Cicák a Népszigeti Kutyasulin: mert nekünk minden élet számít!

Kedves Gazdik! Eddig nem írtunk róla, mert mindig sok érdekesség történik a házunk táján és a teljes történetet szerettük volna nektek elmesélni. Most viszont eljött ennek is az ideje, hiszen nincs is jobb egy igazi happy endingnél!

A kalandunk egy egy kora tavaszi estén kezdődik, amikor váratlan vendégekre lettek figyelmesek a Népszigeti Kutyasuli oktatói. Az esti tanfolyamok végén megütötte fülüket egy halk, nyávogásra emlékeztető hang, amit követve egy anyacicára bukkantak. Szegény eléggé megriadt a kutyák ugatásától, de hátul biztonságosan elbújt a raklapok között. Emiatt az oktatók is alig vették észre, hogy éppen megakadt az ellése és a földön hagyta három, addigra már megszületett csöppségét. Ők próbáltak a kihűlés határán még hangot adni, hogy visszahívják a mamájukat.

Hirtelen nagy ijedtség támadt, az oktatói csapat nem is tudta elsőre, hogy mit is kezdjünk velük,  hiszen a Kutyasuli, mint neve is mutatja, nem macskák birodalma.

Az anyacica, akit utóbb oktatói javaslatra Carmennek neveztek el, érthető módon először nem volt túl kedves, amikor felvettük az avarból a kicsiket. Aztán szerencsére érezte, hogy nem akarunk rosszat. Egy csapásra megváltozott, mikor a kicsit odatartottuk neki és beszéltünk hozzá. Épp megkértem, hogy ne nagyon harapjon meg, ha most megfogom és bepakolom őt egy ládikába, amikor elkezdett dorombolni az addigi fújás helyett és kijött a búvóhelyéről.

Sajnos, a három kiscica nem volt túl jó állapotban, hidegek voltak és egyre kevésbé mozogtak, alig vettek levegőt. Egyiküknél már nem is voltunk biztosak, hogy él-e még. 14 fok volt akkor kint, ami egy még nedves bundájú újszülöttnek nagyon hamar az életébe kerülhet.

Gyorsan melengettük és bepakoltuk őket egy szállítódobozba, aztán már ketten kocsiba pattantunk is: az Állatmentő Liga Örökbeadási csoportjának újpesti telephelye a Népszigeti Kutyasuli közelében van, így reménykedtünk, hogy ott találunk segítséget.

Az izgalmak egyre fokozódtak, mivel már késő este volt, nem volt a telephelyen senki és a segélyvonal is csak reggeltől volt elérhető. Nagyon gyorsan elkezdtünk valamilyen éjjeli sos lehetőséget keresni, mert tudtuk, hogy az anyacica ellátása és a kicsik életben tartása túlmutat a mi képességeinken és szakértő kezekre volt szükség megmentésükhöz. Óriási szerencsénkre azonban, az egyik segítő visszajött, így mi kiugrottunk a kocsiból és lerohantuk szegényt, hogy azonnal segítsen.

Örök hála, hogy ezek az elkötelezett állatbarátok nem küldtek el, hanem behívtak minket és már riasztották is a közelben lakó hölgyet, aki szuperül ért a cicákhoz. Hamarosan megérkezett, és nyugalomba helyezte Carment. Közben melegítőpárnán és a kezünkben masszírozva felélénkültek a pöttömök. A kutyák okozta ijedtség múltán az anyacica további két kölyköt hozott a világra,majd hálásan elfogadta a kapott vacsorát. 

Üröm az örömben, hogy sajnos, egy cica nem élte túl azt, hogy megakadt az ellés, de a négy cicus és Carmen köszönik szépen jól voltak, mire eljöttünk. Még bő két hétig izgultunk, hogy minden rendbe legyen a kicsikkel. Időközben párszor meglátogattuk őket, játszottunk velük, vittünk nekik junior tápot és legnagyobb boldogságunkra, azóta már gazdira is találtak.

Az Állatmentő Liga Örökbeadási csoportjának hála a segítségért, a rendszeres képekért és, hogy mindig szívesen láttak minket ha mentünk vagy érdeklődtünk. Köszi Orsi, Anna, Anett!

Noha Carmen korántsem a legjobb helyet találta meg a kicsik világrahozatalára, szerencsére happy end lett a történet vége és nekünk, kutyaoktatóknak is maradandó élményt szerzett.

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!