Félszavakból, pillantásokból is értjük egymást – interjú Janotyik Éva és Nagy Balázs oktatókkal

Janotyik Éva és Nagy Balázs a Tükör Módszer Kölyökkutya-programjával indították Kutyasulis pályafutásukat, majd a Népszigeti Kutyasuli csapatába betagozódva elindultak az oktatóképzés útján. Valentin nap alkalmából arról meséltek, hogy milyen két gazdinak egy kutyán osztozni, hiszen így készültek fel Rufus sikeres Ü9-es vizsgájára is.  

Kinek az ötlete volt, hogy kutyátok legyen és miként érkezett, Rufus a “róka” border collie az életetekbe?

Évi nevetve: Én már gyerekkorom kutyás kaparós sorsjegyein kinéztem a border colliet, noha akkor még nem is volt elterjedt fajta Magyarországon: abszolút munkakutyának számított, mindenki legyintett, hogy esélytelen, hogy családi kutyaként tarthassuk – bár hozzáteszem, valóban nem átlagos mennyiségű és minőségű foglalkozást igényel.

Balázs: Nekem soha nem volt célom a saját kutya, de amikor felmerült, hogy legyen egy közös kutyánk, akkor azonnal rábólintottam. Addig kutyáink csak a nagyszüleimnél voltak, ők klasszikus kerti kutyusok voltak – az utolsó pont egy skót juhász volt, sok tekintetben a borderhez hasonló fajta. Noha én nem is tartottam magam kutyás alkatnak, kiderült az vagyok! (nevet)

Hogyan osztjátok meg Rufusszal a munkát, nem érzitek úgy, hogy egy kutya kevés?

Balázs: Fel szokott merülni, hogy esetleg legyen második kutyánk, de azért az új jövevény összeszoktatása Rufusszal is érdekes lenne, illetve tartok tőle, hogy két kutya esetén nem tudnánk annyi figyelmet szentelni nekik, amennyit szeretnénk.

Évi: A második kutya képe számomra mindig Rufus másolataként jelenik meg a lelki szemeim előtt.  Ha lenne egy kevés kézügyességem, akkor is ilyen kutyát rajzolnék le. Nekem ő A kutya, minden hibájával és nehézségével együtt! 

Az ügyességi ágazat 9-es fokozatú vizsgájára eleinte együtt készültünk, felváltva gyakoroltunk Rufusszal, de a vége felé kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy melyikünk vigye végig a folyamatot. Én nyertem! Azért azt el kell ismerni, hogy bár Rufi abszolút közös projekt, vitáink vannak néha miatta (nevet).

Oktató tanoncként szoktatok egy csoportban szerepet vállalni és ha igen, milyen érzés együtt dolgozni a pályán?

Balázs: Megfigyelőként, Kölyökkutya mentorként és oktatóként is voltunk már egyszerre a pályán, de soha nem jelentett problémát, sőt többnyire előny szokott lenni, hogy egy pár vagyunk: ismerjük egymást, tudjuk, milyen előkészülettel lépünk fel a pályára és segítünk egymásnak. Én például halkan beszélek, de Évi mindig jelzi,  ha nem lehet hallani.

Évi: Ráadásul mi félszavakból, pillantásokból is értjük egymást. A mi oktatói megbeszéléseink az óra után még a kocsiban is folytatódnak, amit mi nagyon élvezünk. Általában egyikünk dolgozik Rufusszal órán, ha bemutatunk valamit a gazdiknak, de közben a másikunk nagy rálátással tud narrálni.

Van, olyan feladat/ágazat, amiben Rufus csak egyikőtökkel dolgozik? Ha igen, miért és hogyan alakult így?

Évi: Dog dancinget velem kezdett el gyakorolni, az az egyetlen….

Balázs: …de abból sem maradok ki teljesen, a kűrt is együtt kezdtük el összerakni!

Bő három év alatt sok mindent kipróbáltatok már. Esetleg van kutyás bakancslistátok és ha igen, mit szeretnétek megtapasztalni Rufusszal?

Évi: Szoktunk futni járni Rufusszal és szeretnénk elmenni vele Hard Dog Race-re megmérettetni magunkat. És hát a dupla Ü9 vizsga is ilyen cél!

Balázs: Ha nem csak a kutyás sportokra gondolunk, Rufus még nem járt tengernél, nagyon kíváncsi vagyok miként reagál rá. Sokat járunk kirándulni vele és szeretnénk elmenni egy igazán szép havas tájra is túrázni együtt. Én megtanultam két border collieval együtt élni!

Fotó: Janotyik Éva és Nagy Balázs tulajdona, Nekemugass.hu és Vizslafotózás

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!