Anita és Shake története

Anita több energiát, pénzt és kitartást szánt egyetlen kutyára, mint a legtöbb gazda egész élete során többre sem. Shake nem hazudtolta meg a nevét, alaposan felrázta a 3 gyermekes család életét, és arra emlékeztet minket, hogy milyen szubjektív lehet a siker maga. Ismét egy igazán inspiráló történet következik!

Kezdjük az elején, hogyan lett Shake a ti kutyátok?

3 fiam van és nagyon sokáig vártam a kutyavállalással, egészen addig, amíg úgy nem éreztem, hogy most már optimális a helyzet: az ikrek is 10 évesek voltak már, és kertes házba költöztünk. Ez volt az a pillanat, amikor eljött a kutya ideje a családunkban. Mindig úgy terveztem, hogy ha kutyánk lesz, mentett kutya lesz, hiszen ők mindig olyan hálásak. Na hát ennek az igazság tartalmáról külön beszélgethetnénk! (nevet). 

A kutyaválasztás ideje a covid idejére esett, amikor a személyes ismerkedés korlátozott volt, de nagyon megfogott Shake története: tíz kölykös alomból emelték ki, cumin kellett nevelni és négy és fél hónapos korában találkoztam vele az ideiglenes befogadójánál, Mezőberényben.

Nekünk ő az első kutyánk, akit családtagként fogadtunk az otthonunkba: szerettük volna, hogy mindenhova jöjjön velünk és az életünk része lehessen. Hiába olvastam utána és igyekeztem felkészülni, egyszerűen a valóságra nem lehetett számítani. Ez egy másik nagy tanulság volt: az elméleti készülés kutyák esetén keveset jelent.

Milyen problémákat észleltetek Shake érkezése után?

Abszolút lakáskutyaként kezdte nálunk az életét, azonnal látszott, hogy mennyire félénk. Rögtön hozzám ragaszkodott a legjobban. Bár teljesen egészséges volt, minden oltással rendelkezett, egyszerűen nem tudtunk sétálni, annyira félt és olyan erősen reagált minden ingerre. A biciklitől elkezdve a járókelőkig agresszívan megtámadott mindent, ami mozgott.   Az első kutyaiskolai élményeinkre is rányomta a bélyegét ez: nem Tükör Iskola volt, és nem ismerték fel a félelmi agresszióját. Azt viszont láttuk, hogy nagyon okos, nagyon szeretett volna tanulni. Otthon sokat tanítgattuk, de kinn a pályán nem lehetett Shake-kel semmit kezdeni, mert szurikátaként lógott a pórázon.

Amikor elkezdtem megoldást keresgélni, hogy egyéni figyelmet is kapjunk, rátaláltam a Kőbányai Kutyasulira és Óbert Máriára. Marcsi nem csak a kutyát tette össze, hanem engem is többször: lelkileg is helyre rakott a terápiás sétáink során. Biztos vagyok abban, hogy Marcsi, vagy hasonló kaliberű viselkedésterápiás támogatás nélkül Shake már nem él velünk.

Eleinte emberektől is nagyon félt és agresszióval reagált. Az igazi mélypont tavaly karácsonykor volt, amikor megkapta az egyik fiamat. Érdekes módon a fiam sokkal hamarabb túllendült ezen lelkileg és fizikailag egyaránt, én viszont ahányszor ránézek a seb nyomára, felidézem ezt az élményt. Bevallom, én nagyon nehezen bocsátottam meg a kutyának. A család egy emberként állt ki Shake mellett és nem engedték, hogy elkerüljön tőlünk. Marcsi javaslatára Sátori doktornő is konzultált velünk és nagyon jólesett, hogy visszajelezte, milyen elismerésre méltó, hogy még velünk van ez a kutya, aki gyakorlatilag egy folyamatos pánikban éli az életét. Augusztusban ivartalanítottuk, ami nagyon jót tett neki: sokkal többet alszik, pihen. Ez a gyenge idegrendszerét kíméli és nyugodabb, kevésbé reagál minden ingerre.

Az elmúlt hónapok kemény viselkedésterápiás és tanfolyami munkája során milyen nagy ráeszmelés, “AHA pillanat” volt, amit felidéznél?

Nagyon sok! Amit kiemelnék – azon kívül, hogy mennyire lelkesen lebeszélek minden ismerőst a kutyavállalásról (nevet) – az a kutyák ösztönlénye és hihetetlenül színes személyisége. Nagy rácsodálkozás volt, hogy mennyire sokféle problémát produkálnak a kutyák. Nekem nagyon sokat adtak ezek az élmények: egyrészt azt a visszaigazolást, hogy Shaken kívül más kutyák is okoznak kihívást a családjuknak. Szintén kiemelkedő mérföldkő volt, amikor Marcsi segített a boksszal megnyugtatni Shake-et, és így elértük, hogy jöhessen hozzánk látogató: a csengőszóra már fut is a bokszba, és amikor kieresztjük, akár idegenektől is kéri a jutifalatokat. A simogatást a régi ismerősöktől, így Marcsitól sem fogadja el, de azért már odaszimatol, ami szintén nagy szó, annak fényében, hogy régen mindenkitt megtámadott!!

Milyen céljaitok vannak most Shake-kel, akinél a kutyaiskolai sikerek is szubjektívek?

A póráz! A pórázkezeléssel a mai napig komoly gondjaink vannak, és ez fájó pontom is, mert nagyon szeretünk kirándulni, és sajnos Shake csak bizonyos helyszíneken, hosszú pórázon tud velünk jönni. A hétköznapokra vannak trükkjeink, például nagyon sokat pullerezünk vele a szabadban is, és ezzel le tudjuk fárasztani, de házak között pórázon nem tudjuk nyugodtan sétáltatni a mai napig. Az ösztöneit kiélheti azért, mert rendszeresen járunk a Kőbányai Kutyasulira Szakacsi Róberthez ÖKT foglalkozásokra, hétköznap pedig pullerrel egy közeli tisztáson szoktunk gyakorolni – itt közel a természet, szerencsére már rókáról és őzről is visszajött, amikor hívtam, de azért van bennem félsz, hogy egyszer nem engem választ.

Mostanra kicsit belefáradtam az elmúlt évekbe,hiszen egy patthelyzet alakult ki: rajtunk kívül eddig nem fogadott el senkit, nem fogadja se kutyapanzió, se a nagyszülők, mivel náluk is vannak kutyák, akikkel nem tudjuk összeszoktatni. Nagy terhet ró ránk, hogy mindentől annyira fél, hogy előfordul ha például új ruhában vagyunk minket is megugat, vagy ha egy bevásárló szatyrot hazaviszünk, azt is megugatja. Most a gyermekeink egykori bébiszitterét lehet, hogy el fogja fogadni  így azt reméljük, hogy nyáron néhány napra Shake nélkül el tudunk utazni – mondom ezt úgy, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet szeretni egy kutyát az összes vele járó kihívás ellenére is!

Fotók: Anita és családjának tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!