Interjú Regős Krisztával a Bemutatócsoport vezetőjével
A Tükör Módszer Bemutatócsoport, azaz a BCS szíve-lelke és hatómotorja Regős Kriszta. Elmesélte, mit élvez legjobban ebben a különleges életmódprogramban és beavatott minket néhány kulisszatitokba is.
Kedves Kriszta, kezdjük az elején: miként kerültél a Kutyasulira?
Az én első igazi bemutatós kutyám Berci, akivel még egy hagyományos iskolában kezdtem el kutyázni. Szerencsére nagy kényszereket már ott sem alkalmaztak, de végig pórázon voltak a kutyák és a hangsúly a kutyák engedelmes gyakorlatain volt, a gazdákkal nem is törődtek, szóval nem a Tükör Módszer szellemiségben indult az én kutyás pályafutásom. Bevallom, eleinte kicsit szkeptikus voltam a Tükör Módszerrel kapcsolatban, de az idő a Kutyasulit igazolta. Noha az elmúlt években nagyon sokat fejlődöttt a Kutyasuli módszere, nekünk már akkor is sokat segített: nagy utat jártunk be onnan, hogy Berci kutyám visszafordult és bevédte az ételét, immáron pedig 12 éve a Bemutatócsoport lassan “veterán” lelke. Ezt a Tükör Módszernek köszönhetjük!
Hogyan csatlakoztatok Bercivel a BCS-hez?
Eredetileg nem terveztem rögtön a középfokú tanfolyam után a Bemutatócsoport tagja lenni, úgy gondoltam előbb a K99-es vizsgarendszerben kellene bizonyítanom, de mivel nagyon ritkán volt felvétel, inkább megragadtam a lehetőséget, amikor kínálkozott. Ez abban az időben volt, amikor az interneten még nem volt ennyi eszközünk arra, hogy népszerűsítsük a Kutyasulit. Így kiemelkedő szerepe volt a BCS-nek, hiszen mi mentünk, ahogy megyünk a mai napig is mindenhova, hogy élőben megmutassuk magunkat és minél több emberrel megismertessük a Tükör Módszert.
Hogyan váltál a Bemutatócsoport vezetőjévé?
Őszintén bevallom, hogy csak azért vállaltam, mert annyira szeretem a bemutatózást. Eredetileg nem törtem ezekre a babérokra, de akkor a vezetés oszlopos tagja úgy döntött, hogy az élet más területén próbálja ki magát. Szerencsére nagyon sok tapasztalt BCS tag is maradt, akik segítettek felnőni a feladathoz, amiben igyekszem helytállni. A BCS vezetése nagyon sok időt és energiát igényel, így örülnék, ha megérkezne a következő lelkes generáció, talán akad köztük, majd olyan is, akinek átadhatom a stafétát. Embert próbáló feladat letárgyalni minden fellépést, koordinálni a csoportot, fejleszteni az új koreográfiát, intézni a szükséges eszközöket-ruházatot, videós projekteket vezetni, edzéseket vezetni, utánpótlás tagokat betanítani és még sorolhatnám, de a BCS megéri számomra!
Mit élvezel a legjobban a BCS-ben?
A bemutatót egy jó zenére, élvezetes koreográfiával és boldog közönség előtt nagyon élvezem. Érdekes módon jellemzően vidéken jobban elkapja az embereket a fellépés hangulata, jobban rá tudnak hangolódni és ez nagyon sok energiát ad minden alkalommal.
Említetted a koreográfiát, hogyan áll össze egy-egy fellépés koreográfiája?
Már van rengeteg alapunk, amire tudunk építeni, ezeket szoktuk alaposan átvariálni, csoportra szabni. Mindig igyekszünk új elemekkel bővíteni, időről-időre jönnek inspiráló ötletek, amikor én vagy valamelyikünk kigondol, esetleg meglát egy használható elemet más kutyás videókban vagy táncbemutatókon. Ilyenkor érkezik el a sakktábla ideje. 🙂 Sakkfigurákkal szimbolizáljuk a gazdi-kutya párossainkat, segítségükkel próbáljuk összerakni az új koreográfiát, így tudjuk az egyes elemeket egymáshoz fűzni megvalósítható formában. Először mindig “szárazon”, kutya nélkül próbáljuk el az új koreográfiát. Ezután következik a kutyás próba és a finomhangolás (ez a szakasz tart legtovább az egész folyamatban, gyakran még a fellépések mellett is folyamatosan zajlik), majd elkezdődik a zene keresgélés, ami szintén nem könnyű. A mai slágerek sajnos szélsőségesen lassú vagy borzasztóan gyors tempót diktálnak, nekünk viszont a kutyákat is figyelembe kell venni, annál is inkább mert sokféle habitusú kutyával dolgozunk, így aztán többnyire a mára már retrónak számító, de népszerű slágerek közt szoktunk keresgélni.
Az elmúlt évek kutyázása és Bemutatócsoportos élményei után mi számodra a legnagyobb tanulság gazdaként?
Nincsenek lehetetlenek! 5 éve egy második kutyust – Ninát – vettem magamhoz, akivel szerettem volna folytatni az állatasszisztált terápiás munkát és a BCS-s fellépéseket is, melyet Bercivel az oldalamon ismertem és szerettem meg. Jelzem, az hogy Berci kiváló terápiás kutya lehetett, nagyban köszönhető a Bemutatócsoportnak is! Nina jó pár évig elég nagy kihívást jelentett számomra, megmondom őszintén már kezdtem lemondani róla, hogy valaha fel tudunk lépni. A kutyaovit gyakran végiggubbasztotta, még grillcsirkével se tudtam lekenyerezni, ha olyan volt a hangulata. Normális esetben azt tanácsoltam volna, ha nem magamról van szó, hogy hagyjuk abba a BCS-s készülést, de a kitartó munka meghozta gyümölcsét: a Tükör Módszer Bemutatócsoport többi tagja folyamatosan segített az érzékenyítésben és okosan, együtt bejutottunk a kutyához. Ez egy hatalmas tanulási folyamat volt, magam se hittem volna el, hogy idáig eljuthatunk együtt, de a többiek támogatása nélkül nem is ment volna!
Így én is megtapasztaltam, hogy ha elég türelemmel, kitartással dolgozunk és a kutya idegrendszere lehetővé teszi, nagyon sok mindent ki lehet hozni ezekből a csodás lényekből. A lényeg, hogy meg kell találnunk a kutya számára legideálisabb kulcsokat és módokat, erre pedig itt a BCS-ben kaptam meg a kereteket.
Fotó: Regős Kriszta tulajdona
Kövesd a Tükör Módszert Facebook oldalát további érdekes és hasznos kutyás tartalmakért vagy nézz szét a Vakkantó webshopban!