Három lába sem akadályozza Böbit a sikerek elérésében

Böbi három lábú, de ez semmiben sem akadályozza. Az Ü3-as vizsgára örömmel készült, gazdijával, Barbival már megfordult a Népszigeti és az Őrmezői Kutyasulin is. A pályán szerzett élményekről, egy akadálymentesített kutyáról beszélgettünk!

Kezdjük a közepén, hogyan kerültetek a Népszigeti Kutyasulira?

Eredetileg egy másik suliban kezdtük a tanulást, de Böbit másfél éves korában baleset érte és 6 műtét után nem tudták megmenteni a lábát. A műtétek közötti időszakban egyéni terápiák és foglalkozás következtek, de a rehabilitációs folyamat után arra jöttem rá, hogy legtöbbször csak az aktuális problémákat kezeltük és emellett szükségünk volt egy átfogó rendszerre. Barátok ajánlására választottuk a Tükör Módszert és így végeztük el az alapfokú- és középfokú tanfolyamot, majd, sikeresen az Ü3-at.

Milyen Böbi, mit jelent számára az, hogy ti nem hat, hanem öt lábon járjátok a világot?

Nagyon aktív kutya, aki szeret önállóan nekivágni a nagyvilágnak. Mozgékonysága miatt komoly nehézséget jelentett, hogy két műtét között nem tudta kiélni ezeket az energiákat. Bár az amputáció után pár hétig még “depis volt”, aztán felszabadult, azt hiszem rájött, hogy visszakapta a szabadságát. Hosszú, megterhelő folyamat vezetett idáig, az orvosok nagyon küzdöttek a lábáért, de úgy vélem Böbinek most ez a legjobb kimenet, mert nem ront az életminőségén egy “félig gyógyult láb”, helyette három ép végtaggal száguld át az életen.

Kicsiként nagyon társas lény volt Böbi kutya, de sajnos a műtétekkel telt 1 évben távol kellett tartania magát más kutyáktól. Ez már beidegződött, elkezdett tartani a többi kutyától és legelőször ezzel a kérdéssel kellett foglalkoznunk. Az alapfokú tanfolyam hat hétig tart: Böbi az utolsó alkalomra érett be, hogy elkezdjen játszani, addig csak üldögélt a lábam mellett két feladat között. Azóta viszont nagyon élvezi a Kutyasulis lét minden pillanatát!

Mi volt a legnagyobb kihívás a tanfolyamok során?

Böbi a klikker láttán rögtön teljesít, mindenbe belevetette magát az összes órán. A hétköznapok során ez az együttműködés már nem mindig jellemzi és néha nehéz a városi létben megteremteni a harmonikus közös életet, jó féle keverékként szerintem valamilyen terelő kutya vére is csörgedezik az ereiben. Ebből kifolyólag újra meg újra meg kell vele beszélni, hogy nem ő a főnök: ezért nekünk elsősorban a tanítás és a kézbentartás közötti egyensúlyt kell megtalálni.

Miért az Ü3-ra esett a választásotok?

Kiskorában agilityzni szerettünk volna vele, de ezt elvetettük az amputáció miatt. Böbiről menetközben kiderült, hogy igazi stréber, aki szereti a feladatokat és nagyon élvezte a vizsgafelkészülést. Szerencsénkre nem akadályozza semmiben a 3 lábúság, kicsit túl vakmerő is: néha infarktust kapok amikor látom, mekkorákat ugrik a legvadabb helyekről. Őt egyáltalán nem befolyásolja annak az egy lábnak a hiánya, a munkatársaim szerint Böbike azt hiszi, hogy 5 lába van, akkora energiával veti bele magát mindenbe, élvezi az akadálymunkát is.

Mi volt a legnagyobb tanulság, AHA élmény a tanfolyamok alatt?

Én ekkor jöttem rá, hogy a kutyáknak is szükségük van megfelelő életmódra: nekik is kellenek a kihívások, valahogyan le kell vezetniük a stresszt. Számomra a kutyázás maga egy életmód, hiszen befolyásolja azt ahogyan én élem az életem és még erre jött rá plusz felismerésként, hogy az én felelősségem hogy kiegyensúlyozottan élhessen mellettem kutyaként.

Fotók: Barbi tulajdona

Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!