Bob Bailey – A büntetésről

Ha visszanézünk az időben, az látható, hogy a posztjaimban főleg a pozitív megerősítésről beszélek. Voltak helyzetek, amikor más eljárásokat alkalmaztam. Mint mindenki más, én is egész rutinosan alkalmazom a kizárásos technikát, de mindig megkérdezem magamtól, hogy esetleg nem én teremtettem-e a problémát “nem elégséges, vagy rossz időzítésű megerősítésekkel”?

Elfogadom, hogy a legtöbb viselkedési probléma a tréner teremtménye és kész vagyok rá, hogy a fejemet háromszor a falba verjem, ha hibáztam. Soha nem vezettem le a frusztrációmat az állatokon akikkel dolgozom és ugyanez volt az elvárásom az embereim felé is. A trénereknek felelősséget kell vállalni azért amit tesznek és azért is amit nem.

Amikor igazán büntettem – és ezalatt az igazi pozitív büntetést értem – mindig az élet-, az ingóságok megmentése, vagy valamilyen hasonló ok érdekében tettem. Soha nem használnék pozitív büntetést egy engedelmességi tréningen. Először is erre nincs igazából szükség, másodszor viszont egyszerűbb módszerekkel is el lehet érni a kívánt viselkedés-szintet, beleértve ebbe a megbízhatóságot is.

Abban az esetben, ha háborús időkben életüket kockáztató kutyákról és vezetőikről van szó, nem haboznék, hogy megtegyem a szükséges lépéseket egy hiba megbüntetésére és nem csak a pozitív megerősítésre hagyatkoznék. Az eredetileg kívánt viselkedést a pozitív megerősítéssel érem el és a nem kívánt viselkedést elhanyagolható szintre csökkentem a kialvás segítségével, DE a kutya és a kutyavezető érdekében, a végén hozzáteszem a végső és NAGYON extrém büntetést, annak érdekében, hogy a kutya semmilyen körülmények között ne hibázzon.

Amikor büntettem, maximum háromszor kellett alkalmaznom a módszert, de általában egyszer elegendő volt. Egyébként, a több száz tréning programon részt vett több ezer állat közül körülbelül egy tucatszor büntettünk. A tény, hogy ezt megtettem, már diszkvalifikál a “klikker tréner” cím alól. Nem zavar. Tiszta a lelkiismeretem. Hiszem, hogy az állatvilág és az emberiség érdekében a legjobbat cselekedtem.

A workshopjaink kézikönyveiben vagy posztjainkban nem lehet részletes leírást találni a büntetésről. Úgy hiszem, hogy a büntetést túl gyakran használják. Amikor alkalmazzák, szerintem helytelenül használják (fura módon a második kifogásom az, hogy nem elég szigorú az alkalmazott büntetés. Természetesen az első kifogásom az, hogy a büntetést egyáltalán alkalmazták. Mondtam, hogy fura lesz…). Nem instruálok senkit a büntetés alkalmazásának módszereire, mert nem akarok egy tökéletes technika helytelen használatának részese lenni. Ha valaki a pozitív megerősítést használja helytelenül, attól valószínűleg nem fog közvetlenül sérülni az állat. Ugyanezt nem lehet elmondani a büntetésről.

A természetben az állatok gyakran találkoznak averzív helyzetekkel; valószínűleg sokkal gyakrabban, mint amennyi megerősítésre van lehetőségük. Gyakran hangsúlyozzák, hogy az állatok gyorsan megtanulják elkerülni az averzív eseményeket és az averzív ingereket sokkal jobban általánosítják mint a megerősítéseket. Valószínű, hogy ez igaz is.

Ennek ellenére, az állatok egy bizonyos velük született ellenállással vannak ellátva az averzív ingerek hatásaira. Egy kölyökkutya, amelyiket megbüntetnek azért, mert túl erősen harapdálja anyja mellét, azért nem hagyja ott a mellet. Talán óvatosabb lesz a kölyök, de túlteszi magát a dolgon és utána általában kevésbé harapdálja a mellet. Egyszer megfigyeltem egy prérifarkas kölyköt amint egy hideg vizű forrásból kiúszva sírt és reszketett. Azonban a kölyök hamarosan újra ott volt a forrás körül, hogy elkapja a csellét ami eredetileg odacsalta.

Egy vadállat életében sok averzív helyzettel találkozik, ahogy az életben maradási-, párosodási- és más ösztönöknek eleget tesz. Nem a trénerek találták fel az averzív ingereket. Csak úgy alakult, hogy amikor mi alkalmazzuk az averzív ingereket, akkor azt büntetésnek hívjuk.

Sok filozófiai tényező merül fel a büntetés alkalmazása körül. Amikor az egyik prérifarkas végül sikeresen elkapott egy halat abban a bizonyos forrásban, valószínűsíthető, hogy a hal érzett fájdalmat mielőtt a farkas bekebelezte. A hal összeroppantását büntetésnek titulálnánk a farkas részéről? Mi lenne, ha a farkas egyben nyelné le a halat? Azt hiszem, azzal, hogy lassabban emésztődne meg, nem nagyon javulna a hal helyzete.

Néhányan azt mondanák, hogy a farkas nem próbálta megváltoztatni a hal viselkedését, vagy büntetni a halat, tehát az averzív esemény valójában nem is büntetés. Ez azt jelentené, hogy egy averzív ingert a szándék különbözteti meg a büntetéstől.

Konkrétabban, néhányan azt vethetnék fel, hogy az embernek erkölcsei vannak és soha nem alkalmazhatnak büntetést semmilyen élő szervezetre. Nos, van ezzel egy probléma; a mi társadalmunkban és minden társadalomban vannak törvényszegők. A társadalom törvényszegő tagjai gyakran nem reagálnak helyesen a megerősítésre, így marad számunkra a büntetés.

Most nem mélyednék bele a büntetőrendszer etikájába és annak jogosságába. A mondandóm lényege, hogy a természetben és a társadalomban is szerepe van az averzív ingereknek és a büntetésnek. Amikor mi mint társadalom, meghajlunk a büntetés szükségessége előtt, akkor miért az erkölcsi követelés az állatok büntetésének megszüntetésére? Nem esik sok szó a természetben alkalmazott büntetésről. Nagy vita övezi azonban a büntetést társadalmunkban. Fokozatosan, több évszázad alatt alakult ki meglátásunk a büntetés szerepéről az állatvilágban és az emberek között. A téma továbbra is vita tárgya társadalmunkban és valószínű, hogy az elkövetkezendő évszázadokban ez így is marad. Amíg nyitott vita keretében tesszük ezt, feltehetőleg sikerül majd elérkezni egy olyan közös megegyezéshez, amivel mindenki együtt tud majd élni.

Megváltoztatni az állat viselkedését

Állattrénerekként, mind professzionális és amatőr szinten, próbáljuk megváltoztatni az állat viselkedését. Vannak kultúránkban olyanok, akik szerint az állattartás – különösen az a fajta állattartás ami az állat elzárásával és viselkedésének megváltoztatásával jár – egyenértékű a büntetéssel. Talán páran közületek ismerik Peter Singer és mások érveit, akik hasonló elveket vallanak; e csoport nagy része nem részesíti előnyben a nyílt vitát, inkább csak változást szeretne elérni a jelnlegi állapotokban. Míg sokan közülünk azt hihetik, hogy Singer nézetei a témában szélsőségesek, a kérdés adja magát; a mérsékelt és szélsőséges nézetek mezsgyéjének melyik pontján elfogadható az állattartás ténye? Mikor zárhatjuk el vagy büntethetjük az állatot? Ebben a relációban, mikor jogos egy társadalom részéről polgárainak elzárása vagy megbüntetése? Ezek olyan morális kérdések amelyekkel a világ minden társadalma szembekerül.

Ismétlem, mi, mint állattrénerek a büntetéssel kapcsolatos definíciók és morális kérdések millióival találkozunk. Büntessünk vagy sem? Amennyiben a büntetés eltörlése mellett voksolunk, meg kell vizsgáljuk, hogy mi az a büntetés. Szerintem óvatosan kell bánni az olyan kijelentésekkel, amelyek a büntetés teljes eltörlésére irányulnak. Vigyázz mit kívánsz, mert akár meg is kaphatod!

Személyes nézetem az, hogy mindenfajta állattréning nyerhetne a pozitív megerősítés alkalmazásából. Nagyon kevés olyan körülmény van az állattréning során, amely a büntetést hasznossá vagy szükségessé tenné. Azokban a ritka helyzetekben, amikor a büntetés lehetséges előnyökkel jár, mindig az a szempont, hogy az állat egyfajta romboló viselkedését megállítsa. Véleményem szerint, egy pár példa ahol a pozitív büntetés szükségtelen; sport- vagy engedelmességi tréningen. Továbbá szolgálati kutyák tréningjén komolyan korlátoznám a büntetést.

Ez a néhol filozófiai és szerteágazó fejtegetésem a büntetésről azt a célt szolgálja, hogy felhívja a figyelmet a lehetséges politikai kudarcra mint következményre, amikor egy társadalom a büntetés teljes eltörlése mellett dönt. Javaslom, hogy kövessük a saját pozitív hitvallásunkat és töltsünk kevesebb időt azzal, hogy azokat támadjuk, akik úgy vélik, jogukban áll büntetni. Gondolatmenetünk úgy nyerhet teret, hogy sikeres tréningeken keresztül bizonyítjuk annak helyességét. A jövő trénereit megfoszthatjuk teljesen a tréning lehetőségétől, ha meggyőzzük a társadalmat arról, hogy elítélje a hagyományos trénereket és a büntetést.

Nézzétek el nekem ezt a hosszas okfejtést! Ugyan gyorsan írtam, de alaposan végiggondoltam ezt a témát. Gondolhatjátok, hogy Marian és én alaposan végigbeszéltük ezt- és sok ehhez kapcsolódó témát. Felismertük, hogy ezek érzelmi kérdések. Általánosságban arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtöbb tréner, beleértve minket is, rossz politikus. Amennyiben megpróbáljuk az ösztöneinket cselekvésre váltani – úgy szakmai mind politikai körökben – igencsak megüthetjük a bokánkat hosszú távon. Arra jutottunk, hogy az idő és a technológia nekünk dolgozik; de csak akkor, ha a trénerek megtanulják helyesen alkalmazni a viselkedés alapú módszereket és etikusan tudják azokat kezelni. Tehát – menjetek és gyakoroljatok és hagyjátok az ellentábort békén. Ha szembeszálltok velük, hosszú távon szembeszálltok önmagatokkal és a szakmával.

Bob Bailey © 2002

biography: http://www.behaviormatters.com/Bob-Bailey-biography.htm
Marian Breland Bailey: https://en.wikipedia.org/wiki/Marian_Breland_Bailey

Ez a cikk eredetileg a Click-L levelezési listán jelent meg a büntetésről, annak szerepéről és használhatóságáról folyó vita során. (http://www.clickersolutions.com/articles/2002/punishment.htm)

Definíciók (forrás: klikker.hu):

Büntetés

(Punishment and punisher): Egy viselkedés olyan, az alany számára is felismerhető következménye, mely a viselkedés megszűnését okozza vagy segíti elő. Fontos, hogy a következményt az alany össze tudja kapcsolni a viselkedéssel, egyébként nem lesz képes jövőbeli viselkedését módosítani a büntetés elkerülése érdekében. Ebben az esetben ugyanis, a kellemetlen külső hatás számára csak értelmezhetetlen erőszak marad. Lásd: terror.

Kialvás

(Extinction): Azon viselkedések, amelyek nincsenek megerősítve, idővel gyengülnek, majd végleg kialszanak. (először gyengülnek, majd egy hirtelen igen intenzív szakasz után véglegesen eltűnnek). Lásd: kialvás előtti fellángolás.

Megerősítés

(Reinforcement): Egy viselkedés bármely olyan következménye, amely növeli annak esélyét, hogy a jövőben az alany azt azonos vagy hasonló körülmények esetén megismételje. Lásd: pozitív megerősítés és negatív megerősítés.

Pozitív büntetés

(Positive punishment (+P)): Magyar rövidítése: +B. Olyan büntetés, melynél a viselkedés eredményeképp, az alany számára nem kívánatos, elkerülendő dolog jelenik meg, keletkezik vagy történik. A pozitív szó itt nem jó/rossz értelemben értendő, hanem úgy, hogy egy nemkívánatos dolog hozzáadódik az alany környezetéhez, a cselekvés eredményeként (matematikai hozzáadás). Ilyen például az éppen rosszalkodó kiskutya fizikai fenyítése, vagy a pórázt húzó kutya megrántása.

Pozitív megerősítés

(Positive reinforcement (+R)): Magyar rövidítés: +M. Egy viselkedés erősödése, az alany számára kívánatos végeredmény bekövetkezése miatt. A pozitív szó itt nem jó/rossz értelemben értendő, hanem úgy, hogy a cselekvés eredményeként, valamilyen az alany számára kívánatos, kellemes dolog történik, vagy adódik hozzá a környezethez (matematikai hozzáadás). Ha szomjas vagy, és inni szeretnél, a víz megjelenése pozitívan erősíti meg a csap kinyitását, mint cselekvést. Ilyen a kutya megdicsérése is, egy jól végrehajtott gyakorlat után.

Viselkedés

Egy élőlény bármely izom (vagy akár mentális) aktivitása, mely szándékossá tehető kondicionálás által.

Averzív inger

(Aversive stimulus): Olyan inger, mely az alany számára nem kívánatos és melyet megpróbál elkerülni. Egy kellemetlen inger lehet szóbeli vagy fizikai, de a szóbeli általában valaha össze volt kapcsolva fizikai ingerrel.