Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kinőttem magam oktatóvá
Gálffy Botond még tinédzserként érkezett a a Kutyasulira és kezdte Tükör Módszeres oktatói pályafutását. Erről és alapfokos csoportvezetői élményeiről beszélgettünk: ismerjétek meg!
Kedves Botond! Kezdjük az elején: hogyan kezdődött a te kutyás történeted?
Az én kutyás történetem az immáron tíz éves vénasszonyommal, Léna kutyával kezdődött. Ő már úgy került az életünkbe, hogy családként tudtuk: neki iskolázott kutyának kell lennie, mert az előző kutyusunk nem volt társadalomkompatibilis, ha szabad így fogalmazni. Ekkor nyílt a Rákoscsabai Kutyasuli, így ide iratkoztunk be. Már a első ovis foglalkozáson beleszerettem a kutyázásba és a kutyasuli hangulatába. Eleinte nem volt oktatói ambícióm, csak saját kutyás tapasztalatért mentem, aztán telt-múlt az idő és azon kaptam magam, hogy ovis megfigyelőből fokozatosan végigjárva a szamárlétrát kinőttem magam oktatóvá.
Mi volt eddig a legnagyobb kihívás számodra oktatóként?
A legemlékezetesebb történet, ami rögtön eszembe jut egy süket boxer kölyök esete. Hogyan lehet az ő figyelmét elkérni 5 méterről, miközben a maga 8 hónapos kiskutyai hevében játszik? Itt még szociális oktatóként voltam a pályán, de hatalmas tapasztalás volt. Ráadásul egy, a NOÉ Alapítványtól mentett kutyáról volt szó, aki nagyon elkötelezett gazdára lelt és az ő közös fejlődésüket láthattam.
Alapfokos oktató vagy, de ovin és klubban is tevékenykedsz. Mit élvezel a legjobban a kutyázásban?
A szabadságot: azt, hogy minden kutyához egy kicsit másképp kell és lehet hozzáállni. Mind a gazdi, mind a kutya igényei szerint alakítgatjuk a dolgokat: természetesen követve a tanfolyami tematikát, de játszadozhatunk bizonyos keretek között, hogy minden résztvevőnek jó legyen.
Gazdaként mit élveztek a kutyáddal?
Léna egy boxer hölgy, aki mellé rögtön jött még egy boxer kutyus a családba- őt az öcsém fogadta örökbe, hiszen ha nekem jött egy kutya az életembe, akkor ő is vágyott egyre. Időközben édesanyám is befogadott egy boxert, így már igazi boxer csokor van a családunkban. Most már elsősorban klubba járunk Lénával, ahol én oktatóként vagyok jelen, de édesapám gyakorol vele gazdaként. Nagy játékok helyszíne ez, amit mindannyian élvezünk.
Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
Hosszú távon szeretném, hogy a kutyaoktatás főállású hivatásommá váljon, akár kutyaiskola vezetőként. A közeljövőben ennyire nagy ambícióim nincsenek, de az agility-t nagyon szerettük Lénával. Sajnos neki ún. bambuszgerince van, ami miatt számára ez nem ideális életmódsport, sőt ezért fel kellett hagynunk az ÖKT-s foglalkozásokkal is. Ezeket a sportokat viszont a másik oldalról, oktatóként is szívesen megfigyelném és erre remélem lehetőségem is fog nyílni!
Fotók: Gálffy Botond tulajdona