Interjú Fekete Zsuzsival


Fekete Zsuzsit valószínűleg mindenki ismeri, aki KIKVEZ-re járt vagy ügyességi ágazatban magasabb szintre készült a Népszigeti Kutyasulin. Vele készült, hamarosan megjelenő videó interjúnk kapcsán beszélgettünk a kezdetekről és saját kutyás élményeiről.
Kedves Zsuzsi, kezdjük az elején: hogyan kerültél a Kutyasulira?

Szerintem tök banális a történet: én vidéken nőttem fel, ahol volt kutyánk klasszikus magyar módra a “mi bent-ő kint” felállásban. Amikor Budapestre költöztem, néhány év elteltével lett kutyám és hát hallgattam is a családomtól, hogy lakásban persze nem lehet kutyát tartani (nevet). Én is elég hamar rájöttem, hogy erre nem vagyok felkészülve, de egy ismerősön keresztül lekerültem Mogyikával a Népszigeti Kutyasulira és elkezdtem a tanulást, először gazdaként.

Mogyival nagyon harmonikusan éltünk együtt, azt gondoltam persze, hogy minden kutyával ilyen az élet. Aztán kiderült, hogy ő egy igen simulékony kutya, mert megérkezett Málna, akinél rájöttem, hogy hoppá, hát azért nem minden kutya olyan egyszerű eset. Málnával a komoly viselkedés zavarai miatt nem volt olyan könnyű az élet, már az első perctől fogva a szélsőséges pánik és agresszió váltakozott nála, én pedig csak pislogtam, hogy ilyen is van. Hiába végeztük el a középfokot már addigra Mogyival, Málna miatt akartam egyre többet tanulni: egyre többet jártam le a sulira, ahol egy hihetetlenül jó közösségbe kerültem. Aztán a megfigyelősködés után szépen kijártam a ranglétrát, ovis csopvezető lettem, majd tanfolyami oktató és ennyi év elteltével még mindig a Népszigeti Kutyasulin vagyok.

Oktatóként legendás középfokú foglalkozásaid mellett, elsősorban az ügyességi ágazat magasabb szintjeire készítesz fel gazdikat. Mi motivál a munkád során ennyi év tapasztalatával a hátad mögött?

Nyíltan vállalom, hogy én alapfokra nem vagyok való. Az ovit nagyon szeretem, de az alapfokú tanfolyam nekem nehéz oktatóként, mert a kutyák már nem kölykök, de a gazdik még nem érkeztek meg hozzájuk. A középfokú csoportok ellenben a problémamegoldásról szólnak, ami nagyon izgalmas számomra. Talán egy történettel tudom ezt legjobban szemléltetni: nem is olyan régen, egy tavaszi csoportomba terápiáról  érkezett egy agresszív kutya. Az ő gazdáját sikerült olyan szinten támogatni, hogy ez a kutya nyáron a horvát tengerparton napozott a strandolók tömegében, teljesen békésen. A gazda le is írta, hogy álmában nem is gondolta volna, hogy ide el tudna jutni és hát igen, eleinte sokan nem is hiszik el mekkorát lehet fejlődni. Természetesen nagyon sok munkát kell beletenni abba, hogy a gazda fejlődjön és átlépjen a saját árnyékán és bizony nem mindenkinek ajánlom ezt a fajta elköteleződést, amit a középfokú tanfolyam kíván. Viszont amikor azt látom, hogy a gazda megérkezik a kutyája mellé és új szintre lép a kapcsolatuk, az az élő visszaigazolás számomra.

Mit élvezel a legjobban a Kutyasulin, gazdaként dolgoztok még valamin Mogyival és Málnával?

Gazdaként már esélytelen jelen lennem: én a főállásom mellett pakolom bele az oktatóságot az életembe, gyakorlatilag minden szabadidőmben a pályán vagyok. Az ügyességi ágazatban a kreativitást szeretem a legjobban, mert imádok gondolkodni. A sablonok itt nem működnek, mindig az adott kutyával kell dolgozni és bizony résen kell lenni, hogy icipici részleteket is oda igazítsunk, pont azt megváltoztatva, amire a kutyának szüksége van.

Saját kutyáiddal mit szerettek csinálni, mit szeretnél még esetleg kipróbálni?

Túrázni nagyon szeretünk: amikor szabadságon vagyok, mindig új helyeken járunk. Legutóbb a Dera szurdoknál voltunk, ami nagyon szép volt. Számomra egy kritérium van: a kutya számára biztonságos legyen, én bárhány órát elgyalogolok mellette!

Fotó: Vizslafoto.hu és Fekete Zsuzsi saját képei

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért!