10 hetesen kezdtünk (oltott, ismert) kutyákkal szocializálódni, majd ezt a munkát folytatva, 15 hetesen kerültük a Tükör Módszer Magyarország Hajógyári Kutyasulijába, ahol gyakorlatilag mindent kijártunk, amit lehetett.

A Kölyökkutya-tanfolyamunk helyszín szerint hibrid volt, a Népszigeten kezdtünk, majd első tanfolyamként érkeztünk és vizsgáztunk a Hajógyári Szigeten. Számomra nagyon megindító volt elsőként pályára menni a kölyök kutyámmal, az, hogy részese lehettem valami újnak. De nem csak a helyszín volt új, Pétercsák Petra és Valcz Zsófia csoportvezetők is ekkor tartották életük első Kölyökkutya-tanfolyamát, mi pedig  azonnal szívünkbe zártuk őket.  Mentorunk Takó-Somfai Emese lett, aki akkor is és azóta is (azóta már Szerémy Tamással együtt) Milka legeslegfőbb segítője, tanácsadója.

Gaston története – 3. rész

Gaston kutya révbe ért: ilyen happy endet, pontosabban happy kezdetet kívánunk minden mentett kiskutyának. Az iCentre Apple Prémium Viszonteladó csapatának támogatásával ismerjétek meg Gaston örökcsaládját, Becska Balázst, Horváth Bencét és Luna kutyát!

Visszatértünk a babakorba kicsit: Luna kutyánk már két éves, de most újraéljük a kölyökkutya korát. Szerettünk volna második kutyust mindenképpen, ez nem volt egy váratlan helyzet, de azért tényleg felborult kicsit az életünk Gaston érkezésével. Sétálunk együtt  négyesben is, van, hogy csak egyikünk megy két kutyával egyszerre, de olyan is előfordul, hogy együtt indulunk, de aztán különválunk, hogy mindkét kutyának meglegyen a saját ideje – Gastonnak természetesen még több kimenő jár, hiszen őt még gyakrabban hívja a természet.

Luna kutya hogyan reagált Gaston érkezésére?

Azt hittük, hogy egyáltalán nem lesz féltékeny, de kicsit azért bújt, amikor elkezdtük simogatni Gaston-t. Nagyokat bandáznak, már a legelső találkozásnál hatalmasat játszottak: ez azért volt kellemes meglepetés, mert Luna alapvetően nem szeret kölykökkel játszani. Benne volt a pakliban, hogy némi sznobizmussal, hűvös távolságtartással fogja kezelni

a helyzetet, mert eléggé megválogatja a játszópajtásokat! (nevetnek) Luna eddig mindenhova jött velünk: nyáron  együtt mentünk SUP-ozni, kirándulni, de azt bizony látjuk, hogy most kevesebb figyelem jut rá.

A minap már negyed óra tanulástól ezer százalékon működött a figyelme – hiába, ő azért egy munkavonalas border, aki igényli az agymunkát. Már most tudjuk, hogy valamilyen életmód sportra lesz szükségünk a kiegyensúlyozott élet érdekében. Nagyon sok minden érdekel minket, és Lunának is sok mindenhez van érzéke, nehéz választani!