Epilepszia kutyáknál – 1. rész

Az epilepszia embereknél is komoly kihívás elé állítja a családokat, nincs ez másként négylábú kedvenceinknél sem. Ráadásul a diagnózisig vezető út is sokszor rögös, nemegyszer csak évek múltán áll össze a kép és jöhet el a hatékony kezelés ideje.

A Népszigeti Kutyasuli oktatói gazdai minőségben meséltek tapasztalataikról, remélve, hogy így tudnak segíteni a sorstársaknak és tudják megmutatni: így is lehet teljes (kutya)életet élni! Természetesen az itt leírtak nem helyettesítik a gondos orvosi kivizsgálást, de reméljük, hogy legalább néhány esetben a korai felismerés gyorsabb diagnózishoz vezethet.

Három részes sorozatunk első interjújában Bild Annamária és Sprite történetével ismerkedhettek meg:

Sprite kutyám másodikként érkezett Twister mellé, ráadásul akkor lett családunk tagja, amikor Londonban éltünk. Néhány hónap után kiderült, hogy gond van: ekkor még nem volt egy éves, és  eleinte hazajártunk vele viselekdésterápiára Magyarországra a Kutyasulira. Az epilepszia diagnózist csak négy éves korában mondták ki, annyira nem voltak egyértelműek a tünetek. Sokáig kézbentartási és viszonyrendezési problémának tűnt a dolog, aztán amikor huzamosabb ideig Zsoldos Mariann felügyelete alatt volt, ő mondta, hogy ez túlmutat a viselkedési problémákon, itt valami fizikai síkon zajlik. 

Hogyan jutottatok el a dignózisig?

Sprite nem klasszikus epilepsziás: a frontális lebenyével volt probléma, ami azt jelenti, hogy a kezelés előtt migrénjei lehettek, pár perces vakság is előfordulhatott nála, sőt akár görbének érezhette a földet. A doktornőnk sem volt eleinte biztos benne, hogy mivel állunk szemben: egy 6 órás megfigyeléssel kezdtünk, videókat és konkrét eseteket elemeztünk. Ezt követte a CT vizsgálat, ami egyértelműen megmutatta az agyában található túlnyomást. Emiatt, érthető módon, nagyon alacsony  volt a tűrőképessége, nagyon hamar bekapcsoltak az ösztönei: ezek már a gyógyszeres kezeléstől javultak, ahogy az addigi farkaséhsége is csillapodott.

Hogy alakult a kezelés?

Eleinte látványos volt a változás, de sajnos ismét előjöttek a tünetek. A COVID-19 járvány nem könnyítette meg a dolgunkat: nem is lehetett tudni, hogy milyen tünetekért felel a betegsége és melyiket okozza a megváltozott élethelyzetünk. Ekkor kértünk egy MRI felvételt, ami romlást mutatott. A tágulatok még nagyobbak lettek, félő volt, hogy ha ez tovább rosszabbodik, eléri a látásközpontot is. A doktornő műtétet javasolt, hogy az agyába beültessenek egy shuntöt, amivel levezetik az agyvizet a gyomrába és így onnan tud a folyadék örülni. Ezzel el lehetett kerülni, hogy hosszú távon roncsolódjon a látása, ezáltal az életminősége is. A beavatkozás sikeres volt, aminek köszönhetően a gyógyszerek egy részét el lehetett hagyni és az agya is megkezdte a regenerálódást, amit az egy évre rá készült kontroll MRI is gyönyörűen mutatott.

Miként élitek a mindennapjaitokat az epilepszia árnyékában? 

Sprite az Ü9-es vizsgát már agysorvadással tette le, mivel az ezekért a dolgokért felelős agyi részt nem érintette. A tanulás, a lefárasztás szükséges volt, még a kis félagyú kutyámnak is. A legnagyobb változás talán, hogy abbahagytuk az ÖKT-t, orvosi javaslatra ezt a fajta ösztönhőmérséklet emelkedést már nem akarjuk kiváltani belőle, nehogy roham legyen a vége, ami nála előfordulhatna. Most már jól van, de látszik rajta, hogy megöregedett, noha a mindennapokban gond nélkül működik. Sajnos a betegség nyomonkövetése is rizikókat horodoz magával: legutolsó MR vizsgálatnál majdnem elveszítettük, mikor az altatásból fel akarták ébreszteni, rohamot kapott és egy sztrókot is elszenvedett. Egyik állatkórház sem fogadta, végül egészen Dr House jellegű vészhelyzetbe csöppentünk: a kezelőorvosa külföldön tartózkodott, így videóhívásban irányította kollégáját, hogy miként ébressze fel Sprite-ot. Minden jó, ha a vége jó, úgy tűnik nincs maradandó nyoma ennek a hosszúra nyúlt orvosi kalandnak- talán csak az oktatói énem érzékeli az apró jeleket, például nem tudja olyan könnyedén bemutatni azokat a már megtanult trükköket/feladatokat, amiket korábban “ráhangolódás nélkül” bármikor elővehettünk. Mindig meglepődnek idegenek, mikor mesélem utunkat Sprite-tal, mert látszólag egy boldog, mozgékony kiskutya. Nagy felelősség egy kutya önmagában is, de szerintem egyetlen gazdi számára sem kérdés, hogy amit meg lehet tenni, azt megtesszük értük!

Kutyaepliepszia sorozatunkban három oktatónk mesél személyes tapasztalatairól. A tünetek szerteágazóak és utólag mindig okosabb a gazdi, amikor szakember segítségével összeáll a kép. Ahogy Kelecsényi Bernadett hangsúlyozta: egy jel nem jel, de ha szokatlan dolgokat észlelünk, érdemes feljegyezni, a mintákat és a gyakoriságot vezetni. Mit mutat Sprite, Roni és Roxi előtörténete?

• Akár kézbentartási gondnak is tűnhet az epilepszia: a kutya ösztönei hamar bekapcsolnak és ösztön hőmérséklete gyorsan megemelkedik.
• Érzékeny, könnyen megriad különböző ingerektől, zajoktól: kedvencünk egyik pillanatban békésen fekszik, majd hirtelen már fel is ugrik.
• Hallucináció esetén a kutya szemével követ vagy keres a térben olyan dolgokat, amelyeket a gazdi nem észlel, esetleg elréved és arckifejezése, tekintete megváltozik. 
• Olyan mintha a kutya “lefagyna”: gazdája hiába hívja, szólítja, nem reagál, csak mered maga elé. Rövid idő elteltével ez elmúlik és mintha misem történt volna, fut-szalad a gazdájához.
• A kutya furcsán viselkedik, például bevesz a kavicsokat a szájába és rágja őket vagy sokat liheg, nyálzik, amikor erre fizikai indoka nincsen.

Amikor már egyértelmű az epilepsziás roham: a kutya izomzata felett elveszíti a kontrollt, ami részleges bénulással, rángással, bevizeléssel, akár eszméletvesztéssel járhat.

A sorozat további részei itt olvashatók.

Fotók, képek: Bild Annamária tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!