Tartalom

1. Szobatisztaság

Ki ne szeretné, ha kiskutyája már szobatisztán érkezne haza az első napon? Nos, ez talán túl nagy elvárás, főleg, ha egészen pici korában kerül a családba. Azonban a szobatisztaság elérése nem is annyira nehéz, főleg, ha rászánunk egy kis figyelmet és energiát. 

Kiskutyánk maga is törekszik arra, hogy ne piszkítson a saját életterébe, ösztönösen keresi a lehetőséget, hogy ne bent végezze el dolgát. Viszont gazdiként is sokat tehetünk azért, hogy miharabb elérjük, hogy ne kelljen balesetek nyomát takarítani a lakásban. 

Hogy mikor válik szobatisztává egy kutya, függ attól, hogy milyen termetű és mennyi idős, valamint attól, hogy gazdaként milyen napi ritmust tudunk adni kiskutyánk számára.

Vannak kiemelt időpontok, események, amikor mindenképp biztosítani kell kutyusunk számára, hogy kint tudja elvégezni kisebb-nagyobb dolgát.

• Alvás vagy egy nagy játék után, illetve evés és ivás után pár perccel érdemes kivinni négylábú családtagukat, hogy kint könnyíthessen magán.
• Ezen kívül 2-3 óránként szintén érdemes beiktatni egy kisebb kinti látogatást.        

Ha nincs kertünk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy hogyan és hova vigyük le kutyánkat, ha még nem értünk az oltási program végére.

• Érdemes keresni egy közeli zöld területet, ahol eleve kevés kutya fordul meg, illetve ahol a gazdák felelős viselkedésének köszönhetően a fertőzés kockázata kisebb.
• Ha nincs ilyen, akkor válasszunk olyan időpontokat, amikor a lehető legkevesebben vannak, és egyelőre ne engedjük oda kutyusunkat más kutyákhoz, és kérjük meg a többi gazdit, hogy ők se engedjék oda a sajátjukat a miénkhez.
• Kerüljük azokat a helyeket, ahol sok a kutyapiszok.
• A futtatókat is hagyjuk ki – az oltási program végéig mindenképpen. Így a szobatisztaságra szoktatás is elkezdődhet, miközben fokozottan védjük kiskutyánk egészségét. 

A folyamat közben persze előfordulhatnak balesetek, amikor még a szoba padlóján találunk egy-két tócsát vagy meglepetés csomagot. Fontos, hogy ilyenkor ne büntessük meg a kutyát, ne nyomjuk az orrát a piszokba és ne csapjunk a fenekére sem! Ugyanis, ha ez utólag történik, pár órával azután, hogy maga a baleset megesett, akkor a kutya nem tudja értelmezni, hogy miért kapja a büntetést, és csak zavart okozunk vele. Másrészt, azt egyébként se büntessük, ha a kutya a dolgát végzi, mert akkor csak stresszes lesz számára, és ezt az érzést fogja kötni az ürítéshez. Legyünk türelmesek, és ha takarítani kell, akkor annyit tegyünk meg, hogy picit nehezteljünk a kutyánkra, ha a takarítás közben odajönne, és semmiképp se engedjük játszani a takarítóeszközökkel.    

Egy kiskutyánál kb 6 hónapos korra alakulhat ki a megbízható szobatisztaság, ha a fentieket betartjuk. Ezt még azzal is támogathatjuk, hogy nagyon megdicsérjük a kutyánkat, amikor kint végzi a dolgát. Ha 6 hónapos kora után még mindig küzdenénk a szobatisztaság elérésével, akkor érdemes plusz segítséget kérni oktatónktól. 

Ne felejtsük el, a türelem, a következetesség és a jól kialakított napi ritmus nagyon sokat fog segíteni kiskutyánknak!

Ha még jobban elmélyednél a szobatisztaság témájában, akkor ajánljuk a külön erről a témáról szóló videós podcastünket, a Neked Ugatok! szobatisztaságról szóló részét.

2. Rongálás, ásás, rágcsálás

Bár a kölyökkornál nehezebben találunk aranyosabb időszakot kiskutyánk életében, ilyenkor vannak még olyan viselkedései, amiket kevésbé szeretünk, ilyen például:

• a lakásban lévő dolgok vagy a gazdi ruhájának, esetleg kezének megrágása,
• a durva játék,
• az ásás, és egyéb  ház körüli, nem kívánt munkák. 

Ahhoz, hogy ezeket a problémákat megoldjuk, vagy adott esetben ne is engedjük kialakulni, érdemes megértenünk, mi állhat a hátterében.

Kölyökkutyánknak egyik legalapvetőbb igénye, hogy napi 17-19 órát pihenjen, azonban a fennmaradó időben rengeteg energiája van, és nem mindegy, hogy ezt az energiát mire fordítja, vagyis hogy mi, tudatos gazdiként, mire vezetjük el ezt az energiát. A le nem vezetett energia és az unalom párosa a legritkább esetben vezet olyan dolgokhoz, aminek a gazdik szívből örülnek. Ilyenkor várhat minket otthon egy félig kiásott kert, egy saroknál megkezdett tapéta, enyhén megcsócsált küszöb és pár átalakított bútor vagy jobb napokat látott kábel.   

Kiskutyánknak vannak igényei és szükségletei, amiket figyelembe kell vennünk, ha felelős gazdái kívánunk lenni, és nem mellesleg elkerülhetjük a fentieket. Ha ezeket az igényeket kielégítjük és gondoskodunk a megfelelő energialevezetésről, akkor jó irányban vagyunk.  

🙋‍♀️ Elsődlegesen ilyenek a kutya szociális igényei, vagyis hogy minél többet legyen a gazdákkal, a gazdák életterében. Időt kell fordítanunk a közös tevékenységekre: közös játék és tanulás, közös pihenés! 

🐕 Ugyanilyen igénye van a kutyának arra, hogy szocializálódjon fajtársakkal együtt is! Ezért érdemes rendszeresen látogatnunk a kutyaovit és kutyanapközit. A szocializáció mellett ez az energiák levezetésének is remek teret ad! 

🦮 A napi többszöri, rendszeres és változatos séta minden kutyának az igénye – azoké is, akik kertben laknak! A séták közben a kiskutya új ingerekkel ismerkedik, a gazdival együtt fedezi fel a világot, és nem mellesleg közben mozog is. A kertben töltött idő ezt nem pótolja, csak egy nagyon kis részben – ott a kutya legfeljebb mozogni tud, de új ingerek nem érik, nagyon hamar unalmassá, ingerszegénnyé válik számára a közeg. Ez olyan, mintha nekünk folyton ugyanazt a 4 falat kellene néznünk, ahol még csak képek sincsenek a falon. Szóval a minőségi séta kötelező, naponta 2-3 alkalommal. A séták alatt is legyen játék, tanulás, tudatos ingerszoktatás! Ettől lesz tartalmas, közös program a séta.

Sose felejtsük el megdicsérni azokat a tevékenységeket, amiket a kutya csinál és mi örülünk neki! Ellenben azokat a viselkedéseket, amiket nem szeretnénk, hogy a kutya rögzítsen, ne erősítsük meg. És ilyenkor gondoljunk a nem túl távoli jövőre is: lehet, hogy most aranyos, hogy a kiskutya felugrál ránk, de majd akkor is örülünk neki, ha 30-40 kg-os lesz? Ha most cukinak gondoljuk, hogy belehempereg a fűbe, akkor majd ősszel és télen is szeretni fogjuk, hogy sárban, hóban pácolja magát? Sokkal könnyebb egy viselkedést kezdeti fázisban nem megerősíteni és elhagyni, mint később egy már rögzült viselkedést módosítani vagy megszüntetni.

Ha a kutyával játszunk, ugyanúgy igaz, hogy csak úgy tegyük, ahogy azt mi hosszútávon szeretnénk. Ha a kutya durván játszik, harap vagy tépi a ruhánkat, hagyjuk abba a játékot és értessük meg vele, hogy ezt nem szeretjük és így nincs tovább játék közösen. Ugyanez igaz akkor is, ha más kutyákkal játszik! Kezdetben csak vezessük el a figyelmét, adjunk neki másik viselkedésmintát. Sok esetben ez is elég a megoldáshoz! 

Figyeljünk az önmegerősítő viselkedésekre, pótcselekvésekre: farokkergetés, ásás, ugatás. Ezek olyan cselekvések, melyeket minél tovább engedünk, annál nagyobb élvezetté válik a kutyának, tehát annál nehezebb lesz leállítani. Amíg ezek fennállnak, addig ne hagyjuk a kutyát felügyelet nélkül olyankor, mikor hajlamos ezeket a dolgokat csinálni. Ha a kutya szeret ásni a kertben, de mi ezt nem szeretnénk, akkor ne hagyjuk addig egyedül, amíg le nem szoktattuk róla és nem adtunk neki másik mintát. 

Ha kölyökkorban figyelünk arra, hogy olyan viselkedéseket erősítsünk meg, amiket hosszú távon is szeretnénk, ellenben nem hagyjuk felerősödni azokat, amik nem kívánatosak, akkor nagyon sok későbbi problémát megelőzhetünk. Érdemes erre időt és figyelmet szánni az első hónapokban!

Kutyáink energiáinak tudatos levezetése az egyik legfontosabb feladatunk. Mégis, ez az a téma amiről tapasztalataink alapján a legkevesebb szó esik. Ha kíváncsi vagy arra, hogy a kölyökkoron túl hogyan alakítható ki egy egészséges, egyensúlyban lévő közös élet kutyusoddal, akkor ajánljuk a Neked Ugatok! podcast életmódról szóló epizódját.

3. Felugrálás, harapás

Ha valaki járt már egy kölyökkutya szájában, akkor találkozott azokkal a tűéles kis cápafogakkal, amelyekkel nagy károkat ugyan nem, de annál több kellemetlen percet tud nekünk szerezni kiskutyánk. És lehet, hogy a most még 2-5 kg-os szőrgombóc nem okoz problémát azzal, ha ránk ugrál, de azért ezt már nem biztos, hogy ugyanolyan lelkesen fogadnánk, amikor már 30-40 vagy akár 50+ kg-os lesz a “kiskutyánk”.

Mit tegyünk, hogy ezek a dolgok ne nehezítsék meg a kutyás mindennapokat?

A felugrálás és a gazdi testrészeinek csócsálása mögött általában 3 dolog húzódik meg, egymást karon fogva:

• az egyik, hogy a kutya figyelmet szeretne a gazditól,
• a másik, hogy van egy kisebb vagy nagyobb adag levezetetlen energiája,
• és végül, hogy nincs megfelelő viselkedésmintája. 

Kezdjük az elsővel. Ha a kutyánk ránk ugrál, annak elsődlegesen az az oka, hogy figyelmet szeretne tőlünk. Ha ezt a viselkedést nem szeretnénk rögzíteni benne, akkor nagyon fontos, hogy ezt a cselekvését ne erősítsük meg, tehát ne kapja meg, amit szeretne elérni. Ilyenkor ha elkezdünk vele “beszélgetni”, hogy jaj, Bobi, ezt nem szabad, mit csinálsz? akkor tulajdonképpen el is érte a célját, hiszen elkezdtünk vele foglalkozni. Ilyenkor ehelyett inkább ignoráljuk teljesen a kutyánkat, amíg le nem áll a nem kívánt viselkedéssel.

Amennyire fontos ez a rész, annyira fontos lesz ráerősítenünk arra, ha már nem ugrál föl. Tehát amint mind a négy lába a földön van és egy kölyökhöz mérten viszonylag nyugodtan várakozik, dicsérjük és jutalmazzuk érte! Ezzel megtanítom a kutyának, hogy az ugrálásért nem, de a nyugodt várakozásért jár a figyelem. Így nem csak elmaradt a megerősítés a nem kívánt viselkedésre, de kapott egy mintát arra, hogy ahelyett mivel tudja elérni, amit szeretne. Így lesz teljes a kép a kutya számára. 

A gazdi valamely testrészének rágicsálása általában csak az egyik fél számára kellemes. Ha ezt nem szeretnénk hagyni, akkor szintén dolgunk van ennek elmagyarázásával. Általában játék közben fordul elő, amikor kiskutyánk egyre jobban belehevül a játékba, és kicsit megfeledkezik magáról. Ha ez előfordul, és a kutyusunk durván harap, azonnal hagyjuk abba a játékot, és vonuljunk el. Ezzel elkezdjük magyarázni, hogy az ilyen viselkedés eredménye az, hogy vége a közös játéknak. Ha szerencsénk van, akkor kiskutyánk ebből hamar megérti, hogy mit szabad és mit nem. 

Ha kicsit vehemensebb természetű kutyánk van vagy esetleg a kezdeti gátlásokkal nem találkozott a kölyök, akkor nehezebb dolgunk lesz. Ebben az esetben az oktatói segítség sokat tesz hozzá, hogy anélkül építsünk a kutyába egy szükséges szintű gátlást, hogy közben a kapcsolatunkat se romboljuk, és hogy ne alakuljon ki kommunikációs zavar köztünk és a kiskutya között. A helyesen és megfelelő mértékben használt gátlás szükséges a kutya intellektusának kibontásához!     

És ne feledjük, ha nem elégítettük ki kölyökkutyánk alapvető igényeit,  például nem fordítunk kellő figyelmet a megfelelő minőségű és mennyiségű mentális- és fizikai fárasztásra, akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz egy jól nevelt kiskutyává alakítani négylábú társunkat. 

A kutya képest volt beilleszkedni az emberi családba, lekapcsolva ösztönlényét az ember kezébe adta az irányítást. Viszont az ösztönlény továbbra is ott lakozik a kutyában és nekem gazdaként feladatom és kötelességem, hogy ezt az ösztönlényt olykor korlátozzam és kontrolláljam. Ha érdekel mélyebben a téma akkor ajánljuk a Neked Ugatok! podcast 2 epizódját is a témában:

Megbüntessem-e a kutyát, illetve a Dominancia témájáról szóló adásunkat.

4. Szeparációs szorongás

Tudtad, hogy az egyik leghasznosabb dolog a kiskutyánk (és egyébként a magunk) számára, ha megtanul egyedül otthon maradni?

Lehet, most azt gondolod, miért hagynád otthon egyedül a kutyádat, hiszen te mindig otthon tudsz vele lenni, vagy magaddal tudod vinni, bárhová is mész. De számtalan példát tudunk arra mondani, amikor az élet ezt váratlanul felülírta: gondoljunk egy hirtelen betegségre a családban, ami miatt pár napra távol kell maradnunk otthonról, vagy egy új munkahelyre, ahová már nem tudjuk magunkkal vinni a kiskutyát. 

De ha a váratlan esetektől el is tekintünk, a kutya valós igényeit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kiskutyánknak ténylegesen szüksége van arra a biztonságot jelentő élményre/érzésre, hogy az otthon az a hely, ahova a gazda, a család mindig hazatér, akár 30 percre, akár 6 órára megy el otthonról. Ezt hívjuk territoriális kötődésnek, mely azt jelenti, hogy a kutya az otthonhoz, mint helyhez is kötődik, és ez egy olyan biztonságot ad neki, amitől stresszmentes számára az otthonlét – akkor is, ha egyedül van ott. 

Felelős gazdiként ennek kialakítása a mi feladatunk. De mit is tehetünk ezért?

A válasz egyszerű, mégis nehezen szokott menni. Annyi a dolgunk, hogy otthon kell hagyni a kiskutyát, teljesen egyedül. Ezt már az első naptól kezdve tegyük meg, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – hiszen az is.  Azért, hogy ez a kutya és a gazda számára is gördülékenyen menjen, a következő tippeket adjuk ehhez:

• Mielőtt otthon hagyjuk kis kedvencünket, tanuljunk vele egy kicsit, játsszunk vele egy nagyot, hogy lefárasszuk, majd engedjük ki pisilni. A lefárasztott idegrendszer segít abban, hogy amikor a kutya egyedül marad otthon, akkor pihenjen és ne a lakás rombolásán vezesse le felesleges energiáit és az unalom szülte kreatív gondolatait. Illetve, ha biztosítottuk, hogy szükségleteit is elvégezhesse, akkor nem a szűkölés fogja megakadályozni a nyugodt pihenést.
• Amikor elmegyünk, nem kell hosszan búcsúzkodni. Ez nagyon nehéz, de fontos tudni, hogy erre a rítusra inkább nekünk, embereknek van igényünk. Kutyánk számára ez nem feltétlen egy kedves gesztus: ha sokáig búcsúzkodunk és elmondjuk, hogy mennyire rossz lesz a nap külön, akkor bár a kutya a szavak szintjén ezt nem érti, de átveszi a gazdi feszült, esetleg frusztrált lelkiállapotát, aminek következménye, hogy kisebb-nagyobb feszültséggel hagyjuk otthon a kutyát. Így nehéz számára otthon pihenni. 
• Amikor hazaérkezünk, akkor ne egyből a kutyánkkal foglalkozzunk. Igen, ez talán még nehezebb, mint az előző pont, de legalább annyira fontos. Érkezzünk meg, tegyük le a kabátot, táskát, cipőt, mossunk kezet és kicsit fújjuk ki magunkat. Csak ezután engedjük oda magunkhoz a kiskutyát, és adjuk oda neki a figyelmünket. Ez is azt erősíti a kutyánkban, hogy az, hogy a gazdi hazaérkezik, az nem egy különleges esemény, hanem egy teljesen normális, megszokott dolog.
• A napi rutin fontos kiskutyánk életében, de arra érdemes figyelni, hogy ne mindig pont ugyanakkor és ne pont ugyanannyi időre hagyjuk magára a kutyánkat. Ha erre nem figyelünk, akkor érzékenyebb kutyáknál könnyen kialakulhat, hogy a szokásos időben és hosszban nyugodtan pihennek otthon, de minden más esetben feszültek lesznek, hogy hol van már a gazdi. Néha menjünk el csak 10 percre reggel, néha pár órára napközben, és esti időpontot is keressünk, amikor egyedül maradhat a kiskutya.
• Az egyedül hagyás azt jelenti, hogy a kutya tényleg egyedül van. Tehát nem csak elzárva egy másik szobában vagy kint a kertben, hanem ténylegesen egyedül van otthon. Ha a családban van másik vagy akár több másik kutya, akkor arra is érdemes figyelni, hogy néha őket is elvigyük otthonról, hogy az új kiskutyánk megtanuljon ténylegesen egyedül lenni! Ez igaz akkor is, ha cica van otthon.  
• Plusz egy tipp: a box egy nagyon praktikus és hasznos eszköz. Ezzel biztosítunk egy kis kuckót a kutyánknak, hogy még a lakáson belül is legyen egy külön, nyugodt odúja, ahol zavartalanul pihenhet. Fontos,hogy ehhez a kuckóhoz fokozatosan szoktassuk hozzá a kiskutyát és ne akkor mutassuk be neki először, amikor otthon hagyjuk őt.

A territoriális kötődés kialakítása csak egy pici plusz energiát kíván a gazditól, de minél később kezdünk bele, annál nehezebb dolgunk lesz! Akár pár hét késedelem is elég ahhoz, hogy kialakuljon a kutyánknál az úgynevezett szeparációs szorongás, szeparációs stressz, ami egy komplex problémakör, és megoldása akár hosszú-hosszú hónapokat, akár éveket igényelhet – sőt, extrém esetben akár az is elképzelhető, hogy sose tudjuk majd teljesen megszüntetni. Ehelyett inkább előzzük meg, és teremtsük meg kiskutyánk számára a biztonságot otthon érzését már az első naptól kezdve! 

Kutyusunk egyedül otthon hagyását már az első nap tudatosan el kell kezdenem. Ha érdekel az, hogy mi mindent érdemes csinálnod a kölyökkutyád érkezésének első napján, akkor hallgasd meg a Neked Ugatok!- a kölyökkutya első 24 órájáról az új helyen témájú epizódját.

5. Egészségügyi alapok

Felelős gazdiként kiskutyánk egész életében figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az egészségéért mindent megtegyünk. Ehhez a kötelező oltások mellett gondoskodnunk kell az élősködők elleni védelemről, a szezonális megbetegedésekkel szembeni védekezésről, a megfelelő tápláltságról és vízfogyasztásról, valamint figyelni kell az esetlegesen előforduló mérgezésekre is.

Nézzük sorban, mi a teendőnk, mikor mi aktuális:

• Ha gondos tenyésztőtől hozzuk el kiskutyánkat, akkor ott már elkezdték a féreghajtási- és oltási programot, amit a tenyésztő és az állatorvos útmutatásainak megfelelően csak folytatnunk kell. Az oltási program végén pedig már csak az éves ismétlő oltásokra kell figyelnünk! Külföldre utazás előtt érdemes ellenőrizni, hogy az adott célországban milyen oltási előírások vannak érvényben. 
• Ha menhelyről veszünk magunkhoz kiskutyát, feltétlenül érdeklődjünk a meglévő és a még szükséges oltásokról, illetve hogy a féreghajtással milyen teendőink vannak. A féreghajtásról folyamatosan szükséges gondoskodnunk, függetlenül attól, hogy honnan származik a kiskutyánk és milyen etetési módot választunk. Erről egyeztessünk az állatorvossal, és ügyeljünk a rendszerességre. Így nagyon sok problémát megelőzhetünk. 
• Az élősködők elleni védelem szinte egész évben szükséges: bolha, kullancs, szúnyogok ellen mindig javasolt felkészültnek lenni. Ezekhez vannak külsőleg használható szerek és belsőleg ható készítmények, és lehet ezeket egymást kiegészítve, kombináltan is használni. Érdemes kicsit utánanézni az előnyöknek, hátrányoknak, esetleges kockázatoknak, és az állatorvossal is javasolt egyeztetni, hogy életmódunkhoz és a kutyával való közös programokhoz milyen védekezési módokat javasol, melyek lesznek a leghatékonyabbak. Itt is igaz, hogy a megelőzéssel rengeteg, akár nehezen kúrálható betegséget el tudunk kerülni. A szívférgesség, a kullancs-paralízis és a babéziózis csak néhány példa az élősködők által terjesztett igen komoly betegségekből.
• A kullancsszezon egyre hosszabbra nyúlik, és akármilyen szert is használunk, ha olyan helyen járunk, ahol a kullancsok előfordulhatnak, akkor kötelező átnézni kutyusunk bundáját, hiszen róluk akár a gazdikra is átmászhatnak a kullancsok. Mindig szánjunk időt a kullancs szemlére! Ha pedig mégis belemászott kedvencünkbe a kullancs, mihamarabb szedjük ki. Ehhez rengeteg videó érhető el segítségként. A kullancs eltávolítása után pedig figyeljük kedvencünket, és ha lázat, bágyadtságot vagy bármilyen szokatlan viselkedést látunk rajta, irány az állatorvos, ne kockáztassunk!    
• Kora tavasszal és ősszel, szezonálisan felütheti fejét az úgynevezett kennelköhögés. Ez egy hosszan lappangó, igen fertőző légcső- és hörgőgyulladás, mely jellemzően társaságba járó kedvenceket érint. Ez persze nem azt jelenti, hogy kerüljük a napközit, az ovit, a sulit és egyéb kutyás helyeket, de legyünk elővigyázatosak. Ha sokat járunk kutyás közösségbe, ami egyébként a megfelelő szocializáció és igénykielégítés szempontjából kívánatos és ajánlott, akkor fontoljuk meg a már elérhető védőoltást a kennelköhögés ellen. 
• Kiemelten fontos, hogy kiskutyánk megfelelően táplált és hidratált legyen! A kutyák ösztönösen magukhoz veszik a szükséges vízmennyiséget, nekünk csupán biztosítani kell, hogy folyamatosan elérhető legyen számukra a friss víz. Ez kiemelten fontos melegedő időjárás esetén! Ha kutyánk vízfogyasztási szokásai megváltoznak (sokkal több vagy épp kevesebb vizet iszik a szokásoshoz képest), akkor mindenképp menjünk vele orvoshoz, hiszen ez akár komoly betegséget is jelenthet. 
• És végül pár szó a megfelelő tápláltságról. Egy kölyökkutya esetében nagyon fontos a megfelelő testsúly. Amíg az ízületei, csontjai és izmai fejlődésben vannak, addig nem szabad, hogy súlyfelesleg legyen a kutyán. Ez a későbbiekben is kritikus, hiszen a túlsúly komoly betegségeket okozhat a kutyáknál is, akár drasztikusan is rövidíheti a várható élettartamukat. Ne a tápos zsákon feltüntetett értékeket vegyük alapul, hanem nézzük a kutyát, hogy ténylegesen mennyi táplálékot hasznosít, mi az a mennyiség, amitől jó formában marad.

6. Az első közös séták

Bár néhány tenyésztő már használ megkülönböztetésre való színes nyakörveket vagy szalagokat, a legtöbb babakutya nem találkozik sem nyakörvvel, sem pórázzal míg az új családjához nem kerül. Amikor először szeretnénk elvinni kutyusunkat sétálni, előfordulhat, hogy földbe gyökerezik a lába, vagy éppen rágcsálni, szimatolni kezd séta helyett. A nyakörvhöz és pórázhoz szoktatás ránk, az új gazdikra vár, ennek pedig legjobb eszköze a szocializáció és a fokozatosság.

• Kezdetben etetési időben, tegyük a kutya látóterébe a nyakörvet, majd pár nap múlva simogatás közben érintsük a kutya nyakához, de ne tegyük rá azonnal. Néhány alkalommal csak ennyit gyakoroljunk, nem kell kapkodnunk. Ha ez már nem zavarja, csatoljuk fel a nyakörvet és játékkal, falattal vonjuk el a figyelmét. A pórázt is a lakásban csatoljuk fel először egy rövidke pillanatra, később egyre hosszabb időre, miközben beszélünk a kutyushoz, dicsérjük mennyire ügyes és falatokat adunk neki.
• Az első pórázon való sétát is érdemes a lakásban kezdeni és ugyanúgy falattal és dicsérettel csalogatni magunk után a kutyát. Ha ez már otthon megy, már csak arra kell várnunk, hogy az állatorvos engedélyt adjon az utcán való sétára, és indulhat is a világ felfedezése. Ha otthon hozzá tudtuk szoktatni kiskutyánkat a pórázon való sétához, akkor remélhetőleg az utcán ez már nem fog gondot okozni, de ha mégis, a jutalomfalat és a bíztatás sokat segíthet.
• Amikor a póráz már nem okoz gondot a kutyának, kinyílik számára a világ és egyre érdeklődőbbé válik. Ilyenkor egyre türelmetlenebbül szeretné felfedezni az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat, és akár minket maga mögött vontatva mihamarabb célba érni. Érdemes már kölyök korban megmutatni neki, hogy hogyan képzeljük mi el a szép, pórázon való sétát. Egyrészt azért, mert ha nagyobb testű kutyafajtát választottunk, később már gondot okoz, ha húzza a pórázt, másrészt azért, mert mi sétáltatjuk a kutyát és nem ő minket.
• Ha húz minket a kutya, egyszerűen fordítsunk hátat, induljunk el ellenkező irányba és hívogassuk. A kutyusnak követnie kell minket, hiszen a póráz nem ad más lehetőséget számára. Amint ellazul a póráz, miközben mellettünk sétál, sose mulasszuk el megdicsérni és jutalomfalattal jutalmazni. Minél több alkalmat találunk arra, hogy megdicsérhessük a szép sétáért a kutyánkat, annál hamarabb fogja megtanulni mit is szeretnénk tőle. Később már a megfordulásunkból tudni fogja, hogy mi volt a baj, hogyan is kell szépen követni a gazdit a pórázon.
• A biztonságos elengedés, mint minden más, sok gyakorlást igényel. A kiskutya számára ez is egy tanulási folyamat, melyben türelmesnek kell lennünk vele. Ha hibázik, ne legyünk mérgesek, csak gyakoroljunk tovább, és keressünk minél több alkalmat arra, hogy megdicsérhessük egy-egy jó pillanatért. A sok gyakorlás meghozza gyümölcsét, elérhető, hogy a kutyánk ügyesen, türelmesen megvárja az engedélyünket a szabad futkározásra, ne iramodjon neki a világnak idő előtt.
• Ha el szeretnénk engedni a kutyát, először is keressünk olyan elkerített helyet, ahol biztonságban tudhatjuk, kevés a kutya figyelmét elterelő inger. Először csak csattintsuk meg a póráz csatját, de ne csatoljuk le. Ha a kutya mellettünk marad, nagyon dicsérjük meg és adjunk neki falatot. Ha elindulna, hívogassuk vissza és próbálkozzunk újra. Ezt gyakoroljuk sokszor, és ha már megy, akkor valóban csatoljuk le a pórázt, miközben dicsérjük a kutyát amiért nem fut el, hanem mellettünk marad. Majd mondjuk neki hogy „mehetsz”, amivel engedélyt adunk neki a szaladgálásra.

A boldog közös séták alapja a laza pórázas séta. Ha kíváncsi vagy és elmélyülnél jobban a témában, akkor itt találod a Neked Ugatok! podcast erről szóló epizódját.

7. A behívás megalapozása

Mielőtt kiskutya érkezik a házhoz, már hetekkel előtte azon tanakodunk, hogy mi lesz a leginkább neki való név, hogyan szólítsuk őt az elkövetkező hosszú évek során. Amikor aztán végre hazahozzuk újdonsült kis kedvencünket, máris az újonnan választott nevén szólítgatjuk, hívogatjuk. Azt szeretnénk, hogy a neve hallatán örömmel szaladjon oda hozzánk, majd később a parkban elengedve, amikor a nevét hallja, szintén rohanjon ölelő karjainkba. Akinek már van kutyája hamar megtapasztalhatta, hogy ez korántsem olyan egyszerű.

Eleinte úgy tűnhet, hogy minden jól működik, de pár hét múlva, amikor kutyánk már magabiztossá vált az új otthonában és annak környékén, sokszor akad nálunk valami sokkal érdekesebb a nagyvilágban : például egy játszópajtás. Kiskutyánknak akad jobb dolga, mint hozzánk szaladni csak azért, mert mi hívtuk őt. Ha tudatosak vagyunk, már az érkezés pillanatában, tehetünk azért, hogy ez ne így legyen. Ahhoz hogy kiskutyánk behívható legyen, először meg kell tanítanunk az új nevére, majd arra, hogy ha hívjuk, jöjjön oda hozzánk. Ehhez jutalomfalatot használunk segítségül és persze a tőlünk származó nagy dicséretet.

Kezdjük a legelső feladattal, kiskutyánk nevének megtanításával, amit két kis lépésben tehetünk meg:

Először simogatás közben kedvesen mondogassuk párszor a nevét, majd hátrafelé lépkedve csalogassuk magunk felé jutalomfalattal, miközben kedvesen kimondjuk a nevét. Amint odaér hozzánk, máris megkaphatja a falatot a kezünkből miközben nagyon megdicsérjük őt.

Második lépésként akkor mondjuk ki a kutya nevét, amikor az éppen nem néz ránk. Amint tekintetét felénk fordítja, nagyon megdicsérjük és falatot adunk neki. Ilyenkor még csak a kiskutya nevét tanítjuk és nem azt, hogy jöjjön is oda hozzánk. Dicséret és a falat már a felénk pillantásért is jár! Pár nap múlva kiskutyánk a neve hallatán remélhetőleg boldogan szalad hozzánk, amiért mindig jár a dicséret és a jutalomfalat.

Miután megtanítottuk a kutyánknak az új nevét, belekezdhetünk a behívás tanításába. Kezdetben ezt a lakásban, vagy ha van, a saját kertünkben gyakoroljuk, de amint az állatorvos engedélyt ad az utcán való sétára, gyakoroljuk kinti környezetben is.

• Elsőként engedjük el pórázról kutyát, engedjük kicsit szaglászni, majd szaladjunk el pár méterre tőle, miközben kedves hangon hívogatjuk. Amint odaér, nagy dicséret mellett adjunk neki jutifalatot. Kétszer-háromszor szaladjunk el és hívogassuk addig, amíg hozzánk nem szalad.
• Nagyon fontos, hogy amikor odaér hozzánk a kutya, ne vegyük azonnal pórázra, hanem engedjük újra szaglászni. Amikor már ügyesebb, akár más kutyákkal való játék közben is megpróbálhatjuk elszaladva magunkhoz hívni, de ilyenkor is engedjük vissza játszani. Azt szeretnénk, ha a kutyánk pozitív élményt kötne a hozzánk való odaszaladáshoz és nem azt, hogy ilyenkor pórázra vesszük és vége a játéknak vagy a sétának.
• Behíváskor figyeljünk arra is, hogy ne hajoljunk a kutya fölé, hanem inkább guggoljunk le és úgy adjuk oda a falatot.

Ahhoz, hogy kutyusodat bátran el tudd engedni pórázról, szükséges az, hogy egy stabil, minden körülmények közötti kontrollal rendelkezz. Az erről szóló podcast adásunkat itt hallgathatod meg.

8. Utazzunk közösen

Kutya érkezett a házhoz, de nem kell lemondanod az utazásról, nyaralásról, nagy kirándulásokról. Új társadat bárhová magaddal viheted, ahhoz viszont, hogy ez mindenki számára jó program legyen, szükséges némi előkészület.

Ha autóval utazunk, szerezzünk be egy jó minőségű és megfelelő méretű kutyaboxot, melyben kényelmesen és biztonságosan szállíthatjuk kedvencünket. A legmegfelelőbb a merev, műanyag box, mely könnyen tisztítható, jól rögzíthető és baleset esetén is megfelelő védelmet nyújt.

• Mivel kutyánk még nem tudja, mi ez az új tárgy, fokozatosan ismertessük meg vele, először a lakásban. Ha lehet, vegyük le a box tetejét, vagy nyissuk ki az ajtaját és támasszuk ki, nehogy váratlanul becsukódjon. Tegyünk a boxba élelmet, jutalomfalatot, dobáljuk be kutyánk kedvenc játékát és várjuk ki, míg egyedül bemegy.
• Fokozatosan kell megismertetnünk az autóval is. Eleinte az álló autó körül sétáljunk, majd falattal csalogassuk egyre közelebb. Később az autó padlójára tegyünk falatot, és hagyjuk, hogy a kutya onnan egye meg. Eleinte álló autóba tegyük a kutyát, biztassuk, dicsérjük, majd indítsuk be az autót, de még ne induljunk el vele.
• Ezután kerülhet be a már megismert és megkedvelt box az autóba, aminek az aljára tehetünk gumis aljú szőnyeget a csúszkálás ellen. Mindenképpen érdemes időt hagynunk a kutya számára, hogy megszokja az autót és a boxot, mert ezzel egy életre elkerüljük a kellemetlenségeket.

Az is lehet hogy nincsen autónk, vagy hirtelen adódik olyan helyzet amikor tömegközlekedési eszközre kell szállnunk kedvencünkkel. Erre is érdemes gondolunk már nagyon korán.

• Amint már sétálhatunk az utcán, sétáljunk buszmegálló környékén, eleinte attól távol, majd fokozatosan közeledjünk, míg végül már a buszmegálló sem okoz problémát a kutyának. Jutalmazzuk falattal, dicsérjük ha ügyesen viselkedik. Ha viszont azt látnánk, hogy fél valamitől, kezdjük újra elölről a szoktatást, biztos távolból a félelmetes dolgoktól, de ne futamodjunk meg, folytassuk lassan, a kutya tempójában a barátkozást.
• Amikor már magabiztos a zajos közlekedési eszközök közelében, akkor szálljunk csak fel egy rövid útra. Mivel tömegközlekedési eszközön kötelező a szájkosár használata, ezt se felejtsük el használni. A fokozatos szájkosárhoz szoktatás nagyon fontos, amit ne akarjunk megspórolni, ha azt szeretnénk, hogy kutyánk szívesen induljon útra velünk.

Az utazás természetes velejárója az életünknek, ezért fordítsunk az előkészületekre különösen nagy figyelmet. Lehet, hogy hetekig is eltart mire kiskutyánk magabiztossá válik az új szituációkban, hagyjunk hát kellő időt neki minderre. Legyünk nagyon türelmesek, használjunk sok-sok dicséretet és finom falatokat.

9. Játék

Képzeljünk el egy kölyökkutyát, aki oda-vissza futkározik a lakásban, szájába vesz bármit, amit talál, húzza, rángatja, és mindeközben velünk is incselkedik. Aranyosnak találjuk vagy inkább bosszúságot érzünk? Most pillantsunk rá egy érzékenyebb kutyára, aki elhúzódik, elszalad, amikor mi játszani szeretnénk vele. Megsértődünk? Nem értjük, mi történik, hiszen mi csak kedveskedni akartunk neki? Vegyük együtt szemügyre, milyen a jó közös játék.

A kiskutyák az alomban egymással játszanak, amikor pedig hozzánk kerülnek, mi válunk játszópajtásokká. A játék akkor jó, ha mindkét fél egyformán jól érzi magát benne. Ha kiskutyánk a játék hevében elkezd egyre durvábban harapdálni, egyszerűen fejezzük be a játékot, majd amikor picit megnyugodott újra kezdeményezhetünk. Ezzel finoman megmutatjuk neki, melyik játék az, amit mi is élvezünk és melyik amelyiket nem.

A kiskutyák az egymással való játék közben kergetőznek, birkóznak, hancúroznak egymással. Hasonlóképpen próbálkozhatunk mi is közös játékot találni. Mindig figyeljünk arra, hogy a kiskutyánk is élvezi-e az adott a játéktípust. Ha mi kergetjük őt és úgy tapasztaljuk, hogy a kutya ennek kevésbé örül, akkor inkább mi szaladjunk el előle. Ha elhúzódik, amikor felé nyúlunk, akkor inkább üljünk a földre és várjuk meg míg ő közeledik, próbáljuk őt odacsábítani a kezünk óvatos, földön való mozgatásával.

Az első játék, amit be szoktunk szerezni, az a labda, de sok kutya nem érti egyből mit is kellene a labdával csinálni. Ha pedig utána is fut, megfogja és elszalad vele. Ilyenkor próbáljuk meg falattal vagy egy másik ugyanolyan labdával visszacsalogatni és cseréljünk vele. Semmiképpen ne szaladjuk utána, ne kergessük azért, hogy elvehessük tőle.

Nem is gondolnánk milyen egyszerű szuper játékot csinálni egy pár rossz zokniból. Gyűrjük az egyik zoknit a másikba, és máris készen van egy húzogatós játék. Játsszuk a játékkal a földön, húzogassuk a kutyus előtt, míg utána nem szalad. Ne akarjuk a szájába adni, ne erőltessük, csak próbáljunk kedvet csinálni a játékhoz. Ha megfogja, ráncigáljuk finoman a kutyussal együtt, majd cseréljük le egy jutalomfalatra, így fejezve be a játékot. Ugyanígy köthetünk egy bot végére madzagot, amire pedig valamilyen puha rongyot vagy plüss játékot erősíthetünk, olyan dolgot, amit szívesen fog meg és szívesen húzogat. Ezzel az eszközzel, mint egy pecabottal játszhatunk és húzhatjuk a földön, viszonylag nagy ívekben a kutya előtt, aki pedig szívesen kergeti azt. Az ilyen típusú játékok, például köteles labdák, madzagra kötött plüss játék, nagyobb élvezetet nyújtanak a kiskutyának mint egy sima labda, és mivel a játék másik felén mi magunk vagyunk aktívan, a kutya-gazdi kapcsolatot is erősíti.

A nagy játékokat mindig az etetés előtti időre időzítsük, teli pocakkal ne játsszunk a kutyával. Evés után a pihenésnek jött el az ideje.

10. Etetés

Kedves Gazdi! 

Emberi tulajdonságunk, hogy szeretetünket gondoskodással próbáljuk kifejezni. Már kiskutyánk érkezése előtt válogatunk a tápok között, olvassuk az internetes fórumokat, ahol aztán annyi tanácsot kapunk, hogy elveszünk a bőség zavarában. Pedig a kutya etetése nem olyan bonyolult dolog.

• Amikor hazavisszük a kölyökkutyát, a tenyésztő általában ad pár napra való élelmet abból, amit kezdetben nála evett a kutyus, és azt is elmondja, hogy ő hogyan eteti a felnőtt kutyáit. Szerezzünk be néhány hétre való élelmet a kiskutya megszokott élelméből. Az alomból való elszakadáskor rengeteg új inger éri a kiskutyát, a hirtelen élelemváltás további stresszel járna a számára, ami egészségügyi problémákat okozhat. Ugyanerre figyeljünk akkor is, ha felnőtt kutya kerül hozzánk, akár menhelyről, akár más gazditól. Ha változtatni akarunk, akkor a kezdő élelemről pár hét után, fokozatosan térjünk át egy új ételre. Az első napokban kevesebbet, majd később pár napig egyre többet keverünk az új ételből a régi közé, míg egy-két hét alatt teljesen át nem állunk.
• A hazaérkezés utáni első állatorvosi látogatás alkalmával, egyeztessük  elképzeléseinket a kutya további táplálásáról. Az állatorvosok e tekintetben is felkészült szakemberek, akik ismerik a fajták jellemzőit, a mára oly gyakori esetleges érzékenységeket,  és ellátnak jó tanácsokkal. Semmiképpen nem javasoljuk csak az interneten elérhető információk alapján belekezdeni drasztikus váltásokba, bármilyen vonzónak is találjuk az adott trendet. 
• Fontos tudnunk, hogy még ugyanazon fajtán belül is eltérhet az egyes egyedek élelemigénye: van, aki ugyanakkora mennyiségtől pufókká válik, míg egy másik normál testalkatú marad. Figyeljük, hogy mennyi jutalomfalatot adunk napközben a kutyának, mert a napi étele mellett adva könnyen túlsúlyossá válhat a kiskutya, ami eleinte nagyon cukin nézhet ki, de mindenképpen káros a fejlődése szempontjából. Kiemelten fontos ez a gyorsan növő fajták esetében : az egészséges fejlődés érdekében ne terheljük túlsúllyal a gyorsan növő ízületeket és csontokat.  Bárhogyan is etetjük újdonsült kiskutyánkat, alapszabály, hogy ha nem ette meg a kitett adagot,  ne hagyjuk elöl a tálat, tegyük el. A megmaradt étel azt jelzi, hogy  az elfogyasztott mennyiség elég volt ahhoz, hogy a kutya jóllakjon. 
• Kezdetben háromszor érdemes etetni a kiskutyát, körülbelül fél éves koráig, amikor áttérhetünk a napi kétszeri etetésre. Egy éves kor után általában egyszeri etetés javasolt, bár egyre gyakrabban hallani olyan irányzatokról, melyek felnőtt korban is két részletben javasolják a napi élelem adagot szétosztani. Az etetés idejét leginkább a nagy játékok utáni időre, később a séták utáni időre tegyük, evés után pedig jó, ha pihen a kutya fél, de inkább egy órát. Így nem látjuk viszont a vacsoráját, és a gyomor és bél csavarodásának a lehetőségét is elkerülhetjük.
• Kapcsolatunk elmélyítése érdekében etethetjük akár kézből is a kiskutyát, leülve mellé a földre, miközben kedvesen beszélünk hozzá. Így hamar megtanulja, hogy az ételt tőlünk kapja,  a hozzánk való kötődése már nagyon korán erősödhet.

Szeretnél jobban elmélyedni a kölyökkutyázásban?

Nem vagy ebben egyedül! Mi itt vagyunk veled és minden tudásunkkal támogatunk ebben a fantasztikus kalandban. Osztozunk örömödben, együttérzünk a nehézségekben, és közös erővel azon leszünk, hogy segítsünk téged a harmonikus kutyás élet megalapozásában! 

Amennyiben szeretnéd velünk folytatni ezt az utat, szeretettel ajánljuk számodra a gondos szakmai kezek által összeállított tudáscsomagunkat, az Online Kölyökkutya Programot.