Az erdő, a kutya, a gazda, a vadak és a két füstölgő puskacső

Az alábbi sorokat erre a cikkre reagálva írtam >>>>

Legutolsó könyvemet a ZsEbetikett-et az erdei séták során elveszett, lelőtt kutyák emlékének szenteltem. Nincs olyan erdei sétánk Jormával – pedig hetente többször túrázunk nagyokat – amikor ne jutna eszembe, bármikor kilőheti mellőlem valaki egy lesből.

Szörnyű és szomorú! Szörnyű, hogy ilyen megeshet és szomorú, hogy egy magát felettes hatalommá avatott ember megtehet ilyet. 

Meggyőződésem: Az erdő mindenkié! Az erdőt nem sajátíthatja ki senki, sem a vadász, a fegyveres ember, sem a rossz szándékú, vadállományt károsító kutyás, de a kevésbé tudatos, kutyáját kezelni képtelen és neveletlen kutyájával károkat okozó kutyás sem. Az erdő egyaránt a vadaké, az embereké, a túrázóké és az emberi családhoz tartozó kutyáké. 

Az ember feladata és felelőssége, hogy kutyájával ne zaklassa és ne zavarja a vadállományt. Aki erdei sétára indul, annak kontrollt kell biztosítania kutyája felett. Az sétál felelősen az erdőben, aki erre képes, őt viszont nincs joga senkinek zaklatni.

Miért zihál egy agár a szántóföldön mikor egyedül sétál a gazdájával? Gyanús, de az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. 

Ugyanakkor minden kutyatartó felelőssége, hogy mutassunk példát, és ne adjunk okot mások felháborodására. Tartsuk magunkat – és így egymást – a élhető, a környezetet védő tudatos magatartáshoz! Ma már kellemetlen és ciki, ha valaki ott hagyja a városban a kutyapiszkot. Pedig csak néhány évvel ezelőtt sem volt ez még jellemző. A változás a tudatos kutyásoknak köszönhető, akik környezetükkel következetesen harmóniára törekednek. Azoknak, akik elkezdték összeszedni a kutyapiszkot és összeszedték mások helyett is.

Akár 100 kutyával egyszerre is lehet felelősen kirándulni és úgy létezni, hogy ne legyünk mások terhére – sokan megtapasztaltuk már ezt az érzést, még a Covid előtti nagy kirándulásokon. Mutassunk tehát példát e tekintetben is: legyen ciki neveletlen kutyát elengedni, legyen szégyen, ha valaki a kutyájával garázdálkodik az erdőben!

A hivatásos vadász, az erdész az erdőt, a vadakat, a fákat és az embereket szolgálja. Tőlünk emberektől kapták meg a felkérést erre a munkára, és köszönettel, hálával gondolunk rájuk, amikor a jövőnket óvják. Visszautasítom azonban, hogy bárki magának kisajátíthassa az erdőt, visszautasítom, hogy “sportját” bárhol is felettes érdeknek állítsa be! Visszautasítom, hogy az általunk emberek által ráruházott jogát, miszerint az erdőt, erdeinket fegyverrel is óvhatja, ellenünk fordítsa és fegyverét ránk fogja és kilője kutyánkat!

A kutya a harmadik évezredre újra az emberi család tagja lett. A konfliktusnak egy egymás iránti értetlenség lehet a fő oka: mást  lő ki egy vadász és mást veszít el egy család, amikor megtörténik a tragédia.  

Korom Gábor

A Tükör Módszer alapítója