Nyomtatás

Kedves Kutyabarátok, Gazdák és a Tükör Módszer Magyarország közössége!

A Kutyasuli téli lapszámában a négy budapesti Kutyasuli vezetőjét mutatjuk be nektek.

Akik rendszeresen járnak iskoláinkra minden bizonnyal már ismerik őket. Most azonban bepillantást engednek a szakmai háttér mögé, egy kicsit a magánéletükbe is, ahol a kötődés a kutyákhoz, az iskolákhoz, a Tükör Módszerhez ugyanolyan erős.

Fogadjátok őket szeretettel és keressétek őket bizalommal!

Walter Gabriella, a Népszigeti Kutyasuli vezetője

Gabival az első virtuális Kutyasuli karácsonyozás után beszélgettünk, és ahogy a népszigeti csapat tagjai már megszokták, a vonal túlvégén ott volt a támogató háttérországot nyújtó társ, Golyó is.

A Népszigeti Kutyasuli volt az első a Tükör Módszer™ iskolák körében, innen indult anno Korom Gábor munkássága és a Tükör Módszer fejlesztése. Ha jól tudom te először nem is gazdaként érkeztél: mikor és hogyan kerültél le a sulira?

Igen, én azon kevesek közé tartozom, akik kutya nélkül kezdték el a kutyaiskolát. 2004-ben azért érkeztem, mert nem lehetett éppen kutyám, de nagyon érdekeltek, és a suli mellett szerettem volna velük foglalkozni. Mindig is érdeklődtem a kutyák és általánosságban az állatok iránt, ezért is jártam állattenyésztő mérnök szakra. Először vakvezető kutyákkal szerettem volna foglalkozni, de utána rátaláltunk a Kutyasulira, ahol nagyon kedvesen fogadtak és bátorítottak, hogy jöjjek. A lelkesedésem mértékét jól mutatja, hogy Nagytarcsáról kirándultam be, tömegközlekedéssel- ez még autóval, az M0-ás autópályán is egy hosszú út lenne, én pedig kismillió átszállással utaztam oda-vissza.

Négy éve vezeted a Népszigeti Kutyasulit. Miként jutottál el oda, hogy a kutyázás hivatássá, főállású munkáddá váljon?

A helyzet az, hogy én hivatalosan még mindig az OTP munkatársa vagyok (nevet). A második gyermekem születésekor keresett meg Korom Gábor, hogy szeretné, ha én lennék a Kutyasuli vezetője. Én nagyon biztonsági játékos vagyok, és át kellett gondolnom, hogy mikor, hogyan lehet egy ekkora váltást beiktatni: szeretek stabilan, több lábon állni, és nem fejest ugrani a dolgokba. Családi kupaktanács után arra jutottunk, hogy igazándiból lehet, hogy nem ez lesz a legegyszerűbb időszak, akkor még két, most már három kis gyerek mellett, de úgy döntöttünk, hogy belevágunk.

Számodra mi a legnagyobb kihívás a kutyasuli vezetésében?

Számomra az időbeosztás kulcskérdés.  Egyfelől fontos a személyes jelenlét az oktatók és a gazdák felé is, hiszen azért azt mindenki nagyon értékeli, ha legalább a kutyája nevét tudod, ha már a gazdikat nem lehet mindig számon tartani. Másfelől nagyon sok háttér munka van, ami nem látható, de a kisgyerekek mellett a családdal és az aktív pályai jelenléttel folyamatosan össze kell egyeztetni. A Kutyasuli természetéből fakadóan a hét minden napján dolgozom, és nem meglepő módon a hétvégék jelentik a legnagyobb logisztikai kihívást: amikor más anyukák a hokimeccsen szurkolnak, én adott esetben fél napot az oktatókkal töltök a pályán. Más ez, mint egy irodai munka, amit az ember letesz a nap végén, és ahol lehet számítani a hétvégi szabad időre. Bevallom időről-időre nehéz átkapcsolni otthoni üzemmódba, mert a gondolatok, a feladatok folyamatosan ott motoszkálnak az agyam hátuljában.

Több kutya gazdája voltál már, sajnos az egyik négylábú családtag nem is olyan rég ment el. Milyen jellemvonásokat keresel egy kutyában?

Azt szoktam mondani a gazdáknak is, hogy mindegyik kutyám más problémát hozott, mintha az élet azt akarta volna, hogy mindent megtapasztaljak gazdaként is.  Mindannyian félig-meddig szerelemkutyák voltak, nem volt szó tudatos választásról abból a szempontból, hogy mindegyikük menhelyről jött. Ami mégis összeköti őket az az, hogy ha visszagondolok, mindannyian, amikor hozzám kerültek, nagyban hozzájárultak az akkori személyiség fejlődésemhez. Először én is nagy szőrös cukorborsó kutyát szerettem volna, aztán ehelyett jött a menhelyről egy kis sakál, akivel úgy indult kapcsolatunk, hogy három hetet dolgoztam azért, hogy hajlandó legyen enni. Zili eredetileg rehabilitációra jött hozzám, nagyon nagy türelemre tanított, és mire máshoz került volna, rájöttem, hogy nem szeretném odaadni. A sorban második kutyust eredetileg vizslaként kerestük fel az Illatos úton, aztán már hiába vettem észre, hogy bizony ott van a ridge a hátán, jött velem haza. Mindannyian megerősítenek abban, hogy a kutya tükör: hiába voltak mind más-más karakterek, az adott pillanatban, amikor beléptek az életembe, az én akkori jellememet és fejlődési utamat nagyon jól kiegészítették. Türelemre tanítottak, arra, hogy magabiztosabban megfogalmazzam a véleményemet, és még sorolhatnám: talán sokan rá se ismernének a másfél évtizeddel és négy kutyával ezelőtti énemre.

Oktatóként ösztönkezelési és ügyességi szakértelmedről vagy ismert. Gazdaként mit élvezel a legjobban a kutyáiddal?

Nem meglepő módon az ügyességi feladatokat élvezem a legjobban. Sajnos Fülessel a betegsége miatt félbeszakadt a tanulás, most viszont Jádéval szeretnénk magasabb szinteket megcélozni 2021-ben.  A gyerekek mellett kicsit háttérbe szorult, de neki is jár a figyelem, és remélem sikerül szintről szintre fejlődnünk.

2020 finoman szólva kihívásokkal teli év volt a Kutyasulinak, hiszen a COVID járvány miatt átmenetileg szüneteltetni kellett a tanfolyamokat, most pedig a kijárási tilalom miatt a hétköznapi oktatás menete akadt meg. Bár még benne vagyunk ebben a nehéz időszakban, visszatekintve mi volt az eddigi legnagyobb tanulság számodra?

Az online megoldásoktól nagyon ódzkodtam a maximalizmusom miatt, főleg a KIKVEZ I előkészítése tett próbára, mert tartottam tőle, hogy ilyen kevés idő alatt nem fogom tudni az általam kívánt minőséget biztosítani. Az év során arra jöttem rá, hogy merni kell kockáztatni és újítani, visszatekintve pedig elmondhatom, hogy sikerült mindig megugrani az akadályokat. A másik tanulság az a szívet melengető tudat, hogy mekkora nagy a közösségünk támogatása. Nagyon jó látni, hogy mennyire rugalmasan segítjük egymást, akár helyettesítésről, akár egyéb gondokról van szó.

Itt Golyó, Gabi párja is beleszól egy pillanatra a beszélgetésbe: szerinte egy jó vezető nem maga akar mindent megoldani, és Gabinak ez nagyon ment idén is. Rögtön segítséget kért legyen szó az online átállásról, vagy bármi másról. Tud delegálni és ettől működik a rendszer.

Hogy látod a Kutyasuli jövőjét, milyen terveitek vannak 2021-re és a távolabbi jövőre?

Nagyon szeretném folytatni a felújítást, hogy megújuljon a Kutyasuli. Évről-évre apránként szépítgetjük, most például a praktikus kerítés felújítás mellett új akadályok beszerzésére fog sor kerülni. Az oktatóképzésünk folytatása a másik fontos célom, hogy a meglévő, egyre bővülő csapatot egyben tartsam és karriert, fejlődési lehetőséget tudjak nekik nyújtani. A most zajló összehangolási munkák jegyében pedig egy felsőfokú tanfolyamot szeretnék szervezni a többi pesti Tükör sulival együttműködve.

Fotók: Walter Gabriella tulajdona

Óbert Mária a két kisebb pesti iskola vezetője: ő áll a Rákoscsabai és Kőbányai Kutyasulik élén

Nevét mindenki ismeri, aki viselkedésterápiával szeretne foglalkozni, de azt kevesen tudják, hogy egyik kutyáját sem ő választotta.

A Tükör Módszer budapesti iskoláit hárman vezetitek hölgyek, te két iskolát egyszerre. Azt viszont nem mindenki tudja, hogy mikor és hogyan kerültél le a sulira.

Másfél évtizede az akkor még egyedüli Tükör Módszeres iskolaként működő népszigeti suliban kezdtem egy kiképzői tanfolyammal. Fokozatosan egyre több feladat talált meg, és 2011-ben a rákoscsabai suli élére kerültem. A kőbányai iskola tulajdonjogba pedig tudatos döntésként szálltam be néhány évre rá, így jelenleg résztulajdonosa és szakmai vezetője is vagyok.

Miként jutottál el oda, hogy a kutyázás hivatássá, főállású munkáddá váljon?

Majdnem három évig főállás mellett dolgoztam iskolavezetőként, de mivel se éjjelem, se nappalom nem volt, egy idő után eljött az ideje váltásnak. Így felmondtam a munkahelyemen, és szinte egyik napról a másikra hivatás lett a hobbiból.

Számodra mi a legnagyobb kihívás egy, pontosabban a te esetedben két Kutyasuli vezetésében?

Őszintén mondhatom, hogy eddig szakmailag még nem éltem meg kihívásnak ezt a munkát.  Mivel korábban egyetemi tanárként dolgoztam, és mondhatjuk vezetői alkat vagyok, így a gazdákkal kommunikálni, és az oktatói gárdát irányítani testhezálló feladat. Ami most a nehézséget jelenti az egy klasszikus huszonegyedik századi probléma: két iskolát simán lehet vezetni, de közben gyereket nevelni és kiegyensúlyozott családi életet élni már nehéz, hiszen nekem is csak 24 óra áll rendelkezésemre egy nap.

Több kutya gazdája voltál már, milyen jellemvonásokat keresel egy kutyában?

Ez egy kacifántos történet, mert eddig egyik kutyám sem úgy került hozzám, hogy én azt akartam. Az első két kutyámat apukám választotta, utána menhelyről és kóbor kutyákat befogadva jött össze a jelenlegi csapat, akik közül a legifjabb egy igazi társadalmi felelősségvállalás eredménye: egy tüzelő kóbor kutya elcsalta a kanomat így gondoskodtam az anyaállat és a kölykök elhelyezéséről – egyikőjük végleg nálam maradt.

Sokat viccelünk azzal, hogy a legnagyobb kihívást általában az oktatók kutyái jelentik. Gazdaként a Tükör Módszer mely elemei segítenek téged leginkább a hétköznapokban?

Nekem szélsőséges példákat képviselnek a kutyáim, mert terápiás kutyák. Rájuk más szabályok vonatkoznak, mint egy átlag kutyára. Másért és másként jár nekik rászólás: sokkal tovább elmehetnek, mert tudom, hogy bármilyen szélsőséges helyzetben le tudom kapcsolni őket.

Oktatóként viselkedésterápiás szakértelmedről vagy ismert. Gazdaként mit élvezel a legjobban a kutyáiddal?

Még a gyermekem születése előtt nagyon intenzíven dolgoztam a Bemutató Csoportban, egy ideig vezettem is. Élvezem tehát, ha trükköket tanulunk, de magasabb szintű vizsgákat is letettem a kutyáimmal: E5-ös, illetve E7-es szintet értünk eddig el.

Egyre többet tudunk a kutyákról, a magyar etológiai kutatások világszínvonalúak. Neked mi a legérdekesebb oktatói szemmel, mi az, ami szerinted Tükör Módszerbe beépíthető a jövőben?

Sajnos időhiány miatt mostanában nem tudom annyira követni a legfrissebb eredményeket, de régebben nagyon érdekesnek találtam a farkas-kutya párhuzamot vizsgáló kutatásokat. Szerintem hasznos lenne az orrmunkát megvizsgálni etológiai szempontból és a családba történő beilleszkedés is megérne egy kutatást.

2020 finoman szólva kihívásokkal teli év volt a Kutyasulinak, hiszen a COVID járvány miatt átmenetileg szüneteltetni kellett a tanfolyamokat, most a kijárási tilalom miatt a hétköznapi oktatás menete akadt meg. Bár még benne vagyunk ebben a nehéz időszakban, visszatekintve mi volt az eddigi legnagyobb tanulság számodra?

Inkább pozitívumot emelnék ki: azt tapasztaltam, hogy a leállás után az oktatók nagyon várták az újrakezdést. Öröm volt látni a plusz munkába beletett energiákat, nagyon jól jött a csapat lelkesedése és egyértelműen behozhatónak bizonyult a gazdák szemszögéből is a kiesés. 

Hogy látod a Kutyasuli jövőjét, milyen terveitek vannak 2021-re és a távolabbi jövőre?

Jelenleg a budapesti iskolák működésének összehangolási folyamatai zajlanak. Ha ezen túljutottunk, akkor nagyon szeretnék egy kézbentarthatósági tanfolyamot megszervezni, illetve magasabb tanítási tanfolyamok indítása is szerepel az elképzeléseim között.

Fotók: Óbert Mária tulajdona

Kresák Ágnes, azaz Kresi, az Őrmezői Kutyasuli vezetője

Korom Gábor “Egyik kutya, másik nem” című sorozatának első évadában láthattuk Kresit. A műsorban Hajnal kutya rehabilitációja kapcsán beszélgettek, bemutatva a viselkedésterápia szépségeit és kihívásait.
Mi egy hosszú, állatorvosnál töltött nap végén kerítettünk sort az interjúra, melyben a viselkedésterápián túl szó esik Kresi gazdai és iskolavezetői mivoltáról egyaránt.

Kezdjük az elején: nagyon régóta kutyázol, de mikor és hogyan ismerkedtél meg a Tükör Módszerrel?

Már elég régóta folytattam kutyamentést, amikor egy közös ismerősünk, Bora, a Kóborka Állatvédő Egyesülettől figyelmembe ajánlotta Korom Gábort, és az éppen induló KIKVEZ tanfolyamot az Őrmezői suliban. Miután elvégeztem a képzést, szépen ott ragadtam, és egyre jobban belemerültem a Kutyasulis feladatokba.

Miként jutottál el oda, hogy a kutyázás hivatássá, főállású munkáddá váljon?

Az évek során fokozatosan nőttek az oktatói feladataim, egészen addig, míg egyértelművé nem vált, hogy választanom kell a kutyázás és korábbi vállalati munkám között. Úgy gondoltam, hogy a HR-hez még később is visszatérhetek, de ki szerettem volna próbálni a főállású kutyás létet is.

Nagy örömünkre szolgál, hogy nem tértél vissza az irodai munkához, de azért a viselkedésterápiás oktatói léttől nem feltétlenül vezet egyenes út egy kutyaiskola vezetéséhez. Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a munkában?

Őrmezőn dolgoztam terápiás oktatóként, amikor felkértek, hogy a vezetésemmel induljon el a suli Normafán. Ezután egy kis szabadúszás következett, tanácsadóként és terápiás oktatóként segítettem a Tükör Iskolák munkáját Budán, és Korom Gábor felkérésére 2016 óta vagyok az Őrmezői suli élén. A sulin az oktatók túlnyomó számban hobbiként, szerelemből van jelen, ők azok, akik imádnak kutyázni, szeretnek segíteni a gazdák problémáján. Folyamatos kihívást jelent, hogy kollégáimat, oktató társaimat megtartsam, motiváljam, hiszen nem egyszerű az oktatói lét emberi oldala sem. Ne feledjük, hogy nagyon sokszor előfordul, hogy nem “hétköznapi” problémákkal érkeznek a gazdik hozzánk, és ezeket nem egyszerű kezelni. Fontos lenne, hogy egyre több ilyen elhivatott szakembert találjunk, képezzünk, megtartsunk.

Sok saját kutyád van, ezen felül folyamatosan vannak rehabilitáción is nálad, komoly kihívások is kerülnek hozzád. Milyen jellemvonásokat keresel egy terápiás kutyában?

A helyzet sajátossága, hogy én falkával terápiázok. A csapatom összes tagja fontos része ennek a folyamatnak, hiszen van, aki old, van, aki szabályt állít fel és még sorolhatnám. Ami összeköti őket az az, hogy bár antropomorfizálás lenne a részemről azt állítani, hogy segíteni akarnak, azt biztosan állíthatom, hogy mindannyian segíteni tudnak a terápiák során.

Oktatóként viselkedésterápiás szakértelmedről vagy ismert. Gazdaként mit élvezel a legjobban a kutyáiddal?

A terápia életmód, amibe nagyon ki tudnak fáradni a kutyák. Mindannyian másképp pihenik ezt ki, de a malamutom, Nina, például igényli a plusz munkát, így vele magasabb szintű vizsgákra készülünk majd. Régen agilityztem, az ősidőkben még versenyeztem is Berci pulimmal. Danival a tacskómmal régebben mantrailingeztem is, és most is van, akivel így pihenjük ki a munka fáradalmait.

2020 finoman szólva kihívásokkal teli év volt a Kutyasulinak, hiszen a COVID járvány miatt átmenetileg szüneteltetni kellett a tanfolyamokat. Most a kijárási tilalom miatt a hétköznapi oktatás menete akadt meg, és Őrmezőn létszámstoppot is bevezettünk, hogy biztonságos távolságot tarthassanak a gazdák. Bár még benne vagyunk ebben a nehéz időszakban, visszatekintve mi volt az eddigi legnagyobb tanulság számodra?

A COVID hozománya, hogy jobban meg kellett szerveznünk a dolgokat, ezáltal sokkal jobban odafigyelünk egymásra, ami összerántotta a csapatot. Nagyon jó lenne ezt az odafigyelést megtartani a jövőben is.

Hogy látod a Kutyasuli jövőjét, milyen terveitek vannak 2021-re és a távolabbi jövőre?

Az életmód programok skáláját szeretném szélesíteni, biztosítani a gazdáknak, hogy a mi segítségünkkel, vagy az ötleteink alapján a tanfolyamaink elvégeztével továbbra is tudatosan kutyázhassanak. A visszajelzésekből tudjuk, hogy igény is lenne erre, sokan szeretnének a napi sétán túl más tevékenységeket is kipróbálni a kutyáikkal. Ehhez most már csak a megfelelő életmódoktatói gárdára van szükségünk.

Fotók: Kresák Ági tulajdona