Kutyagyász: hogyan tovább?

Kutyagyász sorozatunk negyedik szakértői részében ismét Kohajda Márta klinikai szakpszichológus gondolatait olvashatjátok, arról, hogy mi segítheti a gyászmunkát, ha kutyánkat elveszítjük. Márta maga is két westie kutya gazdája lehetett: egyikőjüket tragikus hirtelenséggel, másikukat egy hosszú, kerek kutyaélet végén búcsúztatta. Személyes, gazdai tapasztalatai átitaják a szakember nézőpontját.

Az alapgondolat, melyet Márta idéz:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. ….
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. ⁵

/ A prédikátor könyve 3. fejezet Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája 2014/

A gyász folyamatának napjainkban könyvtárnyi szakirodalma van, vannak terapeuták akik kifejezetten a gyász folyamatának segítésére, kísérésére szakosodtak.

A szeretteink elvesztését követő gyásznak ruhaviseleti, viselkedésbeli és időbeli rendjét a kulturális, népszokásbeli és vallási hagyományok rögzítik. Ha ezek valamelyikének gyász-rítusát követjük, akkor a rítus végigvezet bennünket a befelé fordulás, veszteség-fájdalom megélésétől az elengedésen át az újra nyitás megújító folyamatáig.

“De nem túlzás egy állat halála nyomán keletkező érzéseinket és szeretteink elvesztését is gyászként kezelni?” -szisszenhetnek fel azok, akiknek a szemléletétől távol áll az, hogy egy állat a család tagja, és elvesztése ugyanúgy gyászba borít, csak más és más érzelmi regiszterekben éljük meg a veszteséget.

Bizony nem túlzás! Saját családtagjaim és társállataim nagyon különböző életkoromban bekövetkezett halála bizonyossá tette számomra, hogy a gyász-folyamat állomásai ugyanazok. Ezt támasztják alá terápiás tapasztalataim is: azok a klienseim, akik megtiszteltek azzal, hogy hozzám fordultak életük azon nehéz szakaszában, amikor veszteség érte őket. A vakvezető kutyáját elvesztett látássérült fiatalember gyásza, vagy az egyedülálló idős nő életében hirtelen keletkezett űr , – akinek két kutyáját rövid időn belül kellett elaltatni súlyos szenvedést okozó betegségük miatt, – nem különbözött azokétól, akik

„kétlábú” szeretteiket , családtagjaikat vesztették el. 

Nézzük hát meg gyakorlati szempontból, mi az ami családtag-kutyánk elvesztésekor segítségünkre lehet a gyászban.

A fenti bibliai idézetet azért választottam, mert rámutat : a gyász megélésének -a szomorúságnak, fájdalomnak, sírásnak, emlékezésnek majd a veszteség elfogadásának,és az elengedésnek – időt kell biztosítani, helyet kell adni a mindennapjainkban és életünk folyamatában egyaránt. 

1. Közvetlen a kutya elvesztése utáni időszakot én magamban a „kutyátlan árvaság” korszakának hívom. Ez a hiány megélésének szakasza. Speciális feladatot végző, vagy családtag kutyánkkal végzett közös tevékenységünk a kutya számára fenntartott idő volt a napirendünkben (az etetésével, gondozásával töltött idő, a séta idő, játék idő, a közös sport vagy egyéb tevékenység ), ami szinte reflex lett az együtt megélt évek alatt számunkra is. A „belső óránk”-ra hallgatva tudtuk, hogy ebben az időpontban a kutya számít ránk. Már a kutyánk elvesztésének napján hirtelen azzal szembesülünk, hogy ez az idő szabaddá vált. Nos, ennek az időnek egy részét szánjuk arra, hogy szabad folyást engedjünk érzéseinknek. Ez történhet a privát szféránk biztonságában, vagy a megszokott séta utunkat bejárva egyedül vagy családtagjainkkal együtt. Szintén bizonyosság számomra, hogy a mozgás önmagában katalizátora az érzések felszabadulásának; felold , áthangol, gyógyít. Én ezeket a kutya nélküli sétáinkat „emlék- sétának” neveztem el. Mindaddig tartsuk meg ezeket a “gyász – órákat” amíg igényünk van rá. A gyász lefolyását nem lehet siettetni.

2. Tudatosan kezdjük olyan tevékenységekbe, amit a „kutyás” létünk nem tett lehetővé vagy egyszerűen nem fért bele az életünkb Ilyen lehet, ha olyan utazásokat, szabadidő és társasági programokat valósítunk meg, ami kutyával nem volt lehetséges.
3. A kutya mindennapi tárgyait rendbetétel után fokozatosan helyezzük el úgy az életterünkben, hogy még az otthonunkban legyen, de nap mint nap ne legyen a szemünk előtt. Várjuk meg amíg eljön az ideje, hogy meg tudjunk válni ezektől a tárgyaktól.

Hogyan ér véget a „kutya”-gyász? Erről csak tapasztalatom van, a legutóbbi az én életemben 2018.szeptembertől 2021. októberéig tartott. Amikor kapcsolatba kerülök egy másik kutyával és már fel tudom fedezni az egyediségét és a karakterét, amikor úgy tudok egy kutya szemébe nézni, hogy Őt látom és érzem, hogy tudok kapcsolódni Hozzá. Számomra akkor ér véget a „kutya”-gyász.

És végül, de nem utolsó sorban: ha senior gazda veszti el kutyáját, és tudja, hogy már nem fog egy kutya felnevelésére vállalkozni, az mindig egy perspektíva vesztés is, amin keresztül a saját életünk végessége is megérint bennünket.

Valahogy úgy, ahogy ezt a már idézett Prédikátor könyve írja:

„Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik,

ugyanúgy meghal a másik is, és ugyanolyan lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik.”

Ne feledjük: számos, kutyák mentésére specializálódott alapítvány fogad önkéntes segítőket, vagy szűkebb-tágabb családi körben vállalhatunk időszakos kutya-felügyeletet, ám tudjuk, hogy csak „ pót-gazdik” vagyunk. A gazdiság korszaka is lezárul.

Fotó: Freepik.com

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban! A Neked Ugatok! podcast sorozatot pedig a Youtube-on követheted.