Idősebb korban is érdemes elkezdeni a kutyaiskolát

Anikó és Csutak története a Tükör Módszer háttércsapatában már jól ismert: egyik kedves kollégánk családjáról van szó. Élményeikről, az időskor relativitásáról és a kutyáslétről beszélgettünk.

Kedves Anikó, kezdjük az elején: miért pont Csutakkal és miért pont most kezdtétek el a Kutyasulit?

Kertes házban lakunk már a kezdetek óta, mindig is voltak kutyáink, akik nagyon sokáig velünk voltak családtagként és hálásak vagyunk a társaságukért. Ritkán vagy rendszertelenül vittük sétálni a kutyáinkat, a kert adta lehetőséget elégnek éreztük.

A fordulat akkor jött, amikor az unokámat egy kölyökkutyával leptük meg, akkor már Vackor kutyánk öreg volt. De ez a kutya nem akármilyen kutya, hanem egy szürke kis puli lett, Csutak. Tudatlanok voltunk a választásnál és nem jártunk kellően utána, hogy milyen is az élet valójában egy pulival. (nevet) Most már tudjuk. A csaholás, az állandó készenlét a mindennapjaink része lett és már nem volt elég, ha az udvaron labdázással, vagy az unokámmal való közös játékban lefárasztottuk, neki több kellett.

Ekkor már szembesültünk itthon a városból, az agglomerációba kiköltöző kutyatartók sétáltatási kedvével. Sajnos az utcánkban gyakorlatilag nem is lehet rendesen végigmenni kutyával, mert irgalmatlan ugatás lesz a vége a kerítések mögül, minden négylábú vehemensen védi a portáját. És persze Csutak sem hozta a nyugodt kutya formáját, amikor próbálkoztunk. A lányom javaslatára vágtunk bele az alapfokú tanfolyamba a Népszigeti Kutyaiskolán és nem bántuk meg, bár a vállam még hosszan fájt az órák után, annyit gyakoroltuk, hogy helyesen pórázon tudjam sétáltatni Csutakot! (nevet) De sikerrel jártunk!

Milyen élmény volt a tanulás?

Csutak klasszikus iskolapéldája annak, hogy mennyire sokat számítanak a körülmények.

Otthon, a kertben minden feladatot gyönyörűen és ügyesen teljesített, de amint más szagokat is megérzett, ismeretlen területen valósággal megőrült és nehéz volt vele dolgozni. Ezért a feladatok gyakorlása mellett azt a tanácsot is kaptuk, hogy az otthoni környezeten kívül, az utcán, a dombon vagy a közeli mezőn is gyakoroljunk. Megküzdöttünk egymásért és a vizsgáért rendesen, de egyértelmű és látványos volt a fejlődés: a tanfolyam végére Csutak sokkal nyugodtabb lett, kevesebbet ugrál fel és ugat, behívható és a pórázfegyelem is működik. Látszik, hogy hihetetlen a munkakedve és nagyon igényli a feladatokat. Nem csak fizikailag, hanem mentálisan, feladatokkal is le kell őt fárasztani.

Mi volt a legnagyobb tapasztalás a tanfolyam során?

 Az az igazság, hogy a Kutyasulin nem is a kutyákat tanítják, hanem a gazdikat: nekünk kell megtanulni kutyanyelven. Azért a gazda gyengéd lelkének nehéz néha az elméleti tudást gyakorlatba átültetni és következetesen alkalmazni. Az viszont vitathatatlan, hogy mindkettőnknek nagyon jót tett a Kutyasuli: különösen jó csapat volt a mi Alapfokú csapatunk, kiváló összhang alakult ki a gazdák és a kutyák között egyaránt.  A továbbiakban a középfokkal vagy a tereléssel is kacorkodunk, de az már a lányom feladata lesz!

Csutak hat évesen, egy már nyugdíjas gazdival érkezett a tanfolyamra. Mit tanácsolhatunk a hasonló párosoknak?

Menjenek Kutyasuliba! Ne aggódjon senki: idősebb gazda, idősebb kutyával ugyanúgy ki tudja élvezni a tanfolyam adta lehetőségeket. A praktikus tudáson túl, ez a hétköznapi fásultság ellenszere és nem csak a járvány okozta bezártság mondatja ezt velem. Hat éve vagyok nyugdíjas és most éreztem meg újra, hogy milyen jó kimozdulni itthonról, szabad levegőn, szuper hangulatban tölteni a hétvégét. A kutyák még idősebb korukban is tudnak tanulni és a gazdáiknak sem árt!

Fotók: Tóth Anikó tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!