Ő úgy tökéletes, ahogy van!

Fogadjátok szeretettel a “Nálunk végeztek” legújabb részét, melyben Erős Antónia mesél arról, hogy milyen Max-szal, az olasz agárral az életük. Beszélgetésünkből kiderül, hogy milyen (tév)hitek élnek a fajtával kapcsolatban, és hogyan jutott el oda a család: mára már nem tudják kutya nélkül elképzelni az életüket.

Kölyökkutya Program: Kezdjük az elején, Max kutyánál, aki ha jól tudom egy olasz agár. Hogy került ő az életetekbe?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy “karantén kutya”-e. Erre csak részben igen a válasz, mert a gyermekeink nagyon régóta szerettek volna kutyát, de a józan érvek folyamatosan azt diktálták, hogy erre a mi életmódunk nem ad lehetőséget. Egy kutya számos kötelességgel jár, és úgy véltük, hogy nem tudjuk felelősen válallni az életmódunk figyelembevételével, hiszen társasházban lakunk és szeretünk utazni. 

Aztán jött a járvány és felmerült bennünk, hogy mikor, ha most nem? Hiszen most nem utazunk, ebben az időszakban össze lehet szokni egy új családtaggal. Mivel a férjem és én is nagyon szeretjük a kutyákat, a nyitottságunk megvolt és a gyerekek lelkesedése csak egyre nőtt: a lányom, akit nehéz meghatni, valósággal örömkönnyeket hullatott a hír hallatán.

Miért ezt a fajtát választottátok?

A helyzet az, hogy a fajtaválasztásnál nekem nem volt túl sok beleszólásom. Hárman beszéltek erről először: Matyi fiam, Szonja lányom és az édesapjuk. Elkezdték mérlegelni, hogy milyen szempontok fontosak a választásnál: egy kistestű kutyát szerettünk volna, aki nem hullajtja a szőrét, nem hangos (tehát lakásban is könnyen tartható) és nem beteges. Matyi agarat szeretett volna, de itt bizony a mérettel kapcsolatban merültek fel kétségeink, egészen addig, amíg ki nem derült: létezik kistestű agár is! 

A gyerekek profi kiselőadás keretében igyekeztek minket meggyőzni: egy alapos fajtabemutatóval kezdték és elmondták, hogy ők mit vállalnak a kutyatartásból. Nehéz volt a döntés, hogy honnan válasszunk kutyát, és végül véletlenül jutottunk el Max tenyésztőjéhez. Nagy szerencsénkre pont akkor volt 3 hetes, bár arra nem számítottunk, hogy milyen rettentő hosszúnak fog tűnni az a két hónapos várakozás, amíg elhozhatjuk.

Egy vidéki útról hazafele bementünk meglátogatni az almot, hiszen a járvány miatt erre sem volt lehetőségünk. Ez pár nappal azelőtt volt, hogy Maxet elhoztuk volna, de váratlanul azt mondta a tenyésztő, hogy rögtön vigyük is nyugodtan haza. Már minden készen várta Maxet, és eszméletlenül aranyos volt az első perctől kezdve!

Az előkészületek  során már szóba került az, hogy iskolába járjatok Max-szal? Hogyan kerültetek a Kölyökkutya Programba, illetve mit vártatok a Kölyökkutya-tanfolyamtól, amikor belekezdtetek?

Amikor Maxet elvittük az állatorvosunkhoz, ő javasolta, hogy majd 12 hetes kora után érdemes kutyanapközit választani és Csónaki Lidit ajánlotta a figyelmünkbe. Lidi eljött és a maga oktatói módján felmérte a helyzetet tesztelve a kölyök temperamentumát. Hát itt bevallom átsuhant a gondolat, hogy nem ez a számunkra ideális kutyakiképzési rendszer, pláne, amikor elmondta, hogy véleménye szerint finoman szólva nem ideálisak a körülmények: ekkor Max az ágyban aludt köztünk és a szobatisztaságtól még igen távol állt. 

Jártunk Biatorbágyon is egy agár szakértőnél, aki kiképzéssel is foglalkozik, de végül a Kölyökkutya-program mellett döntöttünk, a magas ár ellenére is.

Visszatekintve nehéz időszak volt a tanfolyam, noha Max tökéletesen működött. A tenyésztőtől és az agaras közösségtől egyaránt azt hallottuk, hogy mást kell várni a fajtától, például ők nem lesznek feltétlenül szobatiszták. Max abszolút rácáfolt ezekre az előzetes várakozásokra, valószínűleg azért is, mert egy fajtáján belül kifejezett stramm példány-  nem az a vékonydongájú kutya, akit amúgy elképzelhetünk.

Ezt nagyon jó hallani! Visszatekintve, mi volt a legnagyobb kihívás a Kölyökkutya-tanfolyamon?

Augusztustól novemberig jártunk Korom Gáborhoz, de én már az elején eldöntöttem, hogy amit tudunk, megtanulunk, amit nem, hát azt nem. Ehhez képest minden elvárásunkat felülmúlta az, hogy a jéghideg, sötét novemberi vizsgán abszolút megállta a helyét az egész család, Max kutyával az élén. Noha felajánlották a későbbi vizsga lehetőségét, én mélyen hittem, hogy nekünk ez sikerülni fog. 

Az esélytelenek “nyugtalanságával” mentünk oda, de hatalmas tapsot kaptunk az ügyességi vizsga után. Ez kifejezetten izgalmas volt, mert a vizsga előtt 3 héttel döbbentünk rá, hogy kötődési tréningre van szükség, amit a vizsga után is folytattunk. Egyik hétről a másikra elkezdtek megdőlni az agarakkal kapcsolatos hiedelmeink: lett egy szobatiszta kutyánk, aki boxban alszik és reggel akkor kel, amikor mi.

Mi a legemlékezetesebb  gondolat vagy tapasztalat számotokra a tanfolyamról?

A boxba szoktatás egy izgalmas folyamat volt: októberben  jött el az ideje, noha azt jósolták az oktatók, hogy nehéz lesz ezen a ponton változtatni a berögzült szokásokon. Fokozatosan bár, de sikerült ezt az akadályt is legyőzni, és most már Max ott alszik. Érdekes módon már egy hete így volt, amikor egyik este elkezdett egy kicsit nyihogni és panaszkodni. A férjem határozottan koppintott, hogy ez nem működik: Max pedig elhallgatott és azóta is rendben van a boxban. Azt gondolom, hogy ez is azt mutatja, hogy gazdaként hajlamosak vagyunk a könnyebb felé hajolni, noha érdemes belefektetni az energiát a kapcsolatba: bár hihetetlenül jó érzés összebújni egy kutyával, a boxnak is meglett a helye az életünkben. Ráadásul Max tényleg nagyon kedves, nagyon ragaszkodó és bújós kutya, ahogy azt az olasz agarakról mondani szokás. 

Most, hogy már véget ért a tanfolyam, milyen terveitek vannak Max-szal, milyen életmód programokat szeretnétek kipróbálni?

A megszerzett alapok birtokában is tudjuk, hogy pallérozhatjuk közös tudásunkat. Ezért szeretnénk a kézbentartást is tovább fejleszteni, illetve a mantrailinggel és az agilityivel is kacérkodunk. Maxnak hihetetlen szaglása van, érdemes lenne ezzel dolgozni.

Ha Max beszélni tudna, mi az az egy kérdés, amit biztos feltennétek neki?

Remélem, hogy mindenre azt mondaná, hogy mindig ilyen családra vágyott. Én vele kapcsolatban objektív elfogultsággal tudok csak nyilatkozni: nem tudok olyat mondani, ami miatt ne válassza az ember ezt a fajtát. Ő úgy tökéletes, ahogy van.

Ha érdekel, mivel tölti Max a mindennapjait, keressétek a maxthedogslife Insta oldalon is!

Fotók: Erős Antónia tulajdona