Felnőtt kutya kisokos

Ha újonnan került felnőtt kutya az életedbe örökbefogadás által, esetleg ideiglenes befogadó vagy, vagy egyszerűen már felnőtté vált a kutyád, neked pedig mostanra merültek fel kérdéseid és szeretnél elkezdeni tudatosan foglalkozni vele, akkor jó helyen jársz!

Összeszedtük számotokra a legalapvetőbb kutyás tudnivalókat, melyek segítségedre lesznek az együtt töltött első pár hónapban, vagy ha már összeszokott csapat vagytok, akkor is segíthet megérteni és javítani a közös életetek minőségén.

Amennyiben szeretnél még jobban elmélyedni a kutyázásban, pozitív megerősítésekkel tanítani és a kapcsolatotokat megalapozni, akkor szeretettel ajánljuk számodra a gondos szakmai kezek által összeállított tudáscsomagunkat, az Online Kutyás Alapozót.

Tartalom

1. Egészségügyi alapok

Felelős gazdiként egyik legfontosabb teendőnk, hogy kutyánk egész életében figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az egészségéért mindent megtegyünk. Evidensnek tűnhet elsőre a téma, de számos faktor tartozik ide, mely a kutyánk egészségét szolgálja.

Egyfelől a kötelező oltások mellett gondoskodnunk kell az élősködők elleni védelemről, a szezonális megbetegedésekkel szembeni védekezésről, a megfelelő tápláltságról és vízfogyasztásról, valamint figyelni kell az esetlegesen előforduló mérgezésekre is. Ugyanakkor a mentális és fizikai igények kielégítése is teljes mértékben értendő a kutya egészségmegőrző feladataink közé, hiszen ennek hiánya nem csak viselkedésbeli de egészségügyi problémákat is okozhat a jövőben.

Nézzük sorban, mi a teendőnk, mikor mi aktuális:

• Ideális esetben felnőtt kutyánk orvosi látogatásainak száma a kölyökkor eltelte után elég alacsonyra tehető, ám a kötelező köröket így sem szabad elfelednünk. A kötelező éves oltások mellett mindig konzultáljunk állatorvosunkkal a szükséges teendőkről, és ne hagyjuk figyelmen kívűl az esetlegesen környezetünkben felbukkanó fertőzések elleni védelmet sem.
• Az élősködők elleni védelem szinte egész évben szükséges: bolha, kullancs, szúnyogok ellen mindig javasolt felkészültnek lenni. Ezekhez vannak külsőleg használható szerek és belsőleg ható készítmények, és lehet ezeket egymást kiegészítve, kombináltan is használni. Érdemes kicsit utánanézni az előnyöknek, hátrányoknak, esetleges kockázatoknak, és az állatorvossal is javasolt egyeztetni, hogy életmódunkhoz és a kutyával való közös programokhoz milyen védekezési módokat javasol, melyek lesznek a leghatékonyabbak. Itt is igaz, hogy a megelőzéssel rengeteg, akár nehezen kezelhető betegséget el tudunk kerülni. A szívférgesség, a kullancs-paralízis és a babéziózis csak néhány példa az élősködők által terjesztett igen komoly betegségekből.
• A kullancsszezon egyre hosszabbra nyúlik, és akármilyen szert is használunk, ha olyan helyen járunk, ahol a kullancsok előfordulhatnak, akkor kötelező átnézni kutyusunk bundáját, hiszen róluk akár a gazdikra is átmászhatnak a kullancsok. Mindig szánjunk időt a kullancs szemlére! Ha pedig mégis belemászott kedvencünkbe a kullancs, mihamarabb szedjük ki. Ehhez rengeteg videó érhető el segítségként. A kullancs eltávolítása után pedig figyeljük kedvencünket, és ha lázat, bágyadtságot vagy bármilyen szokatlan viselkedést látunk rajta, irány az állatorvos, ne kockáztassunk!    
• Kora tavasszal és ősszel, szezonálisan felütheti fejét az úgynevezett kennelköhögés. Ez egy hosszan lappangó, igen fertőző légcső- és hörgőgyulladás, mely jellemzően társaságba járó kedvenceket érint. Ez persze nem azt jelenti, hogy kerüljük a napközit, a sulit és egyéb kutyás helyeket, de legyünk elővigyázatosak. Ha sokat járunk kutyás közösségbe, ami egyébként a megfelelő szocializáció és igénykielégítés szempontjából kívánatos és ajánlott, akkor fontoljuk meg a már elérhető védőoltást a kennelköhögés ellen. 
• Kiemelten fontos, hogy kutyusunk megfelelően táplált és hidratált legyen! A kutyák ösztönösen magukhoz veszik a szükséges vízmennyiséget, nekünk csupán biztosítani kell, hogy folyamatosan elérhető legyen számukra a friss víz. Ez kiemelten fontos melegedő időjárás esetén! Ha kutyánk vízfogyasztási szokásai megváltoznak (sokkal több vagy épp kevesebb vizet iszik a szokásoshoz képest), akkor mindenképp menjünk vele orvoshoz, hiszen ez akár komoly betegséget is jelenthet. 

2. Etetés

Emberi tulajdonságunk, hogy szeretetünket gondoskodással próbáljuk kifejezni. Jó, ha már a kutya családba érkezése előtt válogatunk a tápok között, olvassuk az internetes fórumokat. Előfordulhat, hogy itt annyiféle különböző tanácsot kapunk, hogy elveszünk a bőség zavarában. Pedig a kutya etetése nem olyan bonyolult dolog, próbálunk az alábbiakban pár fontos dolgot kiemelni:

• Minden kutya életében nagyon fontos a megfelelő testsúly, kölyökkortól az idős korig, hiszen a túlsúly komoly betegségeket okozhat a kutyáknál is, akár drasztikusan is rövidíheti a várható élettartamukat. Ne a tápos zsákon feltüntetett értékeket vegyük alapul, hanem nézzük a kutyát, hogy ténylegesen mennyi táplálékot hasznosít, mi az a mennyiség, amitől jó formában marad. Az ideális alkat fajtánként vizuálisan eltérhet, de alapvetően a sportos, filigrán alkat az egészséges. Ne tévesszen meg minket se a dús bunda, mert ugyanúgy lehet alatta túlsúlyos vagy alultáplált egy kutya, és az alapvetően vékony testalkatú kutyák sem szenvednek hátrányban, gondoljunk csak például az agarakra.
• Ha bizonytalanok vagyunk, vagy valamire úgy véljük érzékenyebb a kutyánk emésztése, egyeztessük  elképzeléseinket az állatorvossal a kutya további táplálásáról. Az állatorvosok e tekintetben is felkészült szakemberek, akik ismerik a fajták jellemzőit, a mára oly gyakori esetleges érzékenységeket,  és ellátnak jó tanácsokkal. Semmiképpen nem javasoljuk csak az interneten elérhető információk alapján belekezdeni drasztikus váltásokba, bármilyen vonzónak is találjuk az adott trendet. 

• Fontos tudnunk, hogy még ugyanazon fajtán belül is eltérhet az egyes egyedek élelemigénye: van, aki ugyanakkora mennyiségtől pufókká válik, míg egy másik normál testalkatú marad. Figyeljük, hogy mennyi jutalomfalatot adunk napközben a kutyának, mert a napi étele mellett adva könnyen túlsúlyossá válhat a kutya, ami eleinte nagyon cukin nézhet ki, de mindenképpen káros hosszútávon. Egyfajta alapszabály lehet, hogy ha nem ette meg a kitett adagot a kutyusunk, akkor ne hagyjuk elöl a tálat, tegyük el. A megmaradt étel azt jelzi, hogy  az elfogyasztott mennyiség elég volt ahhoz, hogy a kutya jóllakjon. 
• Az etetés idejét leginkább a nagy játékok utáni időre, később a séták utáni időre tegyük, evés után pedig jó, ha pihen a kutya fél, de inkább egy órát. Így nem látjuk viszont a vacsoráját, és a gyomor és bél csavarodásának a lehetőségét is elkerülhetjük.

3. A mozgás fontossága

A kutyák egyik legalapvetőbb igénye az mozgás, melyben elsősorban fizikailag és ideálisan szellemileg is levezetheti energiáit. 

• Kiskutyánknak vannak igényei és szükségletei, amiket figyelembe kell vennünk, ha felelős gazdái kívánunk lenni, Ha ezeket az igényeket kielégítjük és gondoskodunk a megfelelő energialevezetésről, akkor jó irányban vagyunk.
• Elsődlegesen ilyen igény a kutya szociális igényei, vagyis hogy minél többet legyen a gazdákkal, a gazdák életterében. Időt kell fordítanunk a közös tevékenységekre: közös játék és tanulás, közös pihenés! 
• Ugyanilyen igénye van a kutyának arra, hogy szocializálódjon fajtársakkal együtt is! Ezért érdemes rendszeresen látogatnunk a kutyaovit és kutyanapközit. A szocializáció mellett ez az energiák levezetésének is remek teret ad! 
• A napi többszöri, rendszeres és változatos séta minden kutyának az igénye – azoké is, akik kertben laknak! A séták közben a kiskutya új ingerekkel ismerkedik, a gazdival együtt fedezi fel a világot, és nem mellesleg közben mozog is. A kertben töltött idő ezt nem pótolja, csak egy nagyon kis részben – ott a kutya legfeljebb mozogni tud, de új ingerek nem érik, nagyon hamar unalmassá, ingerszegénnyé válik számára a közeg. Ez olyan, mintha nekünk folyton ugyanazt a 4 falat kellene néznünk, ahol még csak képek sincsenek a falon. Szóval a minőségi séta kötelező, naponta 2-3 alkalommal. A séták alatt is legyen játék, tanulás, tudatos ingerszoktatás! Ettől lesz tartalmas, közös program a séta.

Kutyáink energiáinak tudatos levezetése az egyik legfontosabb feladatunk. Mégis, ez az a téma amiről tapasztalataink alapján a legkevesebb szó esik. Ha kíváncsi vagy arra, hogy a kölyökkoron túl hogyan alakítható ki egy egészséges, egyensúlyban lévő közös élet kutyusoddal, akkor ajánljuk a Neked Ugatok! podcast életmódról szóló epizódját.

4. Szabályok: mindannyiunkért

Mindannyian találkoztunk már a kutyánk általunk kevésbé kedvelt szokásaival: felugrálás, pont amikor a frissen mosott kabátunkban munkába indulunk? Papucs rágcsálás, pórázon vontatás, egyéni felfedező körutak a sétán? Földről felevés a séta során, ami miatt azonnal görcsbe szorul a gyomrunk, vajon mi lehetett a csemege? Valószínű a listát még sokáig lehetne folytatni, de fókuszáljunk inkább a megoldásra.

Mit tegyünk, hogy ezek a dolgok ne nehezítsék meg a kutyás mindennapokat?

Az említett rossz szokások mögött általában 3 dolog húzódik meg, egymást karon fogva:

• az egyik, hogy a kutya figyelmet szeretne a gazditól,
• a másik, hogy van egy kisebb vagy nagyobb adag levezetetlen energiája,
• és végül, hogy nincs megfelelő viselkedésmintája. 

Nézzük például a felugrálás és a rágcsálás példáján keresztül az okokat:

Kezdjük az elsővel. Ha a kutyánk ránk ugrál, annak elsődlegesen az az oka, hogy figyelmet szeretne tőlünk. Ha ezt a viselkedést nem szeretnénk rögzíteni benne, akkor nagyon fontos, hogy ezt a cselekvését ne erősítsük meg, tehát ne kapja meg, amit szeretne elérni. Ilyenkor ha elkezdünk vele “beszélgetni”, hogy jaj, Bobi, ezt nem szabad, mit csinálsz? akkor tulajdonképpen el is érte a célját, hiszen elkezdtünk vele foglalkozni. Ilyenkor ehelyett inkább ignoráljuk teljesen a kutyánkat, amíg le nem áll a nem kívánt viselkedéssel. A következetesség és türelem itt is a kulcs.

Amennyire fontos ez a rész, annyira fontos lesz ráerősítenünk arra, ha már nem ugrál föl. Tehát amint mind a négy lába a földön van és egy lehetőleg viszonylag nyugodtan várakozik, dicsérjük és jutalmazzuk érte! Ezzel megtanítom a kutyának, hogy az ugrálásért nem, de a nyugodt várakozásért jár a figyelem. Így nem csak elmaradt a megerősítés a nem kívánt viselkedésre, de kapott egy mintát arra, hogy ahelyett mivel tudja elérni, amit szeretne. Így lesz teljes a kép a kutya számára. 

A gazdi valamely testrészének rágicsálása általában csak az egyik fél számára kellemes. Ha ezt nem szeretnénk hagyni, akkor szintén dolgunk van ennek elmagyarázásával. Általában játék közben fordul elő, amikor kutyánk egyre jobban belehevül a játékba, és kicsit megfeledkezik magáról. Ha ez előfordul, és a kutyusunk durván harap, azonnal hagyjuk abba a játékot, és vonuljunk el. Ezzel elkezdjük magyarázni, hogy az ilyen viselkedés eredménye az, hogy vége a közös játéknak. Ezt akkor is megtehetjük, ha korábban másképp játszottunk és már egy kialakult problémáról beszélünk, ahol durván játszik velünk a kutyánk. A játék újrahangolásához kellő türelem, fokozatosság, s határozottság szükséges, mely során dícsérjük azt a közeledési és játék módot, ami nekünk is tetszik, viszont érthetően jelezzük azokat a határokat, melyet újonnan szeretnénk megszabni. Ha túlzásba esne a kutya például a rágcsálással, egyértelműen jelezzük, hogy ez nekünk nem tetszik, szakítsuk meg a folyamatot, viszont ha a kutya abbahagyta és figyeli a mi jelzéseinket, akkor dicsérjük meg érte, és próbálhatjuk folytatni a játékot ami mindkét fél számára kellemes.

A fenti példa talán segített betekintést nyújtani abba, hogy a szabályok a kutyánkkal való közös életünk gördülékenységének és minőségénak alappillérei. Nem csak az emberi világban van szükségünk bizonyos keretrendszerre, hanem gazdaként a kutyánkkal való kapcsolatunkban is szükségünk van ezekre, mindenki jólléte és biztonsága érdekében. Gyakran korábbi tapasztalatainkból a szabályokra szükséges rosszként tekintünk, de a kutyás életben ez sokkal inkább a kiegyensúlyozott élethez való kulcs. A szabályok létrehozása, betartatása és számonkérése gazdaként a mi feladatunk, mely sok figyelmet és energiát igényelhet főleg a kezdeti időszakban, viszont ez kellő gyakorlással és elméleti betekintéssel könnyen az életünk részévé válik. Szabályok tekintetében is alapelvként megfogalmazhatjuk, hogy a kevesebb néha több. Nem szükséges rengeteg szabályt felállítanunk és alkalmaztatnunk, mert betartásuk konstans figyelmet és pontos jelenlétet igényel, s ha elmulasztjuk azzal hosszútávon aláássuk a hitelességünket és akár a többi szabályunkat is. Szerencsésebb a kevesebb, de egyértelmű szabály, melyek mind a kutya mind a gazda számára világosak. Ezek a szabályok családonként és kutya-gazda párosonként eltérhetnek, igények és elképzelések szerint.

Mielőtt kisokosunkat tovább folytatnánk, a szabályokról, azok fontosságáról és a pszichológiájáról az alábbi videóban bővebb betekintést nyerhetsz:

Fontos mindemellett, hogyha kicsit vehemensebb természetű kutyánk van vagy esetleg a kezdeti gátlásokkal nem találkozott kölyökkorában, akkor nehezebb dolgunk lesz. Ebben az esetben az oktatói segítség sokat tesz hozzá, hogy anélkül építsünk a kutyába egy szükséges szintű gátlást, hogy közben a kapcsolatunkat se romboljuk, és hogy ne alakuljon ki kommunikációs zavar köztünk és a kutyánk között. A helyesen és megfelelő mértékben használt gátlás szükséges a kutya intellektusának kibontásához!     

És ne feledjük, ha az alapvető igények nincsenek kielégítve, például nem fordítunk kellő figyelmet a megfelelő minőségű és mennyiségű mentális- és fizikai fárasztásra, akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz egy jól nevelt kutyává alakítani négylábú társunkat. 

A kutya képest volt beilleszkedni az emberi családba, lekapcsolva ösztönlényét az ember kezébe adta az irányítást. Viszont az ösztönlény továbbra is ott lakozik a kutyában és nekem gazdaként feladatom és kötelességem, hogy ezt az ösztönlényt olykor korlátozzam és kontrolláljam. Ha érdekel mélyebben a téma akkor ajánljuk a Neked Ugatok! podcast 2 epizódját is a témában:

Megbüntessem-e a kutyát, illetve a Dominancia témájáról szóló adásunkat.

5. A póráz két végén: hogyan legyen mindenkinek jó élmény a séta?

Az előzőekben kitárgyaltuk, hogy kutyusunknak igénye van a megszokott területén kívüli aktív időre, ahol egységben velünk az energiáit levezetheti a mozgással és a környezeti ingerek feldolgozásával.

Ennek lebonyolításához viszont szükségünk van egy úgynevezett póráz szocializációra, mely nekünk, gazdáknak a feladata. Ezt legkönnyebben kölyökkorban tudjuk megalapozni, de sosem késő elkezdeni, felnőtt kutyánkkal is ugyanúgy fel lehet építeni egy ideális sétáltatást és a rossz séta élményeket is van lehetőség felülírni. Ehhez viszont megfelelő következetesség és eltökéltség szükséges, némi belefektetett energiával mérföldeket javíthatunk a közös élményünkön vagy pedig új kutya esetén jól megalapozhatjuk a jövőt. Ennek egyik kulcsa a fokozatosság melyhez néhány tippet adunk az alábbiakban:

• Kezdetben etetési időben, tegyük a kutya látóterébe a nyakörvet, majd pár nap múlva simogatás közben érintsük a kutya nyakához, de ne tegyük rá azonnal. Néhány alkalommal csak ennyit gyakoroljunk, nem kell kapkodnunk. Ha ez már nem zavarja, csatoljuk fel a nyakörvet és játékkal, falattal vonjuk el a figyelmét. A pórázt is a lakásban csatoljuk fel először egy rövidke pillanatra, később egyre hosszabb időre, miközben beszélünk a kutyushoz, dicsérjük mennyire ügyes és falatokat adunk neki.
• Az első pórázon való sétát is érdemes a lakásban kezdeni és ugyanúgy falattal és dicsérettel csalogatni magunk után a kutyát. Ha ez már otthon megy, akkor fokozatosan indulhat is a világ felfedezése. Ha otthon hozzá tudtuk szoktatni kutyánkat a pórázon való sétához, akkor remélhetőleg az utcán ez már nem fog gondot okozni, de ha mégis, a jutalomfalat és a bíztatás sokat segíthet.
• Amikor a póráz már nem okoz gondot a kutyának, kinyílik számára a világ és egyre érdeklődőbbé válik. Ilyenkor egyre türelmetlenebbül szeretné felfedezni az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat, és akár minket maga mögött vontatva mihamarabb célba érni. Érdemes már az elejétől fogva megmutatni neki, hogy hogyan képzeljük mi el a szép, pórázon való sétát. Egyrészt azért, mert ha nagyobb testű kutyafajtát választottunk, később már gondot okoz, ha húzza a pórázt, másrészt azért, mert mi sétáltatjuk a kutyát és nem ő minket.
• Ha húz minket a kutya, egyszerűen fordítsunk hátat, induljunk el ellenkező irányba és hívogassuk. A kutyusnak követnie kell minket, hiszen a póráz nem ad más lehetőséget számára. Amint ellazul a póráz, miközben mellettünk sétál, sose mulasszuk el megdicsérni és jutalomfalattal jutalmazni. Minél több alkalmat találunk arra, hogy megdicsérhessük a szép sétáért a kutyánkat, annál hamarabb fogja megtanulni mit is szeretnénk tőle. Később már a megfordulásunkból tudni fogja, hogy mi volt a baj, hogyan is kell szépen követni a gazdit a pórázon.
• A biztonságos elengedés, mint minden más, sok gyakorlást igényel. A kutyánk számára ez is egy tanulási folyamat, melyben türelmesnek kell lennünk vele. Ha hibázik, ne legyünk mérgesek, csak gyakoroljunk tovább, és keressünk minél több alkalmat arra, hogy megdicsérhessük egy-egy jó pillanatért. A sok gyakorlás meghozza gyümölcsét, elérhető, hogy a kutyánk ügyesen, türelmesen megvárja az engedélyünket a szabad futkározásra, ne iramodjon neki a világnak idő előtt.
• Ha el szeretnénk engedni a kutyát, először is keressünk olyan elkerített helyet, ahol biztonságban tudhatjuk, kevés a kutya figyelmét elterelő inger. Először csak csattintsuk meg a póráz karabinerét,, de ne csatoljuk le. Ha a kutya mellettünk marad, nagyon dicsérjük meg és adjunk neki falatot. Ha elindulna, hívogassuk vissza és próbálkozzunk újra. Ezt gyakoroljuk sokszor, és ha már megy, akkor valóban csatoljuk le a pórázt, miközben dicsérjük a kutyát amiért nem fut el, hanem mellettünk marad. Majd mondjuk neki hogy „mehetsz”, amivel engedélyt adunk neki a szaladgálásra.

A boldog közös séták alapja a laza pórázas séta. Ha kíváncsi vagy és elmélyülnél jobban a témában, akkor itt találod a Neked Ugatok! podcast erről szóló epizódját.

6. A behívás megalapozása és fontossága

A sikeres behívási gyakorlat a közös kutyás életünk egyik legfontosabb alappilére. Mondhatjuk, hogy lehet élni enélkül, de számos lemondással, nehézséggel és bizonytalansággal jár, ráadásul alapjaiban nehezíti meg a mindennapjainkat és a kutyánkkal való viszonyrendszerünket.

Ha kölyökkorban nem történt meg a behívás megalapozása, de most elérkezettnek érezzük az időt rá vagy esetleg már felnőttként került hozzánk a kutya és most próbáljuk felépíteni, jó hírünk, hogy sosem késő! A korábbi viselkedés minták (akár számunkra ismert, akár nem) végett több energiabefektetésbe kerülhet a behívás megalapozása és bebiztosítása, de kellő türelemmel és következetességgel abszolút megvalósítható a projekt!

Elsőre gondolhatnánk, hogy a behívás egy automatán működő művelet, de ugyanúgy egy tanítandó feladat kutyánk számára, mint bármilyen másik. Elvárni és számonkérni a kutyától csak akkor tudjuk, hogyha a tanítást megalapoztuk, általánosítottuk a legkülönfélébb helyzetekben, és a kutya biztosan tudja, mit szeretnénk tőle.

Ha ezt bizton állíthatjuk, akkor a tanítási fázis befejeztével ezt már átkategorizálhatjuk a kézbentartási feladatok közé. Amíg tanítás során viszonylagosan alacsony elvárással és magas tolerancia szinttel dolgozunk, hogy a kutyának sikerélményt, értést adjunk, és ezt a folymatot kellő türelemmel végezzük. Ugyanakkor a kézbentartási helyzetekben, ahol már biztosan ismert feladatokról beszélünk, épp ellenkezőleg működtetjük a rendszert: viszonylagosan magasabb elvárással és alacsony tolerancia szinttel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy például játszó kutyák közül behívni a sajátomat egy viszonylag magas elvárásnak számít, de ha a kutyának korábban már felépítettem a behívást, akkor jogosan várhatom el, hogy be is érkezzen hozzám hívásra, s ennek ellenkezőjével már kevésbé vagyok toleráns. Ez persze nem azt jelenti, hogy néhány gyakorlat után egyből játszó kutyák közül próbáljam meg behívni, se sikertelen gyakorlat esetén a kutyát megbüntessem. A fokozatosság elve itt is nagyon fontos, mindig vegyük figyelembe az ingerkörnyezetet, annak erősségét (mennyire izgalmas, ingerdús a kutya számára a környezet), van-e potenciális veszélyhelyzetben a kutya vagy bárki a környezetünkben. Illetve fektessük nagy hangsúlyt az általánosításra, mely során ugyanazt a feladatot a kutyának számos különböző helyszínen, ingerkörnyezetben megtanítom, hogy a feladat minden helyzetben, minden helyszínen ugyanazt jelentse neki is mint nekünk gazdának.

Mivel alapvetően a behíváshoz és a beérkezéshez pozitív élményeket szeretnénk ha társítana négylábú barátunk, így akkor kezdjünk el ezzel foglalkozni, hogyha készek vagyunk elküllöníteni a tanítás és a kézben tartási helyzeteket, s a korábbi frusztrációnkat félrerakni egy időre, hogy kellő mentalitással álljunk a tanításhoz.

A legelső feladatunk kutyánk nevének megtanítása, mely ha már megvan, akkor is érdemes átolvasnunk a következőket, viszont ha például örökbe fogadtunk és új hívónevet szeretnénk adni a kutyánknak, akkor különösen fontos lehet. Ezt az alapozást két kis lépésben tehetjünk meg:

• Először simogatás közben kedvesen mondogassuk párszor a nevét, majd hátrafelé lépkedve csalogassuk magunk felé jutalomfalattal, miközben kedvesen kimondjuk a nevét. Amint odaér hozzánk, máris megkaphatja a falatot a kezünkből miközben nagyon megdicsérjük őt.
• Második lépésként akkor mondjuk ki a kutya nevét, amikor az éppen nem néz ránk. Amint tekintetét felénk fordítja, nagyon megdicsérjük és falatot adunk neki. Ilyenkor még csak a kiskutya nevét tanítjuk és nem azt, hogy jöjjön is oda hozzánk. Dicséret és a falat már a felénk pillantásért is jár! Pár nap múlva kiskutyánk a neve hallatán remélhetőleg boldogan szalad hozzánk, amiért mindig jár a dicséret és a jutalomfalat.

Miután megtanítottuk a kutyánknak az új nevét, belekezdhetünk a behívás megalapozásába. Kezdetben ezt a lakásban, vagy ha van, a saját kertünkben gyakoroljuk, de mihamarabb gyakoroljuk kinti környezetben is, viszont ez mindig legyen biztonságos!

• Elsőként engedjük el pórázról kutyát, engedjük kicsit szaglászni, majd szaladjunk el pár méterre tőle, miközben kedves hangon hívogatjuk. Amint odaér, nagy dicséret mellett adjunk neki jutifalatot. Kétszer-háromszor szaladjunk el és hívogassuk addig, amíg hozzánk nem szalad.
• Nagyon fontos, hogy amikor odaér hozzánk a kutya, ne vegyük azonnal pórázra, hanem engedjük újra szaglászni. Amikor már ügyesebb, akár más kutyákkal való játék közben is megpróbálhatjuk elszaladva magunkhoz hívni, de ilyenkor is engedjük vissza játszani. Azt szeretnénk, ha a kutyánk pozitív élményt kötne a hozzánk való odaszaladáshoz és nem azt, hogy ilyenkor pórázra vesszük és vége a játéknak vagy a sétának.
• Behíváskor figyeljünk arra is, hogy ne hajoljunk a kutya fölé, hanem inkább guggoljunk le és úgy adjuk oda a falatot.

Ahhoz, hogy kutyusodat bátran el tudd engedni pórázról, szükséges az, hogy egy stabil, minden körülmények közötti kontrollal rendelkezz. Az erről szóló podcast adásunkat itt hallgathatod meg.

7. Szeparációs szorongás

Tudtad, hogy az egyik leghasznosabb dolog a kutyusunk (és egyébként a magunk) számára, ha megtanul egyedül otthon maradni?

Lehet, most azt gondolod, miért hagynád otthon egyedül a kutyádat, hiszen te mindig otthon tudsz vele lenni, vagy magaddal tudod vinni, bárhová is mész. De számtalan példát tudunk arra mondani, amikor az élet ezt váratlanul felülírta: gondoljunk egy hirtelen betegségre a családban, vagy egy új munkahelyre, ahová már nem tudjuk magunkkal vinni a négylábú társunkat. 

Ha a váratlan esetektől el is tekintünk, a kutya valós igényeit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kiskutyánknak ténylegesen szüksége van arra a biztonságot jelentő élményre/érzésre, hogy az otthon az a hely, ahova a gazda, a család mindig hazatér, akár ha néhány percre, akár 6 órára megy el otthonról. Ezt a biztonságérzetet és kötődést hívjuk territoriális kötődésnek, mely azt jelenti, hogy a kutya az otthonhoz, mint helyhez is kötődik, és ez egy olyan biztonságot ad neki, amitől stresszmentes számára az otthonlét – akkor is, ha egyedül van ott. 

Felelős gazdiként ennek kialakítása a mi feladatunk. De mit is tehetünk ezért?

A válasz egyszerű, mégis nehezen szokott menni. Annyi a dolgunk, hogy otthon kell hagyni a kiskutyát, teljesen egyedül. Kölyökkutyák esetében ezt a szokásrendszert felépíteni jóval könnyebb, de felnőttkorban sem lehetetlen. Ha korábban nem foglalkoztunk vele, vagy épp lehetetlennek tűnik, hogy később majd akár órákra is egyedül tudjuk majd hagyni négylábú társunkat, akkor is érdemes a témával foglalkozni és megküzdeni vele. Viszont ehhez ne féljünk szakértői segítséget kérni, és legyünk türelmesek a folyamatban. Felnőtt kutyánk eddigi életében ha nem szerepelt külön töltött idő, vagy ha igen akkor az magas stresszel járt, akkor különös óvatossággal és figyelemmel járjunk el. 

Azért, hogy ez a kutya és a gazda számára is gördülékenyen menjen, a következő tippeket adjuk ehhez, nem győzvén kiemelve a szakértői segítség bevonásának fontosságát:

• Mielőtt otthon hagyjuk kis kedvencünket, tanuljunk vele egy kicsit, játsszunk vele egy nagyot, hogy lefárasszuk, majd engedjük ki pisilni. A lefárasztott idegrendszer segít abban, hogy amikor a kutya egyedül marad otthon, akkor pihenjen és ne a lakás rombolásán vezesse le felesleges energiáit és az unalom szülte kreatív gondolatait. 
• Amikor elmegyünk, nem kell hosszan búcsúzkodni. Ez nagyon nehéz, de fontos tudni, hogy erre a rítusra inkább nekünk, embereknek van igényünk. Kutyánk számára ez nem feltétlen egy kedves gesztus: ha sokáig búcsúzkodunk és elmondjuk, hogy mennyire rossz lesz a nap külön, akkor bár a kutya a szavak szintjén ezt nem érti, de átveszi a gazdi feszült, esetleg frusztrált lelkiállapotát, aminek következménye, hogy kisebb-nagyobb feszültséggel hagyjuk otthon a kutyát. Így nehéz számára otthon pihenni. 
• Amikor hazaérkezünk, akkor ne egyből a kutyánkkal foglalkozzunk. Igen, ez talán még nehezebb, mint az előző pont, de legalább annyira fontos. Érkezzünk meg, tegyük le a kabátot, táskát, cipőt, mossunk kezet és kicsit fújjuk ki magunkat. Csak ezután engedjük oda magunkhoz a kiskutyát, és adjuk oda neki a figyelmünket. Ez is azt erősíti a kutyánkban, hogy az, hogy a gazdi hazaérkezik, az nem egy különleges esemény, hanem egy teljesen normális, megszokott dolog.
• A napi rutin fontos kiskutyánk életében, de arra érdemes figyelni, hogy ne mindig pont ugyanakkor és ne pont ugyanannyi időre hagyjuk magára a kutyánkat. Ha erre nem figyelünk, akkor érzékenyebb kutyáknál könnyen kialakulhat, hogy a szokásos időben és hosszban nyugodtan pihennek otthon, de minden más esetben feszültek lesznek, hogy hol van már a gazdi. Néha menjünk el csak 10 percre reggel, néha pár órára napközben, és esti időpontot is keressünk, amikor egyedül maradhat a kiskutya.
• Az egyedül hagyás azt jelenti, hogy a kutya tényleg egyedül van. Tehát nem csak elzárva egy másik szobában vagy kint a kertben, hanem ténylegesen egyedül van otthon. Ha a családban van másik vagy akár több másik kutya, akkor arra is érdemes figyelni, hogy néha őket is elvigyük otthonról, hogy az új kiskutyánk megtanuljon ténylegesen egyedül lenni! Ez igaz akkor is, ha cica van otthon.  
• Plusz egy tipp: a box egy nagyon praktikus és hasznos eszköz. Ezzel biztosítunk egy kis kuckót a kutyánknak, hogy még a lakáson belül is legyen egy külön, nyugodt odúja, ahol zavartalanul pihenhet. Fontos,hogy ehhez a kuckóhoz fokozatosan szoktassuk hozzá a kutyánkat és ne akkor mutassuk be neki először, amikor otthon hagyjuk őt.

A territoriális kötődés kialakítása némi plusz energiát kíván a gazditól, de minél később kezdünk bele, annál nehezebb dolgunk lesz! A szeparációs szorongás, szeparációs stressz, ami egy komplex problémakör, megoldása akár hosszú-hosszú hónapokat, akár éveket igényelhet – sőt, extrém esetben akár az is elképzelhető, hogy sose tudjuk majd teljesen megszüntetni. Ne féljünk segítséget kérni, nagyon sok faktor hozzájárulhat ehhez a problémához, és egy tapasztalt szakember aki jól átlátja a kutyával való kapcsolatunk és életünk rendszerét, célzottan tud majd bennünket támogatni a megoldásban.

8. A játék öröme

Előfordult már, hogy kutyánk, aki oda-vissza futkározik a lakásban, szájába vesz bármit, amit talál, húzza, rángatja, és mindeközben velünk is incselkedik. Aranyosnak találjuk vagy inkább bosszúságot érzünk? Most pillantsunk rá egy érzékenyebb kutyára, aki elhúzódik, elszalad, amikor mi játszani szeretnénk vele. Megsértődünk? Nem értjük, mi történik, hiszen mi csak kedveskedni akartunk neki? Ahhoz, hogy ezt megértsük és egy teljesebb képet lássunk, vegyük együtt szemügyre, milyen a jó közös játék.

A kiskutyák az alomban egymással játszanak, amikor pedig a családba kerülnek, mi válunk játszópajtásokká. A játék akkor jó, ha mindkét fél egyformán jól érzi magát benne. Ha kutyánk a játék hevében elkezd egyre durvábban harapdálni, egyszerűen fejezzük be a játékot, majd amikor picit megnyugodott újra kezdeményezhetünk. Ezzel finoman megmutatjuk neki, melyik játék az, amit mi is élvezünk és melyik amelyiket nem.

A kutyák az egymással való játék közben kergetőznek, birkóznak, hancúroznak egymással. Kölyökkorban megfelelő szocializáció mellett egy kutya szépen lassan megtanulja mik a “játékszabályok”, mi az ami a partnernek is tetszik és mi az ami már túlzás bármelyik félnek. A kutyák játéka gyakorlatilag egy finomított birkózás és küzdelem, mely akkor működik jól, ha mindkét fél betartja az “etikettet”. Ez akkor lehetséges, ha a kutyának van lehetősége tanulni más kutyáktól s más játék stílusból is. Amelyik kutyának hiányos a kölyökkorból eredendő szocializációja kutyákkal, ott felnőtt korban gyakran feszültebb egy-egy ilyen tanulási folyamat. Azok az egyedek, akik durván játszanak, vagy nem tartják be a közös egyezményt, gyakran elkerültté válnak, mert a többi kutya nem akar vele játékba keveredni. A fajtársakkal való játék viszont fontos eleme a kutyák egészségének, így ezzel mindenképp érdemes foglalkozni akár szakértő bevonásával. Kellő felügyelet és segítség mellett felnőtt korban is hamar elsajátítják a kutyák a szükséges készségeket. A fajtársakkal való játék, és kapcsolódás a kutyák egyik alapvető igénye, mely biztosítása a gazdik feladata. Remek helyszín lehet erre a séta során érintett park, kutyafuttatók, illetve a kutyasuli, napközi, vagy egyéb kutyás találkozó pontok.

Emellett viszont mi is próbálkozhatunk közös játékot találni. Mindig figyeljünk arra, hogy a kutyusunk is élvezi-e az adott a játéktípust. Ha mi kergetjük őt és úgy tapasztaljuk, hogy a kutya ennek kevésbé örül, akkor inkább mi szaladjunk el előle. Ha elhúzódik, amikor felé nyúlunk, akkor inkább üljünk a földre és várjuk meg míg ő közeledik, próbáljuk őt odacsábítani a kezünk óvatos, földön való mozgatásával.

Emellett próbálkozhatunk különböző játéktárgyakkal is. Nem is gondolnánk milyen egyszerű szuper játékot csinálni egy pár rossz zokniból. Gyűrjük az egyik zoknit a másikba, és máris készen van egy húzogatós játék. Játsszuk a játékkal a földön, húzogassuk a kutyus előtt, míg utána nem szalad. Ne akarjuk a szájába adni, ne erőltessük, csak próbáljunk kedvet csinálni a játékhoz. Ha megfogja, ráncigáljuk finoman a kutyussal együtt, majd cseréljük le egy jutalomfalatra, így fejezve be a játékot. Ugyanígy köthetünk egy bot végére madzagot, amire pedig valamilyen puha rongyot vagy plüss játékot erősíthetünk, olyan dolgot, amit szívesen fog meg és szívesen húzogat. Ezzel az eszközzel, mint egy pecabottal játszhatunk és húzhatjuk a földön, viszonylag nagy ívekben a kutya előtt, aki pedig szívesen kergeti azt. Az ilyen típusú játékok, például köteles labdák, madzagra kötött plüss játék, nagyobb élvezetet nyújtanak a kiskutyának mint egy sima labda, és mivel a játék másik felén mi magunk vagyunk aktívan, a kutya-gazdi kapcsolatot is erősíti.

Fontos, hogy a nagy játékokat mindig az etetés előtti időre időzítsük, teli pocakkal ne játsszunk a kutyával.

9. Utazás és közlekedés a kutyával

Jó hírünk, hogy ha kutyával bővült a családunk, akkor sem kell lemondanod az utazásról, nyaralásról, nagy kirándulásokról. Négylábú társadat bárhová magaddal viheted, ahhoz viszont, hogy ez mindenki számára jó program legyen, szükséges némi előkészület.

Bár a felnőtt kutyáknak különböző élményei lehetnek korábbról, akár velünk cseperedtek fel, akár újonnan kerültek a családunkba. Legyünk figyelmesek, türelmesek, és figyeljük a kutya jelzéseit, mutat-e valahol feszültséget (erős lihegés, nyáladzás, esetleg hányás, hasmenés), megpróbál-e elkerülni bizonyos helyzeteket (szeretne távolodni az autótól, a tömegközlekedési eszközöktől). Amennyiben látunk valamilyen konfliktusra utaló jelet a kutya viselkedésében, ne féljünk még jobban lassítani a szocializációs projekten és segíséget kérni szakembertől! Fontos, hogy ne tetézzük a rossz élményeket, s próbáljunk fokozatosan, türelemmel segíteni a kutyánaknak, hogy minél több kalandba csatlakozhassanak hozzánk.

Ha autóval utazunk, szerezzünk be egy jó minőségű és megfelelő méretű kutyaboxot, melyben kényelmesen és biztonságosan szállíthatjuk kedvencünket. A legmegfelelőbb a merev, műanyag vagy fém box, mely könnyen tisztítható, jól rögzíthető és baleset esetén is megfelelő védelmet nyújt. 

Ha kutyánk még nem ismeri, mi ez az új tárgy, fokozatosan ismertessük meg vele, először a lakásban. Ha lehet, vegyük le a box tetejét, vagy nyissuk ki az ajtaját és támasszuk ki, nehogy váratlanul becsukódjon. Tegyünk a boxba élelmet, jutalomfalatot, dobáljuk be kutyánk kedvenc játékát és várjuk ki, míg egyedül bemegy.

Fokozatosan kell megismertetnünk az autóval is. Eleinte az álló autó körül sétáljunk, majd falattal csalogassuk egyre közelebb. Később az autó padlójára tegyünk falatot, és hagyjuk, hogy a kutya onnan egye meg. Eleinte álló autóba tegyük a kutyát, biztassuk, dicsérjük, majd indítsuk be az autót, de még ne induljunk el vele.

Ezután kerülhet be a már megismert és megkedvelt box az autóba, aminek az aljára tehetünk gumis aljú szőnyeget a csúszkálás ellen. Mindenképpen érdemes időt hagynunk a kutya számára, hogy megszokja az autót és a boxot, mert ezzel egy életre elkerüljük a kellemetlenségeket.

Az is lehet hogy nincsen autónk, vagy hirtelen adódik olyan helyzet amikor tömegközlekedési eszközre kell szállnunk kedvencünkkel. Erre is érdemes gondolunk mihamarabb, és megalapozni ezt az eshetőséget is.

Kezdjük lassan, azaz sétáljunk buszmegálló környékén, eleinte attól távol, majd fokozatosan közeledjünk, míg végül már a buszmegálló sem okoz problémát a kutyának. Jutalmazzuk falattal, dicsérjük ha ügyesen viselkedik. Ha viszont azt látnánk, hogy fél valamitől, kezdjük újra elölről a szoktatást, biztos távolból a félelmetes dolgoktól, de ne futamodjunk meg, folytassuk lassan, a kutya tempójában a barátkozást.

Amikor már magabiztos a zajos közlekedési eszközök közelében, akkor szálljunk csak fel egy rövid útra. Mivel tömegközlekedési eszközön kötelező a szájkosár használata, ezt se felejtsük el használni. A fokozatos szájkosárhoz szoktatás nagyon fontos, amit ne akarjunk megspórolni, ha azt szeretnénk, hogy kutyánk szívesen induljon útra velünk.

Az utazás természetes velejárója az életünknek, ezért fordítsunk az előkészületekre különösen nagy figyelmet. Lehet, hogy hetekig is eltart mire kiskutyánk magabiztossá válik az új szituációkban, hagyjunk hát kellő időt neki minderre. Legyünk nagyon türelmesek, használjunk sok-sok dicséretet és finom falatokat.

Aktuális alapfokú tanfolyamaink