Heta és Vackor története

Heta és Vackor hatalmas utat jártak már be, és még korántsem értek a végére. Egy olyan kutyáról van szó, aki miatt egy egész Kutyasuli összes oktatója lemegy a pályára, és bizony a legtöbb gazda már “visszaadta volna”. Vackor esetében egy újabb szubjektív sikertörténetről számolhatunk be, ahogy gazdája fogalmazott “egy átlaghoz közelítő kutya” a cél.

Hogy került Vackor hozzátok, miért ő lett a kutyátok?

2019-ben költöztünk a párommal új lakásba, ami teljesen üresen állt. Épp a berendezkedés, otthonteremtés fázisában voltunk, amikor Ádám egy gyepmesteri telep képén meglátta Vackort és azonnal beleszeretett. Kép alapján nem akartunk dönteni, ráadásul a mudi fajtamentőket sem értesítették Vackorról, örültünk volna, ha egy, a fajtát már ismerő gazdához kerül. Először haladékot kértünk, amikor jelezték, hogy elvihetjük: volt bennünk egy nagy adag kétség, hogy két kezdő gazdának egy 5 éves mentett kutyával kell-e kezdeni a kutyás életet. A második körös telefonhívásnál eldőlt viszont a kérdés, és azonnal lépnünk kellett, hogy ne altassák el. Hazaérve egyik meglepetés a másik után ért minket – ezek közül a legnagyobb kihívás az volt, amikor szívférgességet diagnosztizáltak nála és bizony az is hamar megmutatkozott, a gyepmesteri telep által okozott sokkhatás elmúltával, hogy mennyire reaktív. Nem volt agresszív, de emberre és kutyára egyaránt vehemensen reagált. Amikor azt hittük, hogy már nem lesz rosszabb, beütött a COVID és mire 2020 őszén sikerült ivartalanítani a negatív szívférgesség teszt után, egyre jobban ráébredtünk, hogy segítségre lesz szükségünk Vackorral kapcsolatban.

Hogyan kerültetek a Kutyasulira?

A kezdetektől tudtam, hogy Népszigeti Kutyasuliba szeretnénk járni, de a viselkedésterápia lehetőségét csak az oktatók ajánlására ismertem meg. 2021. áprilisától 9 hónapon át Zsoldos Mariannával dolgoztunk, eleinte a tanfolyamba illeszthetőség volt a cél. A foglalkozásokon szép lassan megismerkedtünk a klikkeres tanítással, ez már hatalmas előrelépést volt Vackorral. 2021 őszén a terápiát már párhuzamosan folytattuk az alapfokú tanfolyammal, ami teljes mélypontot jelentett. Egy alkalommal gyakorlatilag az összes oktató jelen volt, hogy segítse a megfelelő kötődést kialakítani, és némán megértetni Vackorral, hogy mi vagyunk a családja.

Még így is elbuktunk az első alapfokú vizsgán, ami után nem is szerettünk volna újra tanulni vele. Csak azért folytattuk, mert Marianna mondta, hogy nagyon fontos lenne a középfokú tanfolyamra is elmennünk, mert egyszerűen nincs meg a tudásunk egy Vackor kaliberű kihíváshoz. Utólag már ironikus a 92%-os Ü7 vizsgát követően ezt elmesélni, és nagyon örülök, hogy nem hagytuk abba a tanulást. Bild Annamária középfokú tanfolyamán már teljesen más lelkiállapotban tanultunk.
Egész utunkat végigkísérték Vackor félelmei, az ugatása, és a mindennapos befrusztrálódása: utóbbi mára szinte teljesen eltűnt, ez pedig egyértelműen a dog dancing-nek és Szabó-Hazafi Dorottyának köszönhető, mivel Vackort ez az elfoglaltság sokkal magabiztosabbá tette. Bár versenyre nem fogunk eljutni vele, trükk versenyt sikerült már nyernünk.

Nagyon sok fejezetből áll az utatok, van olyan aha élmény, amit ki tudnál emelni Vackorral kapcsolatban?

Az első, ami eszembe jut, hogy Bild Panni javaslatára egy idő után minden nap trükköket tanultunk. Most már folyamatosan azért dolgozunk – és az ügyességi ágazatban is ezért fejlődünk – hogy Vackor egy átlagos kutya lehessen és megnyugodhasson. Minél kisebb csoportban tanulunk, annál könnyebb ez számára, ami mellé egy másik nagyon fontos ráismerés az, hogy világosban kell tanfolyamra járnunk a nyugalom érdekében.

Ebben a pillanatban milyen cél lebeg a szemetek előtt?

Mi egy átlagos kutyát szerettünk volna. S bár Vackor hatalmas utat tett meg, azt kimondhatjuk, hogy nem lesz belőle soha átlagos kutya, így mára az a cél, hogy átlag közeli legyen. Időközben teljesen átértékeltük azt, hogy meddig lehet egy kutyát tanítani: most, 9 évesen van a csúcson Vackor. Folyamatosan dolgozunk dog dancing kűrökön és jövőre az Ü9-re kanyarodunk rá. Nem is feltétlenül a vizsga a cél, hanem az odavezető út. Értelemszerűen, ha látjuk, hogy akár szellemileg, akár fizikailag terhelő számára, azonnal lépni fogunk és alkalmazkodunk hozzá.

Mi motivál, mi tartja benned a lelket a nehézségek ellenére?

Minket senki nem kötelezett arra, hogy Vackort befogadjuk, de elköteleztük magunkat mellette, és ez azt jelenti, hogy “beleállunk” a helyzetbe. Azok az emberek, akikkel az út során megismertünk, végig tartották bennünk a lelket: az oktatók és a többi gazda egyaránt nagyon sokat segített nekünk. Mi a beletett munka sokszorosát kaptuk vissza a Népszigeti és a Hajógyári Kutyasulikon az oktatóktól, sőt Dr Trunkó Mercédesz állatorvos ajánlotta fel, hogy rendelési időn kívül elősegíti a kezelését egyéni ingerszoktatásokkal. Annyira működött ez, hogy egyszer zárva találtuk a rendelőt, de Vackor gyakorlatilag sírt az ajtóban, hogy ő be szeretne menni. Ezt a tudást nagyon sokat kamatoztattuk, amikor begyulladt a lába és a EBizio csapata kezelésbe vette Káposztásmegyeren: ez egy hatalmas áttörés volt, Vackor a fizioterápián elkezdett más emberrel dolgozni. Soha nem láttam, hogy ennyire élvezte volna a munkát, hetente egyszer mozgatják át és hihetetlen látni, mennyire kinyit a világra. Ez egy Kölyökkutya-tanfolyamot végzett gazdának furcsa lehet, hiszen az órákon és a kutyaovin ott már kiskorban gyakorolják ezeket, de Vackornál ez csodaszámba megy. Vackorhoz rengeteg türelem kell, ezt nem fogom tagadni, de az oktatók mellett, mind Mercédesz mind a fizioterapeuták is olyan türelemmel foglalkoztak velünk, mintha egy átlagos kutyával lenne dolguk. Egyértelműen a szakértelmüknek is köszönhetőek Vackor pályán elért eredményei.