Az oktatók túlnyomó számban szerelemből vannak jelen az iskolákon – interjú Kresák Ágnessel az Őrmezői Kutyasuli vezetőjével

Korom Gábor “Egyik kutya, másik nem” című sorozatának első évadában láthattuk Kresák Ágnest, azaz Kresit. A műsorban Hajnal kutya rehabilitációja kapcsán beszélgettek, bemutatva a viselkedésterápia szépségeit és kihívásait.

Mi egy hosszú, állatorvosnál töltött nap végén kerítettünk sort az interjúra, melyben a viselkedésterápián túl szó esik Kresi gazdai és iskolavezetői mivoltáról egyaránt.

Kezdjük az elején: nagyon régóta kutyázol, de mikor és hogyan ismerkedtél meg a Tükör Módszerrel?

Már elég régóta folytattam kutyamentést, amikor egy közös ismerősünk, Bora, a Kóborka Állatvédő Egyesülettől figyelmembe ajánlotta Korom Gábort, és az éppen induló KIKVEZ tanfolyamot az Őrmezői suliban. Miután elvégeztem a képzést, szépen ott ragadtam, és egyre jobban belemerültem a Kutyasulis feladatokba.

Miként jutottál el oda, hogy a kutyázás hivatássá, főállású munkáddá váljon?

Az évek során fokozatosan nőttek az oktatói feladataim, egészen addig, míg egyértelművé nem vált, hogy választanom kell a kutyázás és korábbi vállalati munkám között. Úgy gondoltam, hogy a HR-hez még később is visszatérhetek, de ki szerettem volna próbálni a főállású kutyás létet is.

Nagy örömünkre szolgál, hogy nem tértél vissza az irodai munkához, de azért a viselkedésterápiás oktatói léttől nem feltétlenül vezet egyenes út egy kutyaiskola vezetéséhez. Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a munkában?

Őrmezőn dolgoztam terápiás oktatóként, amikor felkértek, hogy a vezetésemmel induljon el a suli Normafán. Ezután egy kis szabadúszás következett, tanácsadóként és terápiás oktatóként segítettem a Tükör Iskolák munkáját Budán, és Korom Gábor felkérésére 2016 óta vagyok az Őrmezői suli élén. A sulin az oktatók túlnyomó számban hobbiként, szerelemből vannak jelen, ők azok, akik imádnak kutyázni, szeretnek segíteni a gazdák problémáján. Folyamatos kihívást jelent, hogy kollégáimat, oktató társaimat megtartsam, motiváljam, hiszen nem egyszerű az oktatói lét emberi oldala sem. Ne feledjük, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy nem “hétköznapi” problémákkal érkeznek a gazdik hozzánk, és ezeket nem egyszerű kezelni. Fontos lenne, hogy egyre több ilyen elhivatott szakembert találjunk, képezzünk, megtartsunk.

Sok saját kutyád van, ezen felül folyamatosan vannak rehabilitáción is nálad, komoly kihívások is kerülnek hozzád. Milyen jellemvonásokat keresel egy terápiás kutyában?

A helyzet sajátossága, hogy én falkával terápiázok. A csapatom összes tagja fontos része ennek a folyamatnak, hiszen van, aki old, van, aki szabályt állít fel és még sorolhatnám. Ami összeköti őket az az, hogy bár antropomorfizálás lenne a részemről azt állítani, hogy segíteni akarnak, azt biztosan állíthatom, hogy mindannyian segíteni tudnak a terápiák során.

Oktatóként viselkedésterápiás szakértelmedről vagy ismert. Gazdaként mit élvezel a legjobban a kutyáiddal?

A terápia életmód, amibe nagyon ki tudnak fáradni a kutyák. Mindannyian másképp pihenik ezt ki, de a malamutom, Nina, például igényli a plusz munkát, így vele magasabb szintű vizsgákra készülünk majd. Régen agilityztem, az ősidőkben még versenyeztem is Berci pulimmal. Danival a tacskómmal régebben mantrailingeztem is, és most is van, akivel így pihenjük ki a munka fáradalmait.

2020 finoman szólva kihívásokkal teli év volt a Kutyasulinak, hiszen a COVID járvány miatt átmenetileg szüneteltetni kellett a tanfolyamokat. Most a kijárási tilalom miatt a hétköznapi oktatás menete akadt meg, és Őrmezőn létszámstoppot is bevezettünk, hogy biztonságos távolságot tarthassanak a gazdák. Bár még benne vagyunk ebben a nehéz időszakban, visszatekintve mi volt az eddigi legnagyobb tanulság számodra?

A COVID hozománya, hogy jobban meg kellett szerveznünk a dolgokat, ezáltal sokkal jobban odafigyelünk egymásra, ami összerántotta a csapatot. Nagyon jó lenne ezt az odafigyelést megtartani a jövőben is.

Hogy látod a Kutyasuli jövőjét, milyen terveitek vannak 2021-re és a távolabbi jövőre?

Az életmód programok skáláját szeretném szélesíteni, biztosítani a gazdáknak, hogy a mi segítségünkkel, vagy az ötleteink alapján a tanfolyamaink elvégeztével továbbra is tudatosan kutyázhassanak. A visszajelzésekből tudjuk, hogy igény is lenne erre, sokan szeretnének a napi sétán túl más tevékenységeket is kipróbálni a kutyáikkal. Ehhez most már csak a megfelelő életmódoktatói gárdára van szükségünk.

Fotók: Kresák Ági tulajdona