Colos&Péter

Colos nem véletlenül kapta a nevét: termete és természete egyaránt figyelemre méltó, ahogy története is. Gazdája, Péter, törzsvendége a viselkedésterápiás foglalkozásoknak: rekord gyanús veterán gazda, aki másfél éve látogatja rendszeresen a Népszigeti Kutyasulit és kivételesen nem a tanfolyami csoportba illesztés a cél, hanem a mindennapok működtetése. A foglalkozások szerzett élményeken kívül arról is beszélgetett velünk, hogy milyen egy ekkora kihívás gazdájának lenni.

Hogy került Colos hozzátok, miért ő lett a kutyád?

Colos egy komáromi menhelyről származik, ahol egy jótékonysági Mikulás bulin jártunk. Már az első látogatás során feltűnt Colos, de egy év telt el, mire csatlakozott a családhoz a “cella társával” együtt. Tudtam, hogy problémás eb és kapcsolatunk elején bizony teljesen hasznavehetetlen volt: sétálni se tudtunk menni. Abszolút érezhető volt, hogy soha senki nem foglalkozott vele. A verekedéseiről is tudtunk, nem árult a menhely zsákba kutyát, ami önmagáért beszél, hiszen a jó PR azt diktálná, hogy szépítsenek a valóságon. Colos igazi kis buldózer alkat, akinek az egyetlen jó tulajdonsága egyértelműen az volt, hogy soha nem sunnyogott: staffi-labi társával, Linával ellentétben nála azonnal lehet tudni, ha valakivel vagy valamivel gondja van. 

Hogyan kerültetek a Kutyasulira?

Az, hogy kutyaiskolában a helyünk egy árva pillanatig nem volt kétséges. Sajnos rövid idő után kiderült, a hozzánk földrajzilag közel eső kutyaoktatás nem volt felkészült egy ilyen kihívás kezelésére. Az első harmatos próbálkozás után Dunakeszire mentünk tovább, ahol munkakutyákkal és terápiás esetekkel is találkoztak már a kiképzők. Itt sikerült egy alap BH vizsgát tennünk, de ezzel párhuzamosan elkezdtünk Zsoldos Mariannhoz járni terápiára a Népszigeti Kutyasulira. Eljött az a pillanat számomra, amikor a terápiát választottam: a mindennapokban élek vele, nekem az a prioritás, hogy Colos a pályán kívül is kezelhető legyen és bár büszkék vagyunk a BH képzésre, a számunkra éles szituációkat terápiával tudjuk előkészíteni.

Miként jellemeznéd Colost?

Colos atlétikus, jó kiállású eb igazán aranyos fejjel és szeretik is simogatni. Bár kifejezetten barátságos, nagyon hebrencs tud lenni emberekkel, gyerekeknél ez nehézséget is jelent. Kutyákkal szembeni agressziója az elmúlt másfél évben nagyon sokat javult, de sajnos időnként még mindig az “ismerkedési rituálé” része. Ha nem is támadna kimondottan, akkor is szívesen ökleli fel a másikat a szájkosárral, ez kisebb kutyáknál komoly sérülést is okozhat, ilyenkor jobban oda kell figyelni. Nem tudom, hogy ezt lehet-e még orvosolni, de bevallom, az eddig bejárt utat végignézve annak örülök, hogy most már meg tud nyugodni és kultúráltan szagolgatva is tud már ismerkedni kis idő elteltével. Itt arra kell figyelni, hogy ki áll a másik póráz végén: nekem, gazdának az a felelősségem, hogy fel tudjam mérni a másik kutyát és gazdáját is egy-egy találkozáskor, hogy pozitív kifutású legyen a helyzet mindenki számára.

Milyen változást érzel Colos viselkedésén?

A verekedéstől eltekintve ez egy nagyon jó kutya minden szempontból. Nagyon keresi a társaságot és szeretne megfelelni, velem dolgozni és tanulni, ráadásul könnyen motiválható, egy karika virsliért a fél lábát is odaadná. Ez egy nagyon jó kiindulási alap azért. Pontos “diagnózis” még nem született eddig, de ha tippem lenne inkább a félelem motiválja amikor támadólag lép fel: ha van menekülő útvonala, akkor inkább kitér a konfliktus elől, de szemtől szembe az agressziót választja.

Tudjuk, hogy ő soha nem lesz egy teljesen problémamentes kutya, de mára már arra tudunk számítani, hogy ha helybenmaradásban hagyjuk, akkor ott is marad, ahol kell. Az elmúlt másfél év munkájának köszönhetően egyre könnyebben tudom én is kontrollálni a viselkedését, ki tudom hívni helyzetekből. Örömmel látjuk, hogy a kutyák társaságában is nyugodtabb, néha már-már rá is sandít egy-egy másik ebre, hogy akár ismerkedni is lehetne vele, de azért erre még nem vetemedett. Ki tudja, még az a nap is eljöhet! Linával, akivel együtt hoztuk el a menhelyről, két egyenrangú fél talált egymásra. Nem felhőtlen a kapcsolatuk, de jól megvannak az ikerházuk két oldalában és mint egy zsörtölődő házaspár eléldegélnek egymás mellett. Szerintem azért is kerültek össze a menhelyen, mert nem tudták a másikat szétszedni ezért inkább békét választották!

Másfél év viselkedésterápiával hosszú idő. Van bármilyen AHA élményed, amire rácsodálkoztál az elmúlt hónapokban?

Több is volt: nagyon új tapasztalat volt ez a folyamat nekem, csomó újat adott a kutya viselkedésének értelmezésében. Gyakorlatilag hetente előfordul olyan szituáció, amikor nem tudok mindent azonnal alkalmazni a tanultakból. HIába beszélünk át elméletben egy helyzetet, bizony a gyakorlatban a megfelelő reakciót nem mindig tudom felmutatni. Néha úgy látom, hogy Colos is bizonytalan a dolgában és nekem kell őt megerősíteni abban, hogyan is kell működnie, milyen a kulturált kutya.

Szerencsére nem vagyok az a feladós fajta, lehet, hogy egyszer még visszaviszem a menhelyre egy nyílt napra megmutatni, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül Colos!

Fotók: Péter tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!