Dávid és Zeusz

Egy régi Tükrös gazda hívta fel figyelmünket Dávidra és kutyájára. Az eb epilepsziás rohamjelző kutyának lett kiképzve. Ismerkedjetek meg történetükkel és nézzétek meg Dávid csodaszép kutyás festményeit:

Buzási Dávid 1990 június 12-én született. Már kiskorában megmutatkozott kiemelkedő rajztehetsége, melyet tovább fejleszthetett a rajz tagozatos általános iskolában. Középiskolai tanulmányait a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában, film-és rajzanimációs szakon végezte. Emelt színtű matematika és fizika érettségi után felvételt nyert a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Építészmérnöki szakra. Eddig tartanak Dávid gondtalan évei.

Az egyetem első évében, 2009. november 3-án Dávidot az egyetem folyosóján eszméletlenül találták. 4 óra múlva kiderült, hogy egy bal oldali agyféltekét érintő agyvérzés zajlik. A közel öt órás műtét alatt eltávolították a bal oldali koponyacsontot és lokalizálták a vérzést. A 19 és fél éves fiút 9 napig tartották mesterséges kómában. Fiatal, egészséges szervezetének és élni akarásának köszönhetően sikerült a kómából kihozni őt.

Ezután jött a következő harc, Dávid jobb oldalára lebénult, tolókocsiba került, nem tudott beszélni, nem értette a szavak jelentését, nem tudott sem írni, sem beszélni. Rehabilitálását csecsemő szintről kellett kezdeni. Az egyik eszköz, amivel motiválták szülei, a rajzolás volt. Bal oldali esemény – jobb oldali bénulást hozott, de Dávid bal kezes, így a rajzolás lehetősége a jó (bal) kezével már működhetett is.

Egy évvel később a koponyacsont implantátumot visszaműtötték és Dávid a fejlődése rohamos gyorsasággal érkezett. A műtét után viszont  kialakult az epilepszia, éves szinten szerencsére csak 2-3 alkalommal.

5 éve Dávid egy akkor 6 hetes segítőtársat kapott Zeusz személyében. Zeusz epilepsziás rohamjelző kutyának lett kiképezve és mindenhová együtt mennek. Nyaralni is csak olyan helyre, ahová vihetik magukkal. Kutyastrandnak mindenképpen kell lenni, különben neki sem indulnak az útnak. Együtt alszanak, sétálnak, bicikliznek.

Dávid egyre jobban van, a gyógyulás útjára lépett, ma már dolgozik is, de szabadidejében továbbra is fest, olajjal és diófapáccal, vászonra és falapra is.  Régi tanára javasolta, hogy foglalkozzon állatok portréjával, mert azon kevesek ügyessége/tehetsége az övé, miszerint a kutya, a ló lelkét meg tudja mutatni a festményein keresztül.