Nyomtatás

Kedves Gazdák!

Eljött az ősz és ismét kiválogattuk nektek az elmúlt időszak legnépszerűbb cikkeit.

Ne felejtsétek, a kutyasuli.hu blogban és Facebook oldalunkon folyamatosan érdekes és hasznos olvasnivalókkal érkezünk.

Őszi magazinunkban a kutyák táplálkozásával kezdünk foglalkozni – új sorozatunk az elkövetkezendő hetekben körbejárja a blökik étrendjének fontosságát.

Bemutatjuk nektek két oktatónkat, inspiráló sikertörténeteket is olvashattok, sőt interjúnk Jakupcsek Gabriellával és Erős Antóniával felidézheti a kölyök kutyás emlékeket. 

Jó kutyás olvasást!

A tartalomból:

  • A kutyák egészséges étrendje – 1., 2. rész
  • Szobatisztaság
  • Bemutatjuk oktatóinkat: Sáfrány Annamária, Gálffy Botond
  • Sikertörténet: Kompót kutya terápiás története
  • Nálunk végeztek: Jakupcsek Gabriella és Erős Antónia

A kutyák egészséges étrendje

Új sorozatunkban a kutyák egészséges étrendjét járjuk körbe, hogy a megfelelő életmódot a finom és jól megválogatott falatok egészítsék ki.
Miért fontos ez és mit tehet a lelkiismeretes gazda? Miként válasszunk kutyánknak megfelelő tápot? Hogyan lehet eligazodni a lehetőségek útvesztőjében?

Ahogy az emberek, úgy a kutyák is szeretik a hasukat. Gondoljunk csak a konyhában sertepertélő, az étkezőasztal mellett reménytelien várakozó ebekre. Sajnos a 21. század népbetegsége, az elhízás, mára a házi kedvencként tartott kutyákat is sújtja – oly annyira, hogy Bécsben már komoly, 7500 eurós pénzbüntetést is kaphatnak  a gazdák, akiknek kutyája egészségét veszélyeztető módon elhízott. Ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál is komoly életminőség romlást jelent ha nem megfelelően táplálkoznak: a plusz kilók nekik is terhelik ízületeket, belső szerveiket. Mi a megoldás?

A sorozat második részében budapesti iskoláink vezetőit kérdeztük, mi kerül náluk  a tálba!

Kresák Ágnes, Őrmező:

Aki ismer, tudja, hogy legtöbbször a saját kutyáim mellett még számos rehabilitációs eb él velem. Ezért a tálkák tartalma is igen változatos és néha valóságos kutyakifőzdévé alakul a konyhám. Mást kíván egy beteg és mást egy ereje teljében lévő felnőtt kutya táplálása! Jelenleg van,aki húgyuti problémák miatt speciális tápot kap, van, aki nyugdíjas halas tápot élvez már szeniorként, de például ketten nyerseznek. (…)

Óbert Mária, Kőbánya és Rákoscsaba:

Nálunk elég nagy a szórás házon belül. Az egyik kutyám gyomorfekéllyel küzd, ő  kacsát-kacsával eszik. Amennyire luxus ínyencnek tűnhet,  annyira szokatlan lehet egy másik kutyánk: ő ellenben diszkont tápot evett éveken keresztül! (…)

Pétercsák Petra, Hajógyári:

Luna kutyám egy éves koráig tápon élt, de kölyökkorától komolyabb emésztési problémákkal küzdöttünk. Gyakorlatilag rendszeres hasmenéstől szenvedett, ami miatt komolyabb kivizsgálást követően fokozatosan áttértünk a hipoallergén tápokra, majd a nyers etetésre. (…)

Walter Gabriella, Népsziget:

Elég eltérő a kutyák igénye egyedtől, alkattól és életmódtól, életkortól függően is. Jade kutyám például kék színű Staffordshire vonalához méltóan érzékeny emésztéssel van megáldva. Egészen kis korától nyersezik, így a csirkét is megeszi, ami pedig sokaknak tabu. Zili kutya, akitől nem rég búcsúzott családunk, ellenben idős korára már a  sportoló kutyáknak szánt tápból kapott: így “tuningolva”, hogy kellő energiához jusson. Az utolsó időkben pedig gyakorlatilag csak húst evett, még zöldséget is kiválogatta, így tablettás vitamin és táplálék kiegészítőket kapott a nyers étrend mellé. Előfordul, hogy az én gazdai gondoskodásom nem bizonyul telitalálatnak: néhány éve karácsonykor saját árnyékomon átlépve halat kaptak, pedig a szaga miatt minden hal tiltólistás nálunk. (…)

A harmonikus együttélés egyik alapfeltétele a szobatisztaság. Noha elméletben könnyű elérni ezt a célt, a gyakorlat néha kihívások elé állítja a gazdákat – akár könyökkutyáról, akár felnőtt mentett kutyáról beszélünk. Vegyük csak végig a felmerült kérdéseket:

Hogy lehet szobatiszta egy kölyök, anélkül, hogy megbetegedne?

Az állatorvosok álláspontja, hogy a teljes oltási program befejeztéig nem ajánlatos kölyökkutyát kitenni fertőzésveszélynek. Ha ezt igazán szigorúan betartja egy gazda, akkor bizony gyakorlatilag az utcára sem megy ki 3-4 hónapos koráig a kiskutya, amivel értékes időt veszít a szobatisztaság tekintetében (is). Mégis mit lehet tenni? Természetesen fő a kutya egészsége és biztonsága! Előnyt élveznek a kertes házban, kertkapcsolattal rendelkező lakásban élők, mert ők a betegségeket elkerülve szaladhatnak a kölyökkel, hogy kinn végezze el a dolgát. A városi kutyatartók többségének azonban ez a biztonságos lehetőség luxus és nem áll a rendelkezésére.

Mivel a felelős tenyésztők általában 10-12 hetes korukban adják haza a kiskutyákat, akik ekkorra már átestek több féreghajtáson és elkezdték az oltási programukat is relatív rövid időszakot kell átvészelni a teljes bezártságban.

További tanácsokat és tippeket Varga Balázstól, a Tükör Módszer vezetőoktatójától és a Kölyökkutya-program egyik csoportvezetőjétől itt találsz:

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy kinőttem magam oktatóvá

Gálffy Botond még tinédzserként érkezett a a Kutyasulira és kezdte Tükör Módszeres oktatói pályafutását. Erről és alapfokos csoportvezetői élményeiről beszélgettünk: ismerjétek meg!

Kedves Botond! Kezdjük az elején: hogyan kezdődött a te kutyás történeted?

Az én kutyás történetem az immáron tíz éves vénasszonyommal, Léna kutyával kezdődött. Ő már úgy került az életünkbe, hogy családként tudtuk: neki iskolázott kutyának kell lennie, mert az előző kutyusunk nem volt társadalomkompatibilis, ha szabad így fogalmazni. Ekkor nyílt a Rákoscsabai Kutyasuli, így ide iratkoztunk be. Már a első ovis foglalkozáson beleszerettem a kutyázásba és a kutyasuli hangulatába. Eleinte nem volt oktatói ambícióm, csak saját kutyás tapasztalatért mentem, aztán telt-múlt az idő és azon kaptam magam, hogy ovis megfigyelőből fokozatosan végigjárva a szamárlétrát kinőttem magam oktatóvá.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás számodra oktatóként? 

A legemlékezetesebb történet, ami rögtön eszembe jut egy süket boxer kölyök esete. Hogyan lehet az ő figyelmét elkérni 5 méterről, miközben a maga 8 hónapos kiskutyai hevében játszik? Itt még szociális oktatóként voltam a pályán, de hatalmas tapasztalás volt. Ráadásul egy, a NOÉ Alapítványtól mentett kutyáról volt szó, aki nagyon elkötelezett gazdára lelt és az ő közös fejlődésüket láthattam.

Alapfokos oktató vagy, de ovin és klubban is tevékenykedsz. Mit élvezel a legjobban a kutyázásban?

A szabadságot: azt, hogy minden kutyához egy kicsit másképp kell és lehet hozzáállni. Mind a gazdi, mind a kutya igényei szerint alakítgatjuk a dolgokat: természetesen követve a tanfolyami tematikát, de játszadozhatunk bizonyos keretek között, hogy minden résztvevőnek jó legyen.

Mindig izgatott, hogyan tudunk az állatokért többet tenni, és ők hogyan tudnak segíteni minket – interjú Sáfrány Annamáriával

Annamária a segítőkutyák világából érkezett a Tükör Módszer berkeibe, és hosszú megfigyelői munka után nemrég csatlakozott a Kőbányai Kutyasuli oktatói csapatához. Azóta kánikulában, jégben, esőben a pályán van –  ismerjétek meg!

Kedves Annamária! Kezdjük az elején: hogyan kezdődött a te kutyás történeted?

Nekünk mindig mentett kutyáink voltak otthon, Bátaszéken, bár ott a kutyasuli és az örökbefogadó programok azért nem működnek olyan simán, mint Budapesten. Fityus kutyánkat például a kerítésen át dobták be, így fogadtam örökbe. Hat éves korában jött fel velem Budapestre, ahol számos kihívással szembesültünk: bevallom én bele se gondoltam, mekkora változás lesz ez neki is.

Kertesházi kutya lévén lépcsőzni se tudott, életében nem ült tömegközlekedésen, és az egész környezet nagyon más volt számára, mint amit addig megszokott. Engem mindig nagyon izgatott, hogy miként tudunk az állatokért többet tenni, és ők hogyan tudnak segíteni minket. Ennek jegyében találtam meg a habilitációs képzést, ami nagyon gyorsan beszippantott, és zöldfülűként csatlakoztam a programhoz. Nagyon sokat kaptam, de ez konkrétan a Fityussal kapcsolatos kérdéseimre nem adott választ, viszont a többi résztvevőtől hallottam a Tükör Módszerről. Így kanyarodott az utam a Kutyasuli felé.

Miként kerültél a Kőbányai Kutyasuli csapatába?

2018-ben végeztem el a KIKVEZ programot, és abszolút elköteleződtem: kinyílt előttem a kutyás világ. Kőbánya volt a hozzám legközelebb eső Kutyasuli, és itt kezdtem el lejárni megfigyelni a tanfolyamokat, a kutyaovi igazi szenvedélyemmé vált. Nabu kutyámmal elvégeztem az alap- és középfokú tanfolyamokat, és bár Fityust korából fakadóan már nyugdíjasként kicsit óvnom kell, vele is szoktam dolgozni.

Kompót terápiás története – 10 hónapon át még csak minket látott, a másik két kutyán kívül

Bemutatjuk Kompót kutya történetét: gazdájával, Pádár Zsuzsannával, az Óbert Mária által kísért terápiás útról és az alapfokú tanfolyami élményeikről beszélgettünk.

Kedves Zsuzsanna, ha jól tudom Kompót “covid kutyus” és a nehézségeinek egy részét is ez okozta, mivel nehezen szocializálódott. Hogy kezdődött a történetetek?

Galyatetőn éltünk a férjemmel, ahol a szomszédunk az erdő és a mókusok. Ez egy kis 30 fős település, mindentől távol, ahol a bevásárlásért is autóba ülünk. Az ingatlan szép nagy kertjében két kutyával éltünk együtt, de megszületett a vágy, hogy legyen egy kutyus, aki nem csak a kertben, hanem a lakásban is jól érzi magát. Így találtunk rá Kompótra, utólag visszatekintve sajnos inkább szaporításnak mondanám származását. 8 hetes korában vettük magunkhoz, mert bár még maradhatott volna az eredeti helyén, én úgy éreztem, hogy ott elég kevés esélye lenne a túlélésre. Hiába szerettük volna szocializálni Kompótot: először még túl fiatal volt, aztán gallér volt rajta, majd jött a COVID és egyszer csak eljutottunk oda, hogy 10 hónapon át még csak minket látott, a másik két kutyán kívül. 

Miként jutottatok el Óbert Máriához viselkedésterápiára?

Úgy hozta a sors, hogy hamarosan külföldre költözünk és éreztük, hogy mindenáron szükségünk lesz a kutyaiskolára. Már az is nagy váltás volt, hogy beköltöztünk Budapest

szívébe, de a külföldi fejezet előtt szükségünk volt szakember segítségére. Nem teljesen “mínusz húszról” indultunk, mert egy másik iskolában elvégeztünk egy tanfolyamot párhuzamosan a viselkedésterápiával és most már becsatlakoztunk a Tükör Módszer alapfokú tanfolyamára is. Nem biztos, hogy be fogjuk tudni fejezni, de nem is a vizsga számunkra a cél, hanem az, hogy Kompót jól legyen.

Rozi magyar hangja: Jakupcsek Gabriella

Rozi kutya Jakupcsek Gabriella családjában rögtön három gazdával gazdagodott, akik mindannyian másként járulnak hozzá, hogy kutyaként kiteljesedjen. Fogadjátok szeretettel a Nálunk végeztek sorozat legújabb részét, melyből az is kiderül, hogy Rozi legnagyobb örömére, miért pont most érkezett el teknősök helyett egy kutya ideje!

Kedves Gabriella! Kezdjük az elején: miként döntöttek úgy, hogy kutya érkezzen Önökhöz, hogyan került Rozi a családba?

A kutya régi és visszatérő téma volt a családunkban már Rozi előtt is. A két nagyfiam mellett teknőst tartottunk, mert az életmódunk nem tette lehetővé, hogy felelősen kutyát tarthassunk- bár a gyerekek folyamatosan jelezték igényüket egy kiskutyára. Amikor a kisebbik fiam  elköltözött, örökbefogadott egy kutyát, de nekünk a családi életvitelünk alapvetően nem változott, és a hajnali indulások, késő esti hazaérkezések miatt fenntartottam az álláspontomat: kutyát így nem lehet tartani. Aztán jött a COVID-19 járvány, és hirtelen megérett az idő, hogy egy ilyen elköteleződést felvállaljunk. A bichon havanese fajtával már az ismeretségi körünkben találkoztunk és tudtuk, hogy több jellemzője miatt ideális választás számunkra. Fontos volt, hogy a lemozgatása ne jelentsen gondot, és hogy egy alkalmazkodóképes, társasági kutyánk lehessen – ezen a téren Rozi abszolút be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Innen egyenes út vezetett a Kölyökkutya-tanfolyamra?

Igen, mert tudtuk, hogy ha kutyánk lesz, akkor ő egy jól nevelt családtag kell, hogy legyen. Nálunk komoly szabályok vannak, amelyeket következetesen betartunk: például Rozinak az ágyban, kanapén helye nincs, és az asztalról sem kap enni. Ez elsőre szigorúnak tűnhet, de mi őt kutyaként szeretjük a végtelenségig, és nagyon sok gondoskodással, figyelemmel mindent megteszünk, hogy kutya mivoltában boldog legyen.

Ő úgy tökéletes, ahogy van!

Fogadjátok szeretettel a “Nálunk végeztek” legújabb részét, melyben Erős Antónia mesél arról, hogy milyen Max-szal, az olasz agárral az életük. Beszélgetésünkből kiderül, hogy milyen (tév)hitek élnek a fajtával kapcsolatban, és hogyan jutott el oda a család: mára már nem tudják kutya nélkül elképzelni az életüket.

Kölyökkutya Program: Kezdjük az elején, Max kutyánál, aki ha jól tudom egy olasz agár. Hogy került ő az életetekbe?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy “karantén kutya”-e. Erre csak részben igen a válasz, mert a gyermekeink nagyon régóta szerettek volna kutyát, de a józan érvek folyamatosan azt diktálták, hogy erre a mi életmódunk nem ad lehetőséget. Egy kutya számos kötelességgel jár, és úgy véltük, hogy nem tudjuk felelősen válallni az életmódunk figyelembevételével, hiszen társasházban lakunk és szeretünk utazni. 

Aztán jött a járvány és felmerült bennünk, hogy mikor, ha most nem? Hiszen most nem utazunk, ebben az időszakban össze lehet szokni egy új családtaggal. Mivel a férjem és én is nagyon szeretjük a kutyákat, a nyitottságunk megvolt és a gyerekek lelkesedése csak egyre nőtt: a lányom, akit nehéz meghatni, valósággal örömkönnyeket hullatott a hír hallatán.

Miért ezt a fajtát választottátok?

A helyzet az, hogy a fajtaválasztásnál nekem nem volt túl sok beleszólásom. Hárman beszéltek erről először: Matyi fiam, Szonja lányom és az édesapjuk. Elkezdték mérlegelni, hogy milyen szempontok fontosak a választásnál: egy kistestű kutyát szerettünk volna, aki nem hullajtja a szőrét, nem hangos (tehát lakásban is könnyen tartható) és nem beteges. Matyi agarat szeretett volna, de itt bizony a mérettel kapcsolatban merültek fel kétségeink, egészen addig, amíg ki nem derült: létezik kistestű agár is! 

A gyerekek profi kiselőadás keretében igyekeztek minket meggyőzni: egy alapos fajtabemutatóval kezdték és elmondták, hogy ők mit vállalnak a kutyatartásból. Nehéz volt a döntés, hogy honnan válasszunk kutyát, és végül véletlenül jutottunk el Max tenyésztőjéhez. Nagy szerencsénkre pont akkor volt 3 hetes, bár arra nem számítottunk, hogy milyen rettentő hosszúnak fog tűnni az a két hónapos várakozás, amíg elhozhatjuk.


Tükör Módszer Magyarország© Magazin, 2021. ősz
Kiadó | Tükör Módszer Magyarország Kft.
Kapcsolat | e-mail: [email protected]