Kutyagyász: az állatorvos válaszol

Sorozatunk következő részében Dr. Buránszky Barbara állatorvos, a sződi Pillevet klinika vezetője segít a legnehezebb gazdai döntés meghozatalában.

Kedves Gazdik!

Úgy gondolom, hogy gazdaként és állatorvosként is az a legnehezebb döntés, amit a kedvencünkkel töltött évek alatt meg kell hoznunk, hogy mikor engedjük el őt örökre.

Milyen jelekből tudhatja a gazda, hogy kutyája életminősége annyira jelentősen leromlott, hogy már az elaltatás a kíméletes döntés?

Én általában azt szoktam mondani a praxisomba járó állattartóknak, hogyha a kiskedvencük már nem eszik, nem iszik és nem veszi fel velük a kapcsolatot, akkor feladta, és eljött az idő, hogy elengedjék. Általában a több éve, az állattal együtt élő tulajdonos képes legjobban megítélni azt, hogy mikor jön el az az idő, amikor már valóban az a legnagyobb segítség, ha elengedjük kedvencünket és nem hagyjuk szenvedni. 

• Ha a fájdalmain nem lehet már enyhíteni semmilyen módszerrel, vagy gyógyszerrel…
• Ha nem vesz táplálékot magához egyáltalán, nincs jogunk hagyni éhen halni az állatunkat…
• Szükségtelen fájdalmat sem okozhatunk nekik. Fájdalom jele lehet pl a borzolt szőrzet, az ápolatlan küllem…
• Ha például állatunk képtelen felállni és a vizeletében, bélsarában fekszik, nem képes elmenni az itató, etető edényéhez (és itt természetesen nem a lebénult kutyusokról van szó!), akkor az mind a végső idők jele…

Ez a döntést akkor a legnehezebb meghozni, ha az állat még teljesen tudatánál van és a környezete ingereire reagál, felveszi a kapcsolatot a gazdijával, viszont a szervezete már feladta. Ilyen esetben én azt javaslom, hogy a lehető legnagyobb szeretettel búcsúzzanak el tőle: tapasztalatom szerint sokszor az is előfordul, hogy azáltal, hogy elengedték őt, a kutyusok el is mennek másnapra egyedül. Emberként (és nem orvosként), úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha kvázi az állat maga dönt a sorsáról és akkor megy el, amikor ő úgy érzi, eljött az ideje. Ez esetben nem nekünk kell felette döntést hoznunk. Viszont van olyan eset, amikor kisállatunk tudata ehhez már nem elég ép és szükséges helyette döntenünk. 

Több verziója is létezik egy világszerte használatos pontrendszerre épülő kérdőívnek, amely kiindulási alap lehet ennek a dilemmának a megoldására. 

Van-e lehetőség arra, hogy néhány napot még családja körében töltsön egy kutya, mielőtt elaltatják vagy ha a döntés megszületik,akkor az azonnali cselekvést javasolt?

Minden eset más és más, emiatt általánosságban nagyon nehéz erre válaszolni. Amennyiben nem akut az eset (tehát nem azonnali altatásról van szó) jellemzően néhány nap az az idő, ami az állati jólétet még nem veszélyezteti. Tehát ha egy krónikus betegről, egy geriátriai, idős állatról van szó, lehet ideje a családnak a búcsúzásra. Egyéni preferencia kérdése az is, hogy , ha megvan a döntés, akkor azonnal cselekszünk, vagy halogatjuk még néhány napig. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy ha kedvencünk már nem képes enni és inni, akkor vele szemben nem fair, ha sokáig életeben hagyjuk, mert akkor már csak szenved. 

Fontos felhívnom a figyelmet arra, hogy van olyan eset, amikor nem is tud ott lenni az utolsó pillanatokban a gazda, mert például az orvosnak hamarabb kell döntést hoznia, minthogy a gazda odaérne: ez vészhelyzetek,illetve műtétek során fordulhat elő.

Mi történik, amikor az állatorvos elaltatja a kutyát? Milyen esetben lehet jelen a gazda akár az utolsó percig? 

Végleges altatás, vagyis extermináció esetén először egy altató injekciót kap állatunk. Ilyenkor egy mély szedációt váltunk ki gyógyszeres úton: ez tulajdonképpen olyan, mintha egy műtétre készülnénk. Ez azért nagyon fontos, mert ilyenkor nem érez semmit kedvencünk. Az utolsó injekciót akkor kaphatja meg, amikor ez a mély szedáció beállt. Ezt vagy intravénásan, vagy néhány esetben intracardialisan (tehát szívbe) injektáljuk. 

Az injekció beadása után néhány percen belül leáll a kutya légzése, majd megáll a szíve. Ezt mindenképp ellenőrizni kell fonendoszkóppal, pulzus tapintásával. Az injekció beadása közben előfordulhat vokalizáció, tehát hangot adhatnak ki a kutyusok vagy megeshet,  hogy összerándul a testük. Hangsúlyozom, hogy ezek nem fájdalmat  jeleznek: mivel megkapta az altató injekciót, a kutya már nem érez semmit. Mivel záróizmai elengednek, vizelet és bélsárürítés előfordulhat és  1-2 órán át önkéntelen izomrángást is tapasztalhatunk, ahogyan távozik az energia a szervezetéből.

Én rá szoktam bízni a tulajdonosra, hogy a végső útján elkíséri e kedvencét. Véleményem szerint ez csúnya látvány és akár ijesztő is lehet, főleg, ha még nem láttunk ilyet, vagy nem készültünk erre fel. Ha valaki nem ragaszkodik hozzá, mindig azt javaslom, hogy a gazdák várják meg inkább a váróban, és szólok, ha a kutya meghalt. Úgy gondolom, a szép emlékeket érdemes megőrizni és nem ezeket a szörnyű pillanatokat. Ugyanakkor, egészen addig, amíg el nem alszik jó, ha vele van a gazdi:  utána már nem tudatosul benne semmi, tehát véleményem szerint emiatt nem érdemes végig ott maradni.

Milyen praktikus teendője van a gazdának hazánkban házi kedvenc halálakor?

Ha meghalt a kutyánk, a tetemmel jelenleg több dolog tehető: ezt a döntést mindenkinek magának szükséges meghozni, hogy neki kegyeleti szempontból melyik a legjobb. 

Ha van a tulajdonosnak kertje, akkor 50 kg alatti súly esetén elhantolhatja otthonában kedvencét. Ilyenkor az egészségügyi előírásokat be kell tartani, vagyis 80 cm-1 m mélyre kell helyezni az állatot és nem szabad nejlonba csomagolni. Ha szeretnének vele temetni bármilyen tárgyat, pl fekhelyet, akkor  azt rá és ne alá terítsék.

Lehetőség van tetemszállítást is igénybe venni: ilyenkor általában együttégető műbe kerül, tehát más állatokkal együtt hamvasztják el.

A gazda ma már kisállat hamvasztást is igényelhet: ez esetben egy külön kemencében égetik el a tetemet, és egy általunk választott urnában kapjuk vissza a saját kedvencünk hamvait, amit később kiszórhatunk, eltemethetünk, vagy megőrizhetünk, hasonlóan emberi szeretteink halálához.

Gyakorlati szempontból még két fontos adminisztratív teendője van a gazdának: egyrészt, ha nem az állatorvos altatta el kedvencünket, akkor jelezzük neki, hogy elpusztult – így tudja jelölni a PetVetData nyilvántartó rendszerben az elhullás dátumát, a chip inaktív státuszát. Másrészt, ha az önkormányzat a kötelező ebösszeíráskor összeírta kedvencünket, akkor jelezzük a település jegyzőjének, hogy adott chipszámú eb, már nem él, hogy törölni tudják a saját nyilvántartó rendszerükből.

Életminőség kérdőív

Fotó: Freepik.com

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban! A Neked Ugatok! podcast sorozatot pedig a Youtube-on követheted.