László és Maxi kutya története

Vannak mentett kutyák, akiknek évekig kell várniuk az örökcsaládjukra: Maxi ilyen volt. Őt nem tudtuk megkérdezni, de annak alapján, amit László, a gazdája mesélt, szerintük megérte várni. Egy újabb szívet melengető és inspiráló történet következik a Kutyasuli háza tájáról, melyben kulcsszerepet játszott partnerünk, a Vigyél Haza Alapítvány is.

Kedves László, kezdjük az elején: miért menhelyről vettek magukhoz kutyát és miért pont a Vigyél Haza Alapítványtól?

Előző kutyánk is mentett volt: őt tavaly májusban sajnos el kellett altatni egy súlyos betegség miatt. Akkor megbeszéltük a feleségemmel, hogy most egy évig kutyamentes életet élünk. Aztán, ahogy az élet lenni szokott, már júniusban elkezdtem nézegetni a kutyamentéssel foglalkozó szervezetek honlapját. Egy ideig csak nézegettem a kutyusokat, és küldözgettem feleségemnek a linkeket. Aztán szeptemberben rászántuk magunkat, és elhatároztuk, hogy megnézünk két szimpatikus kutyust- persze egyikőjük sem Maxi volt.

Több szervezetet meg szerettünk volna látogatni, de elsőként a Vigyél Haza Alapítványhoz mentünk el ezt a bizonyos két kutyust megsétáltatni. A séta végén szembejött velünk Maxi az egyik önkéntessel: ahogy elsétáltunk egymás mellett, odahajtotta a fejét felém és bevallom én akkor elvesztem. A fotók, leírások alapján kiválasztott kutyák, bár nagyon aranyosak voltak, nem a mi kutyáink voltak -ezt rögtön éreztük. Én pedig menthetetlenül tudtam, hogy Maxi a mi következő kutyánk. A feleségemet még kétségek mardosták egy ideig, de számomra nem volt kérdés, hogy ezzel a kutyával nekem még dolgom van. Az első találkozást követően szinte minden hétvégén mentem Maxihoz, és több fordulós ismerkedést követően december végén jött haza velünk.

Hogyan kerültek relatív rövid időn belül a Népszigeti Kutyasuli tanfolyamára?

A háttértörténet része, hogy Maxi 1 éves korában találta magát az Illatos úton, ahonnan hosszú várakozás után került a Vigyél Haza Alapítvány gondozásába. Az önkéntesek folyamatosan foglalkoztak vele, de az, hogy közel 10 éves korában került családhoz komolyan feladta a leckét. Az alapítvány munkatársai eleinte nem is engedték, hogy én adjak rá nyakörvet, és bizony engem is megharapott egy-egy rossz mozdulatnál még az ismerkedési fázisban.

Kellett egy kis idő, hogy felépítsük a kapcsolatot: három hónapon át minden hétvégén látogattam, sétáltattam, igyekeztem megismerni. Nekem nincs hatalmas kutyás tapasztalatom, az előző kutyánk volt felnőttkorom első négylábú társa, vele a Kőbányai Kutyasuliba jártunk. Az viszont egyértelmű volt számomra, hogy ha újra örökbefogadunk, akkor ismét végigjárjuk az Alapfokú tanfolyamot. Költözés miatt ezúttal a Népszigeti Kutyasulit választottuk és már január első hétvégéjén ott álltunk a pályán.

Utólag azt mondom, hogy lehet, hogy várhattunk volna pár hónapot, de a Kutyasuli vezetői bizalmat szavaztak nekünk, és belevágtunk a tanulásba. Néhány alkalom viselkedésterápiát is igénybe vettünk, mert a tanfolyam során kiderült, hogy azért vannak hiányosságok, amelyekhez egyéni foglalkozásokra is szükségünk van. Így lett teljes a kép, így tudtuk megismerni és megtanulni Maxit.

Intenzív hónapok állnak a család mögött, milyen terveik vannak Maxival, akinek azért még reményeink szerint biztos van néhány “jó” éve?

Mindennap hatalmas sétával indítunk a Hármashatár hegyen, ez adja az életmódunk alapját. A kihívásokat folyamatosan keressük: most kezdtünk el társaságba járni vele, fokozatosan növeljük az ingerkörnyezetet, de azért a nyári olaszországi kempingezésre még készülünk.

Látványos Maxi átalakulása az elmúlt hónapokban. Hogy csak egyet kiemeljek, a reggeli sétáknál eleinte a közeledő futókra még hangosan morgott, most már szépen láb mellé ülve várja, hogy elhaladjanak mellettünk. Nagyon igyekszik megfelelni, nem rajta múlott, hogy nem kitűnőre vizsgáztunk a Kutyasuliban!

A tanfolyam óta is folytatjuk a munkát, hogy Maxi tényleg elfogadja a vezetésemet, rám bízza magát, és én folyamatosan figyelem, konrollálom az ösztönös viselkedését. Persze a viszonylag kevés tapasztalatom miatt nem mindig tudok azonnal tökéletesen reagálni a hétköznapi eseményekre, de igyekszem minden helyzetben meglátni a lehetőséget. Bevallom, a Középfokú tanfolyam gondolatát eredetileg elvetettem, a korára való tekintettel nem tartottam jó ötletnek terhelni ezzel a kutyát, de látom, hogy mennyire élvezi a tanulást és bizony sokat gondolkozom rajta, hogy ősszel folytassuk a tanfolyami keretek között zajló munkát is.

Megosztás: