Búcsú

A hét elején árnyék húzódott a Tükör Módszer operatív csaptára. Elveszítettük egy munkatársunkat, Lőrincz Emesét. Személyesen kevesen találkozhattatok vele, mert szürke eminenciásként a háttér működtetését vezette. Emesének köszönhetjük a Kutyasuli megújuló honlapját és kommunikációját. Ő vezette és felügyelte az átalakulást.

Mi, a munkatársai derűs, határozott, életvidám, mindig előre tekintő embernek ismertük meg. Olyannyira, hogy megdöbbentő pozitivitásával és energiájával két éve tartó heroikus küzdelmét a súlyos betegséggel is rejtve tartotta előttünk. Nagyon sokat köszönhetünk Emesének és csak reménykedem benne, hogy érezte hálánkat, mert a nagy rohanás közepette bizonyos, hogy nem fejeztük ki eléggé.

Utolsó levelében viccesen, kicsit szabadkozva jelezte, hogy a betegség kivonta őt a forgalomból, átmenetileg kórházba vonul, de reméli hamarosan visszatér. Levelét január 10-én így írta alá és egyben ez volt a hozzánk intézett utolsó szava: “Emese, az átmeneti rom. “

Nehéz bármit mondani, amikor egy társunk átmegy a kapun. A megmásíthatatlanság fájdalmát éljük meg mi, akik itt maradtunk nélküle. Közösségünk nevében köszönök mindent, amit tőle kaptunk!

Kísérje áldás Emesét égi útján!

Korom Gábor