Klikker a gyakorlatban 1. – kezdőknek


A kutyák oktatására nincsenek általános, örök érvényű módszerek. Tudásunk és technikáink – mint az élet annyi más területén is – az idő előrehaladtával változnak, finomodnak. Azon kiképzési technikák, melyek 20 éve még általánosak voltak, ma nevetségesnek és sokszor brutálisnak tűnnek, csak úgy, mint ahogy mosolyra fakaszt minket egy 20 évvel ezelőtti “csúcstechnológiás HI-FI torony” látványa. Úgy tűnik, hogy a tudomány lassan belopja magát az élet minden területére, még a kutyakiképzés világába is.

Mivel jutalmazzuk a kutyát?

Először el kell döntenünk, mikor, milyen “elsődleges megerősítést” használunk. Írjunk egy listát arról, hogy milyen környezetben szoktunk a kutyánkkal megfordulni. Először az ingerszegény környezetet (pl. szoba), majd az ingerben gazdagabbakat (pl. kert, utca), végül a kutyánk figyelmét maximálisan lekötőket vegyük lajstromba (pl. parkban, más játszó kutyák között). Fontos szempont, hogy bárhol is próbálunk majd kutyánkkal dolgozni, mindig olyan elsődleges megerősítést használjunk, amely képes tartósan lekötni kutyánk figyelmét. Írjuk a felsorolt lista minden eleme mellé, hogy mi az, ami szerintünk az adott környezetben jobban érdekelné mint a külső ingerek.

Például:

  • szobában – egy szem száraz táp
  • udvaron – a labdája
  • utcán – egy kis karika kolbász
  • parkban – csirkemáj
  • játszó kutyák között – egy fél sült pulyka

Jutalomfalatok kutyakiképzésnél

Fontos, hogy csak olyasmit írjunk le, ami működik is az adott környezetben. A kezdéshez a legcélravezetőbbek a jutalomfalatok, mivel ezek iránt a kutya érdeklődése hosszabb ideig fennmarad. Természetesen az, hogy mi legyen a jutalomfalat, a kutyától függ. Van, amelyik egy szem száraz tápért is képes lelkesedni, míg más kutyáknak ennél sokkal különlegesebb jutalomfalatot kell találnunk. A lényeg, hogy különösen lelkesedjen érte és lehetőség szerint gyorsan le tudja nyelni. A száraz táp nem annyira szerencsés, hiszen azt rágni kell, inkább egy puhább állagú jutalomfalatot válasszunk. Ez lehet párizsi, virslikarikák, kolbász, esetleg sültmáj darabkák.

A jutalomfalatok mérete a lehető legkisebb legyen, de még képes legyen a kutya figyelmét fenntartani (nem etetni akarjuk a kutyánkat ezekkel). Az az előnyös, ha minél többször tudunk jutalmazni egy tréning alatt, és mihelyt a kutya lenyelte a falatot, máris kész a következő bekebelezésére. Mivel a kutya akár jelentős mennyiségű élelmet is elfogyaszthat a tréningek alatt, mindig tartsuk számon, mennyi jutalomfalatot osztottunk ki és az egyéb étkezését ennek megfelelően csökkentsük, különben lehet, hogy komolyan meghizlalhatjuk.

Kondicionált megerősítés klikkerképzéssel

A klikker kiképzés un. kondicionált megerősítést használ a különféle gyakorlatok tanításánál. Egy jól végrehajtott gyakorlatnál jutalomfalattal való közvetlen jutalmazás helyett a klikker hangja lesz közvetlen jutalom, amit természetesen mindig követ majd a valódi jutalom. Természetesen kutyánknak fogalma sincs róla, hogy a klikker hangja számára jó dolgot jelent. Jó esetben számára a “klikk” egy semleges inger, ami egyáltalán nem kelti fel a figyelmét (rosszabb esetben, érzékenyebb idegrendszerű kutyák akár meg is ijedhetnek a klikker hangjától). A feladatunk most tehát az, hogy “megtanítsuk” a kutyának, hogy a klikker hangja számára mindig kellemes dolgokat hoz, azaz összekötjük a klikker hangját a valódi jutalom megszerzésével.

Lépjünk a tette mezejére! Keressünk egy ingerszegény környezetet, hogy a kutya könnyebben tudjon ránk figyelni. Készítsünk 20-30 jutalomfalatot és tegyük egy kis pohárba, zacskóba vagy akár a zsebünkbe. Klikkeljünk, majd nyúljunk a zacskóba, pohárba és adjunk egy jutalomfalatot a kutyának. Ha a kutya megette, klikkeljünk újra és dobjunk elé egy falatot a padlóra. A klikker hangja és a jutalom között lehetőleg minél kevesebb idő legyen, de azért nem kell kapkodni. 2-3 másodperc még teljesen elfogadható. Most mozogjunk egy kicsit, hogy ne ugyanott álljunk, újabb klikk, majd jutalom (ezentúl: K/J). Váltogatva a helyünket, irányunkat, illetve azt, hogy kézből vagy földről eheti meg a kutya a jutalmat, “etessük el” az előkészített 20-30 jutalomfalatot, majd tegyük el a klikkert és vessünk véget a gyakorlatnak. Az, hogy mikor klikkelünk egyelőre nem számít, a lényeg, hogy a klikker után mindig jutalomfalat jöjjön. Ha valakit zavar, hogy a földről eszik a kutya, lehet csak kézből is etetni. Ez a szempont nem annyira lényeges, viszont a helyünket váltogassuk, hogy a kutya megtanulja: a klikker hangja minden helyen és pozícióban ugyanazt jelenti.

A gyakorlatot naponta 2-3-szor megismételhetjük különböző időpontokban, sőt különböző helyeken is (pl. más szobában, esetleg udvaron), de fontos, hogy a kutya tényleg figyeljen. E gyakorlatot érdemes 4-5 napon át ismételni, hogy megfelelően rögzüljön a klikker hangja és a jutalom közötti kapcsolat.

Lehetséges problémák klikkerképzésnél:

A kutya nem igazán akarja megenni a jutalomfalatokat

Nézzük meg, hogy nem kap-e eleve túl sok táplálékot? Lehet, hogy csökkenteni kellene a napi adagját. Vessünk be még finomabb jutalomfalatokat és próbáljunk közvetlenül étkezés előtt gyakorolni. Extrém esetben akár az egész vacsoráját kioszthatjuk szemenként klikker kíséretében (ha lehetséges természetesen).

Miután a kutya felfedezte, hogy itt jutalomfalatok záporoznak, rögtön rátapad a zsebünkre/zacskóra/pohárra, és le sem lehet onnan vakarni

Tegyük fel a jutalomfalatokat egy szekrényre, vagy olyan helyre, ahol a kutya nem érheti el, majd sétáljunk el onnan. Csak akkor klikkeljünk, ha a kutya a környékünkön van. Ezután nyugodtan sétáljunk oda a jutalomfalatokhoz, vegyünk ki egyet, adjuk neki, majd sétáljunk újra el.

A kutya a mozdulathoz köti a jutalmat

Sokszor előforduló hiba, hogy annyira szeretnénk gyorsan adni a jutalmat a klikker hangja után, hogy bizonyos mozdulataink előrejelzik, hogy klikkelni fogunk. Pl. még mielőtt klikkelnénk, már elkezdünk nyúlni a zsebünk felé, hogy a jutalmat minél előbb kivehessünk. Fontos, hogy kizárólag a “klikker hangja” jelezze a kutyának, hogy jutalomfalat fog érkezni. Ha a kézmozdulatunk előbb észrevehető, akkor a kutya a mozdulathoz fogja kötni a jutalmat, nem pedig a klikker hangjához. Figyeljük testünket, hogy nem adunk-e akaratlan jeleket a kutyának. Nem szabad, hogy a kutya meg tudja jósolni, mikor fog a “klikk” érkezni.

A kutyánk megijed a klikker hangjától.

Bizonyos kutyák, amelyek érzékenyebb idegrendszerrel vannak megáldva, félelmet, vagy ijedtséget mutathatnak a hangra. Ez esetben tegyük zsebre a klikkeres kezünket és szorítsuk a markunkba a klikkert, esetleg egy rongyba csavarhatjuk. Ezzel tudjuk szabályozni, hogy mennyire legyen hangos. Olyan hangosan klikkeljünk, hogy még hallható legyen, de a kutya már ne reagáljon rá ijedtséggel. Kis kísérletezéssel meg tudjuk találni a megfelelő hangerőt, melyet később fokozatosan hangosabbá tehetünk. Ha már megtapasztalta, hogy a hang kellemes dologgal társul, akkor a kezdeti félelmi reakció gyorsan el fog múlni. Itt a fő szempont a fokozatosság.

Teszteljünk!

A pár napos bevezető szakasz után vizsgáljuk meg, hogy a kutya valóban érti-e, mit jelent a klikker hangja. Titokban vegyük magunkhoz a klikkert, de most ne készüljünk látványosan az “etetéssel”. Legjobb, ha a kutyánk észre sem veszi, mire készülünk. Amikor a kutyánk a környékünkön van, de épp nem felénk néz, klikkeljünk. Ha nem reagál rá, próbáljuk később, illetve folytassuk a kondicionálást még 1-2 napig. Ha pedig felkapja a fejét és láthatóan ránk néz, várva a jutalomfalatot, esetleg odaszalad hozzánk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy kialakult a továbblépéshez szükséges feltételes reflex. Készen állunk, hogy megtanítsuk az első gyakorlatot kutyánknak!

Hornig Rudolf

Tovább a cikk többi részéhez:

  • Klikker a gyakorlatban 2. – Ül!
  • Klikker a gyakorlatban 3. – Fekszik!
  • Klikker a gyakorlatban 4. – Viselkedésformálás!