Agyilag is le kell fárasztani a kutyánkat

Kutya és az egyedüllét – Ha vannak a koronavírusnak nyertesei, akkor azok a kutyák. Végre megvalósult az álmuk, a gazdi egész nap otthon van. Jót teszünk-e a kutyánkkal, ha most háromszor annyit foglalkozunk vele, mint korábban? Mi lesz vele, ha véget ér a krízis, és nekünk ismét vissza kell menni dolgozni? Kresák Ágnes, az Őrmezői Kutyasuli vezetője válaszol Kling József kérdéseire:

Ha most túl sokat foglalkozunk a kutyánkkal, mire számíthatunk, amikor a kutya újból az egyedüllét megszokására kényszerül, akár egész nap?

Ha valamit ebben az időszakban rosszul csinálunk, a helyzet elmúltával a kutyánkban felerősödhet a szeparációs szorongás. Most mindenki home officeban dolgozik, tehát elvileg sokkal több figyelmet kap a kutya. Az egyedülállókra ez még erősebben vonatkozik, akik most még intenzívebben támaszkodnak a kutyájukra, mint társra. Például fölengedi egy tévézésre a kanapéra, amit azelőtt nem tett meg. Vagyis könnyen elkapatja a kutyáját.

Ez azt jelenti, hogy a kutya visszaél a helyzettel?

Szó sincs róla. Számára egyszerűen nem értelmezhető, hogy egyszer ilyen, másszor olyan vagyok. Ha véget ér ez az időszak, automatikusan véget ér az is, hogy sokkal jobban beengedtem a személyes terembe. Hiszen visszamegyek dolgozni, kevesebb időm lesz rá megint, újra az elkerülhetetlen egyedüllét várja a kutyát. Most hozzászoktatom valamihez, amit aztán később egyik pillanatról a másikra kénytelen leszek megvonni tőle. Igazából ez nem fair a kutyával szemben. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne foglalkozzunk a kutyával, ne játsszunk vele, ne szeressük. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy legyünk ezzel tisztában, és nézzük egy kicsit más szemüvegen keresztül a dolgokat. Az a kutya, aki azelőtt naponta egyszer sétált egy nagyot, most akár háromszor is megkapja ezt. Amikor azonban visszamegyek dolgozni, és visszaállok a napi egy sétáltatásra, az az energia, amihez ebben a helyzetben hozzászoktattam, megszűnik.

Mi lehet a jó megoldás a kutya és az egyedüllét kapcsán?

Legyünk kicsit tudatosabbak, hagyjuk egyedül pár órára, ahogy korábban is tettük. Amilyen hétköznapokat korábban éltünk, azt valahogy próbáljuk meg nagy vonalakban rekonstruálni. Mert a kutyának sem jó ez az extra igénybevétel, egyszerűen kifárad. Hiszen nem fokozatosan szoktattuk hozzá, hanem egyszerre szakadt rá ez ez egész, ahogy ránk is.

Van az a tévhit, hogy a kertes házban a kutyának nincs szüksége sétára. Most ebben a kényszerű karanténban itt lenne az alkalom, hogy a gazdák felismerjék, mit érezhet a kutyájuk, akit nem visz rendszeresen sétálni?

Nehéz kérdés. Először is annak, aki nem viszi rendszeresen sétálni a kutyáját, el kellene gondolkodnia azon, egyáltalán miért is tartja. A leggyakoribb válasz, hogy őrizze a házat. A kertes házban élők közül sokan azért nem sétáltatják a kutyájukat, mert hisznek abban a városi legendában, hogyha elkezdi szocializálni a kutyáját, akkor az már nem lesz olyan jó házőrző. De ez tévhit.

A koronavírus-helyzettől függetlenül egy kutyát mennyi ideig hagyhatunk egyedül?

Nyilván attól is függ, milyen körülmények között tartjuk. Azt szokták mondani a kertben tartott kutyákra, hogy őket napokig magukra lehet hagyni, a szomszéd majd beadja nekik az ételt. Ezzel sem értek egyet. Ha nem vagyok otthon, nem lehet 24 órán keresztül egyedül hagyni a kutyát a kertben sem. Egy lakásban tartott kutya nagyjából 8 órát képes kibírni egyedül.

Kutya és a huzamos egyedüllét.
Mit okoz? Hogyan jelenik meg ez a viselkedésében?

A kutya szociális lény, ugyanolyan szüksége van arra, hogy találkozzon a fajtatársaival, mint nekünk, embereknek. Előbb-utóbb egy óriási kastélykert is ingerszegény környezetté válna a számára, ha mindig oda lenne bezárva. Valahogy neki is szórakoztatnia kell magát. Tehát elkezd ásni, mindent megrágni vagy egyszerűen csak a kerítésnél őrjöngeni, hiszen tele van le nem vezetett energiákkal.

Mennyi az a minőségi idő, amit naponta a kutyámmal kellene töltenem ahhoz, hogy az mindkettőnknek jó legyen?

Ha a gazda naponta egy órát tud vele intenzíven, csak rá figyelve foglalkozni, az már egy jó kapcsolat alapja. Elviszi sétálni, találkoznak más kutyákkal, ezeket a közös akciókat mindig a gazda vezeti, aki a séta alatt tanítja is a kutyáját. Nagyon fontos, hogy a kutya mentális igényeit is kielégítsük.

Tehát az sem igaz, hogy elég a kutyánkat pusztán fizikailag lefárasztani?

Abból nagyon hamar fel tud állni. Agyilag is le kell fárasztani. Minden kutyafajtához valamilyen feladat illik. Minden fajtának van úgynevezett munkaköre. Fontos, hogy ezt ma is ki tudják élni.

Ebben a napi egy órában hogyan oszlik meg a fizikai és a mentális lefárasztás aránya?

Ez fajtától is függ. Vannak energikusabb kutyák, akiknek több fizikai tréningre van szükségük. De mindenképpen a mentális lefárasztás a nagyobb százalék, attól válik minőségivé az együtt töltött idő.

Mitől lesz minőségi a séta?

Sokan azt hiszik, a séta arról szól, hogy a kutya kedvére szaglászik, feltérképezi a terepet, a gazdi meg közben telefonálgat. De a kutyafuttatóban is gyakran látom, hogy a gazdik lecsatolják az ebről a pórázt, aztán elkezdenek egymással beszélgetni. Ez így nem a kutyáról szól. A séta, az együttlét mindig kettőnkről kell, hogy szóljon. Persze, az elején szaglásszon kedvére, de aztán legyenek közös akciók, amiket minden esetben a gazda irányít. Dugjunk el valamit, amit neki meg kell keresnie. Adjunk neki újabb és újabb feladatokat, mert azok újabb ingereket jelentenek a kutyánk számára. Ültetés, fektetés, helyben maradás. Ha ezt mind megkapja a kutyánk, akkor lesz minőségi a séta!

Szerző: Kling József. Megjelent az Érdi Újság 2020. májusi számában.

Javasolt cikk a témában: 7 tipp szeparációs szorongás megelőzésére